De lássuk, hol tévedett Magyar Péter. Akkor követte el az első hibát, amikor meghirdette, hogy közvitát kezdeményez az új elnök személyéről, aztán alig hagyott időt az ötletelgetésre, máris lezárta a nevesítéssel. A második nagy hiba: egy ilyen nevesítést nem szabad megtenni anélkül, hogy az illetővel előtte ne egyeztessen a javaslattevő. Mert a balul elsült javaslat kárt okozhat Polgár Juditnak, ugyanis a miniszterelnök kitette egy olyan közvitának, bíráló megjegyzéseknek, amit a sakkbajnok nem érdemelt meg. Emellett a miniszterelnök a saját kormánya számára is öngólt rúgott, mert Magyar ezzel akaratlanul is azt üzente: ilyen fontos horderejű kérdésben nincs kormányának elképzelése, nem tudja, mit kell tenni, hogyan kell előkészíteni ezt a folyamatot.
Az elmúlt órákban nagyon sok név elhangzott a közösségi médiában, sok derék ember nevét javasolták a különböző szakmai csoportosulások, ami jól mutatja a magyar társadalom gazdagságát. De nagy kérdés, hogy egy ilyen folyamatot mennyire lehet levezetni úgy, hogy ne súlytalanodjon el az elnöki tisztség, a javasolt személy pedig valóban köztiszteletben álló legyen és megfeleljen bizonyos szakmai követelményeknek. Minden bizonnyal lehetne olyan személyt találni, aki nem megosztó, de azt is figyelembe kell venni, hogy az illetőt érdekelje valamennyire a közélet, hajlandó legyen feláldozni szakmai tevékenységét a politika oltárán, s ne kötődjön pártokhoz. A teljesen semleges, a magukat politikailag nem exponált személyeknek az az előnyük, hogy nem megosztóak, ugyanakkor nem lehet akárki köztársasági elnök. Ez mégis alapvetően egy politikai funkció, márpedig bármennyire is furcsán hangzik, a politika is egy szakma, a politikusnak is kell rendelkeznie olyan adottságokkal, amelyek nélkül nem lehet sikeresen működni ezen a területen. A jogi végzettség is nagyon hasznos, hiszen az elnöknek kell lennie az alkotmányosság fő garanciája. Nem azt állítom, hogy Polgár Judit nem lett volna jó, hanem csak általánosságban akarom hangsúlyozni, hogy bárki is legyen Magyarország következő köztársasági elnöke, elég sok szempontnak kell megfelelnie.
Nekünk, Romániában élőknek van már némi tapasztalatunk abban, hogy a kontraszelekció, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása mekkora károkat okozott bizonyos köztisztségeknek. Klaus Iohannis volt elnök után azt lehetett érezni, hogy bárki lehetne Románia elnöke. Nicușor Dan eddigi teljesítménye sajnos azt vetíti előre, hogy még mindig van lejjebb. Ezek a kudarcos próbálkozások képesek teljes mértékben aláásni egy közintézmény tekintélyét, ami kihat majd a következő vezetőkre és az ország nemzetközi megítélésére is. Pedig Romániában, amelyben amolyan félelnöki rendszer működik, a választók dönthették el, hogy ki legyen az elnök. Sajnos ez sem volt elég biztos szűrő. Persze Románia és Magyarország között elég nagy különbségek vannak a politikai kultúrát illetően, egyik országban sem fordul elő törvényszerűen ugyanaz a dolog, ami egy másikban, de jó, ha a magyar társadalom figyelembe veszi más országok tapasztalatait is, és megpróbálja elkerülni legalább azokat a csapdákat, amelyek elkerülhetők, ha kicsit is nyitott szemmel figyeljük, ami körülöttünk történik.
A külhoni magyarok számára az sem mellékes, hogy a következő magyar köztársasági elnök legyen nyitott a határon túlra szakadt nemzetrészek problémái iránt, valamelyest legyen tisztában azokkal, de ha nem is ismeri mélyrehatóan, mutasson nyitottságot azok megértésére. Nem lesz könnyű megtalálni a megfelelő személyt.
Borítókép: Facebook
