„Az ákosi református templom és a nagykárolyi Károlyi kastély azért pozitív példa, mert a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyan felhasználva újították fel az épületet és példásan hasznosítják.
Ákoson az alapfeladat, a gyülekezet hitéletének biztosítása mellett több kulturális program, főleg koncertek is helyet kaptak, ugyanakkor informatív és modern kiállítás tájékoztatja a látogatókat a helység és az épület értékeiről.
A nagykárolyi kastély is a felújítás után – egy másik nagyságrendben – számos rendezvény otthona, az enteriőrkiállítás meg a többi alapkiállítás évente több tízezer látogatót vonz. Ez utóbbi nem elhanyagolható a fenntarthatóság szempontjából sem.
A negatív példák közé tartozik Erdőd, mert felújítása minőségében kívánnivalókat hagy maga után, és koncepciójában is hibás. A helyi művelődési ház által berendezett kiállítás meg egyenesen botrányos. Az eredmény egy romló állagú épület, amely a település fesztiváljainak kulisszája.
Aranyosmeggyes esetében a források másodlagos jelentőségű problémák megoldására mentek el: a kastély körüli park rendezése, a romos épület díszvilágítása, felzászlózása. Mondani sem kell, hogy állagmegőrzés nem történt” – fogalmazott a szakember.
Aranyosmeggyes, Lónyai-kastély
A Szatmár megyei aranyosmeggyesi várról Szőcs Péter Levente részletes tanulmányt közölt, ebből kiderült: a hagyomány szerint magának a településnek a neve is a kastélyhoz köthető, az „aranyos” jelző minden bizonnyal a berendezés egykori pompájára, elsősorban a kastélybeli nagyterem aranyozott díszítésű mennyezetére utal a 17. századból. Az évszázadok során romossá vált kastély fényűző berendezéséről azonban már csak az írott források tanúskodnak. A díszes faragott ajtó- és ablakkeretek közül néhány még ma is látható a várromban, másik része közgyűjteményekbe került. (A Szatmár Megyei Múzeum mentett be néhány töredéket az 1990-es években, de a 20. század elején egy kandalló a Telekiek révén Maros megyébe került, amely a Maros Megyei Múzeumban látható, a várbeli épületben.)
A kastélyt először 1484-ben említik az okiratokban. A 15. század végén, a férfiágon kihalt Móric családtól a Báthoriak szerzik meg, akik – a krónikák szerint – rég vártak erre az alkalomra. Hosszú pereskedést követően a család három ága közül végül a somlyói Báthoriak tulajdonába került a vár, majd a 17. században női ágon Lónyai Zsigmond örökölte. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek tanácsosa, diplomata és főispán 1630 körül reneszánsz várkastéllyá alakíttatta át az épületet, sáncokkal, bástyákkal, felvonóhidakkal erősítve meg. A kétemeletes, négybástyás vár korának egyik legjelentősebb alkotásaként tartják számon.
Lónyai halálát követően egyik lánya, Anna, özvegy Wesselényi Istvánné élt Aranyosmeggyesen. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Kemény Jánossal, akivel 1657-től jegyben járt, házasságra két évvel később léptek. Kemény ugyanis tatár fogságba esett, menyasszonya ékszereinek zálogba adásával szerzett 116 ezer tallérral váltotta ki. A később fejedelemmé választott Kemény többször vonult vissza az aranyosmeggyesi várba.
1669-ben Annát – már mint özvegy Kemény Jánosnét – hűtlenséggel vádolták, mivel biztatására a vidéket portyázásaikkal rettegésben tartó német zsoldosok a környékbeliek megtámadták. Birtokait elkobozták, a vár tornyait felrobbantották. 1689-ben az épület visszakerült ugyan az özvegyhez, halála után azonban, 1690-ben ismét a kincstár vette birtokba.
Wesselényi Ferenc 1740-ben öröklés révén, illetve a lefoglalt részek kiváltásával az egész kastély birtokosa lett. A 18–19. század fordulóján a Teleki család örökölte, de mivel az nem szolgált a birtokos lakóhelyéül, fokozatosan romlásnak indult – írja Szőcs.
Az 1920-as években vásárlás révén a kastély II. Károly, Románia későbbi királyának magántulajdonába került, majd államosították. 1944-ben a hadikórháznak használt kastély súlyosan megsérült. Ettől kezdve romos állapotban van, bár többször is folytattak itt állagmegőrzési munkálatot.
