Irányváltás előtt Magyarország. Hogyan tovább?

Barabás T. János szerint új korszak jön, de lesznek kockázatok

Új politikai erő került előtérbe a magyarországi választásokon, a kormányváltás pedig bel- és külpolitikai irányváltást vetíthet előre. A magas részvétel és a választói preferenciák átalakulása nyomán a korábbi kormánypárt ellenzékbe szorult, miközben az új politikai formáció programja több ponton is változást ígér az ország irányvonalában, különösen az Európai Unióhoz (EU) fűződő viszony és a gazdaságpolitika terén. A fejlemények ugyanakkor a határon túli magyar közösségek helyzetére, a romániai magyar politikai képviselet mozgásterére is hatással lehetnek. A kialakult helyzet hátteréről és a várható következményekről Barabás T. János külpolitikai elemzőt, a Magyar Külügyi Intézet külső tagját kérdeztük.

Elégedetlenségből politikai fordulat 

Barabás T. János szerint a „16 év Fidesz-kormányzást az utóbbi években stagnálásként élték meg főleg a városi, fiatalabb választók, akik megújult vezetést akartak Magyarországnak”. A magas részvétel a Tisza Pártnak kedvezett, mivel „általában ez a választói csoport megy el az átlag alatt szavazni, míg a vidékiek és az idősebbek a legszorgalmasabb voksolók”.

Az elemző szerint a közelmúlt gazdasági és biztonsági válságai „hatványozottan érintették Magyarországot”, miközben „a középosztály aránya csökkent a lakosságon belül – ennek kellett volna hogy legyen a Fidesz fő bázisa”. Emellett „igen visszatetsző volt az elharapódzó korrupció”, amelynek kapcsán – mint fogalmazott – „maga Orbán Viktor is elismerte, hogy például Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke óriási összegeket tulajdonított el törvénytelenül”.

A belpolitikai botrányok között említette „a Novák–Varga kegyelmi ügyet (a Novák Katalin volt köztársasági elnök és Varga Judit volt igazságügyi miniszter nevéhez kötődő politikai botrányra utal, amikor az államfő elnöki kegyelmet adott olyan személynek, aki gyermekotthonban történt szexuális visszaélések eltussolásában volt érintett – szerk. megj), a Völner–Schadl korrupciós történetet (Völner Pál volt igazságügyi államtitkárt azzal gyanúsították, hogy rendszeresen pénzt fogadott el Schadl Györgytől, Magyar Bírósági Végrehajtói Kar volt elnökétől, cserébe befolyásolta a végrehajtói kinevezéseket – szerk. megj.), a Pegazus-ügyet (a Pegasus nevű izraeli kémprogrammal újságírókat, üzletembereket és ellenzéki szereplőket is megfigyelhettek – szerk. megj.), valamint az uniós támogatások blokkolását”, amelyekből „a Fidesz nem tudott teljesen kilábalni”. Szerinte „a kulisszák mögötti, kitűnő információkkal operáló Magyar Péter ezekben az ügyekben tudta megszólítani a Fidesz táborát is”.

Barabás T. János arra is felhívta a figyelmet, hogy „a választók nagy része nem értette meg a kormányzat Oroszország-politikáját, és az a benyomás erősödött, hogy az ország elszigetelődik”. Hozzátette, „egy párt vagy egy politikus személye idővel elhasználódik, a választók beleunnak”, miközben „a Fidesz kampánya túl központosított, gépies volt, a Tisza működése decentralizáltabbnak, rugalmasabbnak tűnt”.

Az új kormány globális nyitásra kényszerül

Az elemző szerint a Tisza programja „konstruktív kritikával fűszerezett európai elkötelezettséget” vetít előre, ugyanakkor például nem támogatják Ukrajna gyors uniós tagfelvételét. Fő célként az euró bevezetését jelölték meg, amelynek érdekében Magyarország visszatér az Európai Ügyészséghez, vállalva a korrupció elleni fellépés brüsszeli monitorozását.

