Az Apollon Musagète kvartett tagjai Paweł Zalejski és Bartosz Zachłod (hegedű), Piotr Szumieł (brácsa) és Piotr Skweres (cselló). Ők négyen a nemzetközi zenei színpad egyik legmegnyerőbb és legkreatívabb együttesét alkotják; a hagyományos repertoár népszerűsítése mellett az Apollon Musagète, amint az a nevéből is látszik, az Apollón istenségnek szentelt új művek komponálásában is érdekelt. Ahogy a Süddeutsche Zeitung újságírója fogalmazott róluk egy kritikában, „ha Apollón líra helyett hegedűn játszott volna, az pontosan így hangzott volna.”
Az ARD Nemzetközi Zenei Verseny 2008-as kiadásának győzteseként az Apollon Musagète vonósnégyes villámgyorsan vált az európai komolyzenei élet kiemelkedő együttesévé, amely mind a nagyközönséget, mind pedig a szaksajtót lenyűgözte. A vonósnégyesnek az Európai Kamarazenei Akadémia (European Chamber Music Academy) keretében volt alkalma Dr. Johannes Meissl professzor irányítása alatt tanulni. 2010-ben jelölték őket az ECHO Rising Stars díjra, ennek folyományaként nagy sikerrel koncerteztek Európa számos neves koncerttermében. A kvartett 2012-ben a BBC New Generation Artist-ja lett, ennek köszönhetően széleskörű turnéra indultak az Egyesült Királyságba, illetve felvételt készítettek a BBC számára. 2014-ben a zenészeket a Borletti-Buitoni Trust díjjal tüntették ki. Széleskörű szakmai elismertségüknek köszönhetően a világ legnagyobb színpadjain léphettek fel, ezek közül néhányat emelünk most ki: Concertgebouw Amsterdam, a Berlini Filharmónia koncertterme, Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál, a londoni Wigmore Hall, a New York-i Carnegie Hall, a párizsi Louvre stb.
A vonósnégyes fontos szerepet játszik az olyan együttműködések népszerűsítésében, amelyek által a kamarazene különböző előadóművészeti formákban jelenik meg. Ennek értelmében az Apollon Musagète részt vett a berlini Nico and the Navigators csoport által rendezett előadásban, a Nürnbergi Nemzeti Színház balettprodukciójában és Tori Amos popénekesnő világkörüli turnéján is.
Érdemes még megjegyezni, hogy a vonósnégyes csellistája, Piotr Skweres egy 1741-es Gennaro Gagliano csellón játszik, André Navarra egykori hangszerén, amelyet a Merito String Instruments Trust Vienna bocsátott az együttes rendelkezésére.
A holnap esti koncerten Mozart, Webern és Dvořák műveit lesz alkalma meghallgatni a nagyérdemű közönségnek. A műsoron szereplő darabokat Tatiana Oltean muzikológus ismerteti az alábbiakban.
„Wolfgang Amadeus Mozart C-dúr vonósnégyese (No. 19, KV. 465), amelyet a zeneszerző 1784 végén komponált és egy évvel később adott ki, az ún. Haydn-kvartettek utolsó darabja. A darabot 1785-ben állítólag maga Mozart is eljátszotta a dedikáltnak, Joseph Haydnnak, apja, illetve Anton és Bartholomäus Tinti közreműködésével. Nem tudni pontosan, hogy ki és mikor adta a »Disszonanciák« alcímet a műnek, de az bizonyos, hogy már a 20. század elején használták rá ezt az elnevezést. A darab a zenetörténet egyik legmélyebben elemzett művének számít, a kutatókat rendszerint a disszonáns elemek és azok lehetséges indoklásai, összhangzattani keretezései izgatják. A darab tételei a szonátaformát vizsgálják annak különböző formáiban, kivételt csak a menüett képez, amelyben a legszembetűnőbb a zeneszerző Haydn stílusa iránti tisztelgése. A zenemű friss és virtuóz, amellyel Mozart olyan zenei ötletek által tiszteleg humorosan a kvartettek nagy mestere, Haydn előtt, mint a szünetekkel való játék vagy a darabot végigkísérő zenei meglepetések.
Anton Webern a Langsamer Satz (magyarul: Lassú tétel) című művét 1905-ben írta, miután hosszabb időt töltött a Bécs környéki hegyekben unokatestvérével, Wilhemine Mörtl-lel, aki 1912-ben aztán a felesége is lett. A darab bonyolult érzelmeket jelenít meg, a bimbózó szerelem derűjétől és nyugalmától el egészen a lezárásra jellemző gyötrelmes kétségbeesésig és eksztázisig. Webern már az előző ősszel elkezdett zeneszerzés órákra járni mesteréhez, Arnold Schönberghez, bár a nyelvre, amelyen ekkoriban komponált, még a későromantika és a brahmsi motivika hatott. A mű eredetileg egy kvartett részeként készült, de önálló darabként maradt fenn. Ennek értelmében a Langsamer Satz a szonáta elvét követi, ám a forma csupán ürügy a kifinomult hangulatok megragadásában. A művet az 1960-as években fedezték fel Hans és Rosaleen Moldenhauer zenetudósok a zeneszerző kéziratai között, annak a perchtoldsdorfi háznak a padlásán, ahol a háború után a zeneszerző javait tárolták.
Végül, Antonín Dvořák d-moll vonósnégyese (Op. 34, No. 9, B. 75) egyike a zeneszerző azon kevés műveinek, amelyek nemcsak mollban kezdődnek, de abban is végződnek, ugyanis köztudott, hogy Dvořák előszeretettel zárta derűsebb hangulatban még a legmélabúsabb és legkomorabb műveit is. A mű 1877 decemberében mindössze tizenkét nap komponálás után készült el, a zeneszerző pedig Johannes Brahmsnak ajánlotta, aki előszeretettel vállalta Dvořák műveinek bécsi népszerűsítését. Brahms javaslatára Dvořák két évvel később átdolgozta a művet, vagyis »megtisztította« a darabot a moll hangnem modális elemeitől, amelyeket a mélyen tisztelt mestere »rossz« hangoknak tartott, de amelyek ugyanakkor a zeneszerző szülőföldjének bukolikus, melankolikus hangulatú zenéjéből származtak. A vonósnégyes ugyanakkor a Stabat materrel karöltve a zeneszerző két gyermekének korai elhunytát és az ehhez kapcsolódó veszteségérzést örökíti meg. A négy részre tagolt mű első és utolsó tétele Dvořák hagyományos szonátaforma tisztaságát és következetessége iránti vonzalmát tükrözi, a belső tételek pedig felcserélődnek, vagyis a scherzo (amely valójában egy lassú polka) lesz a második tétel. A mű egésze melankolikus, meditatív, elégikus hangulatot áraszt, és kifinomult romantikus nyelvet alkalmaz.”
Az Apollon Musagète Quartet hangversenyére, ahogy az eseménysorozat mindenik koncertjére ingyenes a belépés. Másfelől, a Gheorghe Dima Nemzeti Zeneakadémián tartott mesterkurzusokon passzív részvételre is van lehetőség, az érdeklődőket a szervezők arra kérik, hogy minden nap regisztráljanak az infópultnál (a Zeneakadémia koncerttermének aulájában).