A vár, pontosabban, ami maradt belőle, a helyi polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozik, lehetőségeik szerint ide-oda pályáznak, nyernek is kisebb-nagyobb összegeket, viszont az átfogó helyreállításhoz, de még az állagmegőrzéshez se fogtak hozzá – magyarázta kérdésünkre Szőcs Péter Levente. A szakértő szerint valamilyen országos műemléki felújítási program részeként kellene komolyabb tervet és ehhez mérten forrásokat biztosítani.
„Többfajta kulturális tevékenységet kiszolgáló funkció lenne a legalkalmasabb, de félek, hogy a község számára túl nagy falat lesz az épület fenntartása, de még a karbantartása is” – tette hozzá.
A kérdésre, hogy ismer-e olyan pozitív példákat nyugati országokban, ahol nagyobb becsben tartják műemlékeiket, és anyagilag is jobban meg tudják finanszírozni helyreállításukat, Szőcs elmondta: ilyen romos vagy még inkább romos állapotból hozták helyre a visegrádi palotát vagy a diósgyőri várat, de ezek mind országos programok részeként született megoldások.
Az erdődi vár
Szatmárnémetitől 10 km-re, a Homoród-patak partján magasló dombon áll az erdődi vár. (Újra)építtetője gróf Károlyi Sándor, aki a Drágfi-vár romjaira – ezt megújítva, átépítve – húzta fel négytornyos barokk várkastélyát a 18. században, amely haláláig, 1743. szeptemberéig szolgált otthonául.
Szőcs Péter Levente tanulmánya szerint a későbbi erdélyi vajda, Drágfi Bertalan hűsége fejében 1456-ban nyert jogot Mátyás királytól várépítésre Erdődön, és ezt a várban megőrzött felirat tanúsága szerint 1481-ben kezdi el. A felirat ma már nincs meg. A vár 1555-ig marad a Drágfiak birtokában, ekkor a rokon somlyói Báthori György szerzi meg. Az uradalom többször cserél birtokost, mígnem 1565-ben a törökök 40 napi ostrom után elfoglalták és lerombolták.
Ennek a rekonstrukciójára vállalkozott a Rákoczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke megkötésében jelentős – és mind a mai napig vitatott szerepet játszó – Károlyi Sándor gróf, kuruc, majd császári generális. Halála után a kastély örökösei elhanyagolták a várat, emiatt a 19. század második felében már ismét romossá vált – írja a történész.
Károlyi erdődi birtokán szolgált gazdatisztként Szendrey Ignác, Júlia édesapja. Petőfi Sándor és Júlia esküvőjét 1847. szeptember 8-án tartották a vár kápolnájában. A szakirodalom szerint a kiegyezés időszakának Petőfi-kultusza hatására a délnyugati tornyot átépítették romantikus stílusban. A ma látható maradványok a Károlyi-féle átépítésből, illetve a 19. századi helyreállításból származnak. A két déli tornyot 2010-ben állították helyre, jelenleg ezek, illetve más feltárt falak látogathatóak.
Károlyi Sándornak egy büszt állít emléket a vár közelében, a domb alatt, avatására a helyi sváb közösség letelepítésének évfordulója kapcsán került sor. Petőfi és Júlia viaszszobra a vár egyik termében, más témájú kiállítási tárgyakkal együtt látható, illetve van még a délnyugati tornyon egy régi emléktábla, amelyet a felújítás után is megőriztek.
A vár közelében van még egy Petőfi-emlékmű azzal a bizonyos fűzfával, amely a költő szerelmének volt tanúja. (Vagy legalábbis az egykori fűzfa kései utóda, azt már csak remélni lehet, hogy az újabb parkosítás során nem pusztul el ez a kései utód sem.) A településen a református templom előtt áll Petőfi és Szendrey Júlia szobra, míg a katolikus templomnál Bakócz Tamás mellszobra.
Kérdésünkre, hogy ha szabad kezet – és megfelelő anyagi támogatást – kapna, milyen rendeltetést szánna a műemléknek, Szőcs Péter Levente úgy fogalmazott: a hely szelleméhez és adottságaihoz illő kiállítást hozna létre.
„Értem ez alatt a hely történetéhez, jelentőségéhez közvetlenül kötődő dolgokat. A néprajzi jellegű dolgokat a vár alatt vagy közelében berendezett hagyományos házba költöztetném. Helyt lehet adni fesztiváloknak, előadásoknak, interaktív foglalkozásoknak, de mindezt úgy, hogy a műemlék ne nehezen fenntartható kulissza legyen, hanem valódi hozzáadott érték” – magyarázta.