Barabás T. János úgy véli, „a Tisza ezzel gazdasági kockázatot vállal, mert az euró bevezetésével az árak és a bérek is emelkedni fognak, és csökken a magyar áruk versenyképessége”. Ugyanakkor bővülni fog a pénzügyi forgalom, erősödik a turizmus, felgyorsulnak a befektetések, ami a magyar vállalkozóknak is kedvez. Megfogalmazása szerint „a Tisza előre menekülne a válságból, és a helyi vállalkozókra alapoz”.

Az elemző történeti kontextusba helyezte a folyamatokat, úgy fogalmazott, „a történelemben megnyomorított, természeti kincsek nélküli kis ország vezetői az elmúlt 36 évben mindig magas kockázatú terveket próbáltak megvalósítani, a Fidesz is ezt tette, nincs más választásuk”. Ugyanakkor „újbóli történelmi balszerencsénk”, hogy az Európai Unió súlyos gazdasági, biztonsági és morális válságban van, így nem fogja betölteni a Budapesten remélt húzószerepét, és a blokkolt 21 milliárd euró uniós támogatás jelentős részét Magyarország már nem kapja meg – vélekedett.

Hozzátette, „az új kormány rá lesz kényszerítve a globális nyitásra”, amelyben szerepet játszhat a Türk Államok Szervezetéhez való társult tagság, különösen az energiapolitika terén, mivel tervek szerint az EU óhajára 2030-ig ki kell vezetni az orosz energiát”.

Hosszú és nehéz út a Fidesz megújulásáig 

A Fidesz jövőjét illetően az elemző úgy látja, „konstruktív ellenzékiségre készülnek”, „celebek és influenszerek segítségével igyekeznek majd megszólítani a fiatalokat”. Ugyanakkor nem akarják majd megújítani a pártot, miközben „a jelöltlistán számos olyan politikus szerepelt, akiket a média korruptnak vagy trágárnak tart”. Szerinte „ egy hatékonyabb, elfogadottabb, korszerűbb párt létrejötte hosszú és nehéz folyamat lesz”, és ha ez nem sikerül, néhány kormányzati ciklus után eltűnhetnek a politikából, mint korábban az MDF (Magyar Demokrata Fórum) vagy az MSZP (Magyar Szocialista Párt). Hozzátette, „várható, hogy a népes szerencselovag-párttagság egy része átszivárog a Tiszához”.

Közös érdek az RMDSZ-szel történő együttműködés 

A határon túli magyar közösségekkel kapcsolatban Barabás T. János szerint „folytonosságot és megújulást hirdetnek a nemzetpolitikában”, ugyanakkor „el akarják távolítani a határon túliakat a magyarországi pártpolitikától”. Ez azt jelenti, hogy „kaphatnak támogatást, ha eltávolodnak a Fidesztől”. Hozzátette, nem vennék el a határon túliak szavazati jogát, viszont „a konzervatív szavazatok ellensúlyozására tovább építik a Tisza Sziget hálózatot a határon túl”.

Megfogalmazása szerint „az államférfinak stratégiája van, a politikus viszont elsősorban arra figyel, hogy újraválasszák”, és reményét fejezte kimiszerint a Tisza megtalálja a stratégiáját, például „átlátható, korrekt támogatási politikával”.

Az RMDSZ és a Tisza viszonyáról az elemző úgy véli, ahogy csillapodnak a kedélyek, a két fél együtt fog működni, mivel a határon túli magyar közösségek megmaradása közös cél. Ugyanakkor úgy véli, „az RMDSZ vezetésében vita várható a Fideszhez való viszonyról”, és mind a vezetőségnek, mind pedig a magyar médiának nagy a felelőssége, különösen annak fényében, hogy vannak olyan erők Romániában és külföldön is, amelyek a jelenlegi helyzetet az erdélyi magyarok háttérbe szorítására akarják felhasználni.

Barabás T. János szerint a megoldás az lenne, ha a Tisza-kormány és az RMDSZ jó viszonyt alakítana ki, és közösen – a román kormány tudtával reformálnák meg a támogatási, szavazási és intézményi rendszert.