Változást hozni nem egyszerű, de érdemes
Négy éve vezeti a vajdakamarási egyházközséget ifj. Bárócz Huba lelkipásztor, felesége a közeli Magyarkályánban teljesít szolgálatot. Arra kértem, meséljen a kultúrotthonról. Elmondta, a telket 1909-ben vásárolta meg a helyi református egyházközség, erre az alapra épült fel az egyházi iskola. A második világháború utáni államosítás következtében az épületet elvették, a gyülekezet gondozásába a 2000-es évek elején került vissza. Az ingatlant időközben kultúrotthonná nevezték ki. A lelkész azt mesélte, sok idős gyülekezeti tag emlékszik arra, hogy gyermekkorukban még iskola működött ott.
A lelkipásztor rámutatott, a gyülekezet létszáma mára jelentősen lecsökkent, mindössze 306 főt számlál. Ez anyagi nehézségeket is jelent, hiszen egyszerre kellene fenntartani a templomot, a parókiát, a gyülekezeti házat és az egykori iskolaépületet is. Éppen ezért nagy segítséget jelentett számukra, hogy a közösség szerződést kötött a Nexus Medical orvosi egyesülettel, amely átvállalta a kultúrotthon felújítását és bővítését.
Makkai Sándor emlékezete
Kiemelte, a felekezet a közelmúltban saját erőből a gyülekezeti házat is felújította, amely kisebb rendezvényeknek ad majd helyet. Az épületet november 2-án, az elszármazottak találkozóján tervezik felavatni. Emellett emlékeznek Makkai Sándor íróra, pedagógusra, református lelkészre, aki az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke volt 1926-tól 1936-ig. Vajdakamaráson 1915–1917 között szolgált. A gyülekezeti házat róla neveznék el, emellett tiszteletére beltéri szobrot is állítanak, és meghirdetik a Makkai-emlékévet. Makkai Sándor Vajdakamaráson töltött évei szolgáltatták az alapot az 1936-os Holttenger című regényéhez.
A lelkipásztor hangsúlyozta, Makkai szerepének megítélése megosztó, hiszen püspöksége után visszavonult Magyarországra, emiatt kevesebb figyelmet fordítottak rá. Szerinte a tízéves püspöki szolgálata során kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy az erdélyi magyarság a kisebbségi létben is megőrizhette az önazonosságát. Bár kültéri szobor felállítását tervezték, ez egyelőre az anyagi források hiánya miatt nem valósulhat meg. Abban bíznak, hogy a kezdeményezésnek a meghirdetett emlékév lendületet adhat.
A gyülekezeti életről szólva Bárócz Huba kiemelte, Vajdakamarás különleges hely, hiszen közel van Kolozsvárhoz, az odalátogatóknak mégis nyugodt, békés szigetként hat. A közösség létszáma ugyan nem nagy, de a templomot sok rendezvényen sikerül megtölteni. Az elszármazottak találkozója, a karácsony és a húsvét, valamint a házassági évfordulós megemlékezések mind olyan alkalmak, amikor a templomban generációk találkozhatnak.
Megtartani a közösséget
A falunap és az aratási ünnep is ennek a hagyományteremtő szándéknak a része. A lelkipásztor szerint a közösség akkor mozdul meg igazán, ha azt érzi, hogy a rendezvények értük vannak. Tapasztalata szerint sokan visszaköltöznek a faluba, felújítva a szülői házakat. Bár a falu így nem „fiatalodik”, mégis sikerül megtartani a közösséget.
A jövőre nézve a lelkész elmondta, a Makkai-évet számos programmal kívánják megtölteni, emellett a tervek között a templom felújítása is szerepel. Fontosnak tartják, hogy ne csak a reformátusokat, hanem a falu teljes közösségét megszólítsák. A gyermekek számára nyári bibliahetet és gyermeknapot szerveznek, a fiatalok a hagyományőrző csoportban tevékenykednek, a felnőttek pedig bibliaórákon és istentiszteleteken vesznek részt. Emellett felmerült a népfőiskola gondolata is, amely felnőttek számára nyújtana tanulási lehetőséget, Makkai korabeli elképzeléseit követve.