Nagykároly, Károlyi-kastély
A 2009 és 2012 között teljesen – és szakszerűen – felújított nagykárolyi Károlyi-kastély, illetve az 1700-as évek elején létrehozott kert, amely védett dendrológiai parknak számít, ma az egyik legtöbb látogatót vonzó látványosság Erdélyben. (Úgy tűnik, nemcsak a hazai és külföldi turisták, hanem az amerikai filmipar is felfedezte és népszerűsíti, a kastély ideális helyszín romantikus filmek számára, lásd az ott forgatott 2018-as Netflix-produkciót.)
Jelenlegi eklektikus formáját a 19. század végén nyerte el, gróf Károlyi István a korábbi barokk palotát romantikus, régi lovagvárra emlékeztető épületté alakította.
Az „alapot” az 1482-ben Mátyás király engedélyével épített kőház képezte, amely fokozatosan, az elkövetkező évszázadok során épült ki várrá. Kőfalakkal, bástyákkal erősítették meg, végvárként szolgált a török, majd a Rákóczi-szabadságharcban a császári csapatok ellen. 1794-ben gróf Károlyi József a régi várat lebontatta, és ekkor épült helyébe az új kastély, barokk stílusban. A háborús idők múltával lemondtak a védőrendszerről. A krónikák szerint a Károlyiak József nádort és Rudolf trónörököst is vendégül látták.
Megtudtuk: a család létrehozta a Károlyi Sándor Alapítványt, amelyen keresztül különböző helyi projekteket támogat.
A Szatmár Megyei Múzeum által rendezett megújult kiállításokban is hangsúlyosan jelen vannak Károlyiak, úgy is, mint a kastély építtetői, lakói, de úgy is, mint a település és a megye történetét meghatározó személyiségek.
Kérdésünkre, hogy maradt-e meg valamilyen ingóság, emléktárgy, ami egykoron a kastély része volt, Szőcs elmondta: a kandallók és az egykori műgyűjtemény egy-két darabja, például egy kora román kori kútkáva maradt meg. A többi bútor, berendezési tárgy, ami most látható, korabeli antik tárgy, vagy korhű másolat.
Mindent összevetve a nagykárolyi projekt Erdély újjáélesztett műemlékeinek egyik sikertörténete. A kastély a városi múzeumnak ad otthont, amely a megyei múzeum hatáskörébe tartozik.
„Nem szívesen dicsekszem, de azt hiszem, bátran mondhatjuk, a kastély regionális összevetésben is megállja a helyét. A siker egyik, nem kizárólagos, de mégis fontos mutatója az évi látogatószám, amely több tízezres nagyságrendű. Azért nem mondok pontos számot, mert a Covid-járvány óta még nem állt teljesen helyre az a forgalom, ami előtte volt. Így például 2019-ben csaknem 50 ezer látogató váltott jegyet” – mondta Szőcs Péter Levente.
Megtudtuk: a kastélybeli enteriőr- és helytörténeti kiállításokat a Szatmár Megyei Múzeum rendezte uniós forrásokból, amelynek értéke 2011-ben 700 ezer euró volt.
Az ákosi református műemlék templom
Négy évvel ezelőtt, 2020-ban adták át a Szatmár megyei Ákos település felújított templomát, a restaurálás költségeinek nagy részét uniós forrásokból fedezte a pályázó református egyház és Szatmár megye önkormányzata.
A településről és a templomról fennmaradt írott források meglehetősen gyérek, ezért a felújítást megelőző régészeti feltárás különös jelentőséggel bírt. A kutatást vezető Szőcs Péter Levente összegzésében jelzi: a régészeti leletek, valamint a templom építészeti jellemzői Ákos település és a templom Árpád-kori eredetére utalnak, jóllehet a legkorábbi írott forrás viszonylag késői, 1342-ből származik, a következő pedig 1421-ből való.
A település a saját nemzetségüket a hét vezérével egyenrangúnak tartó Ákos nemzetség egyik központja lehetett. A templom a család monostoraként épült a 12–13. században „közös imádkozó- és temetkezőhelynek” az időközben szerteágazó nemzetségnek.
Az egykori kolostor temploma a 16. században lett reformátussá, az évszázadok folyamán hol a török hadak ostromának, hol az időjárás viszontagságainak vált áldozatává, a többé-kevésbé időtálló javítások ellenére az ákosi az egyike az eredeti állapotát legjobban megőrző román kori templomoknak a Kárpát-medencében. A 800 éves műemlék Szatmár megye egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága.
Fotók: Füstös Raymond