Az élni akarás erősebb
Bárócz Huba történetet osztott meg, amelyben felidézte, tavaly Budapestről érkeztek teológushallgatók Vajdakamarásra. A kapcsolat úgy elevenedett fel, hogy a lelkipásztor még budapesti teológiai tanulmányai alatt irodalmi szemináriumon vett részt, ahol lelkészek által írt regényeket elemeztek – köztük Makkai Sándor Holttenger című művét is. Elmondta, amikor évekkel később Vajdakamarásra helyezték, különösen megérintette, hogy éppen ide, a regényben is emlegetett faluba került.
A budapestiek látogatása során az egyik tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy Makkai Sándor Holttenger című regénye pesszimista hangon zárul: a román hatalomátvétel és Trianon után a főhős úgy érzi, a közösség jövője kilátástalan, így fogalmaz: „Krisztus megszületett, de Magyarország meghalt”. Azonban a diákok a vajdakamarási közösségben éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalták: az itt élők élni akarása, közösségépítő szándéka sokkal erősebb annál, minthogy a történelem megpróbáltatásai végleg megtörjék őket.
Aki felvállalta, hogy segít
Major Zoltán Zsigmond neurológus, kutatóorvos volt az, aki felvállalta a kultúrotthon ügyét, emellett számos projektben részt vesz. Vajdakamarási kötődéséről érdeklődtem, elmondta, édesanyja és nagyszülei innen származnak. A településre évekkel később költözött vissza, hogy a családi ház rendbetételével foglalkozzon, ekkor szembesült azzal, hogy a község több szempontból is hátrányos helyzetben van, és elhatározta, megpróbál ezen változtatni, a Nexus Medical egyesület vezetőjeként a kultúrotthon felújítását tűzte ki célul. Kiderült, a folyamat rendkívül hosszadalmas és bonyolult volt, mivel az épület jogi helyzete nem volt tisztázott, évekig tartott, amíg megszerezték az építkezési engedélyt. A munkálatok nagy része azóta már befejeződött: felépült az új szárny, elkészült a konyha, a nagyterem, és lassan a belső munkák is véget érnek. A teljes épület átadása jövő évben esedékes, emellett az egyesület tízéves fennállását is szeretnék megünnepelni.
Íjászbemutató és kézműves foglalkozások
A neurológus úgy fogalmazott, az első falunap és aratási ünnep célja a falu közösségének összekapcsolása. Véleménye szerint a település megosztott, és különösen fontosnak tartja, hogy a közösség hagyományőrző szerepe erősödjön.
A községnap programja változatos volt: íjászbemutató és kézműves foglalkozások mellett előadásokat hallhattak a résztvevők a honfoglalás kori fegyverekről, Makkai Sándor életéről és a helyi kegytárgyakról. Tánccsoportok is felléptek, többek között a kamarási hagyományőrzők, valamint istentiszteletre is sor került. A napot koncertek zárták, köztük a magyarpalatkai zenészek, Manaszes Márton és a Loose Neckties Society is fellépett.
Major Zoltán Zsigmond tapasztalatai szerint a falunap iránt a közönség érdeklődése folyamatosan nőtt, a programokhoz végül sokan csatlakoztak. Úgy véli, a kezdeményezés beindíthatja a közösségi életet, bár megjegyezte, a szervezés során kevés helyi család állt melléjük. Mint mondta, eleinte sokan a kultúrotthon felújításának tervét is bizalmatlanul fogadták, azonban a kétkedőket a készülő közösségi tér idővel lassan meggyőzte.
Az egyesület jövőbeli tervei között szerepel, hogy minden hónapban meghívnak egy-egy orvost, aki valamilyen egészségügyi témában tart majd előadást, és akár alapvizsgálatokat is végez, útmutatást ad. Szeptemberben szüreti bálra készülnek, október–november folyamán filmvetítést tartanak, az egyik ilyen alkalomra Maksay Ágnest hívják majd meg, hogy bemutassa a Nyisztor Ilonáról készült portréfilmet. Emellett különleges koncertsorozatot is szerveznek, amely – ahogyan az orvos fogalmazott – a méltatlanul háttérbe szorult településeket szeretné megszólítani. Ennek keretében Bogdán Zsolt színművész Kányádi-estjével indulnak miniturnéra, amely Székelyvarságon indul, majd Vajdakamarásra és Nyárszóra is ellátogat. Kifejezetten olyan falvakat választottak, amelyek eddig kimaradtak a hasonló kulturális programokból, mert hisznek abban, hogy ezeknek a közösségeknek is jár a figyelem és az értékes kulturális élmény.
