A Flo nevű menstruációs alkalmazás például nyomon követi a felhasználó menstruációs ciklusát, ovulációs kalkulátora van, és akár olyan adatokkal is rendelkezhet, hogy a felhasználó szándékszik-e teherbe esni. Az app fejlesztői azt ígérik, hogy felhagynak ezzel a gyakorlattal, megállítják az egészségügyi adatok továbbítását. Sajtóhírek szerint az érintett, népszerű egészségügyi appok egy része ehhez hasonlóan járt el, másik részük csak frissítette a felhasználók által amúgy szinte soha sem olvasott adatvédelmi tájékoztatóját, hogy összhangba kerüljön az adatmegosztó gyakorlatukkal.
Hogy a személyes adataink mennyire nincsenek biztonságban, jól szemlélteti a másik megdöbbentő példa, miszerint a napokban 1,8 millió kínai nő termékenységi adatait összesítő adatbázis szivárgott ki. Egy kiberbiztonsági szakértő bukkant rá az adatbázisra, ami a nők neve, címe és telefonszáma mellett olyan információkat tartalmazott róluk, hogy termékenyek-e vagy sem, hogy mi a képzettségük és milyen a családi állapotuk. A lista emellett a politikai hovatartozásukat is tartalmazta, illetve hogy van-e róluk videó, de egyes esetekben Facebook-felhasználókat is kötöttek a nőkhöz.
A lista 90 százalékban egyedülálló nők adatait tartalmazza, ezek között azonban a terméketlen nők vannak többségben. Vitatott, hogy milyen céllal és ki hozhatta létre az adatbázist, egyesek szerint elképzelhető, hogy kínai kormányzati projektről van szó, mások szerint lehetséges, hogy „csak” egy kínai randialkalmazás adatai szivárogtak ki. Az adatbázisra Victor Gevers bukkant rá, aki korábban észrevette, hogy a kínaiak több millió megfigyelt ember adatait „felejtették” a neten, múlt héten pedig egy 300 millió kiszivárgott kínai üzenetet tartalmazó adatbázist talált meg.
Megdöbbentő egybeesésnek tűnhet, hogy éppen a termékenységgel, menstruációval, szexuális együttlétekkel kapcsolatban merültek fel komoly adatvédelmi aggályok, de ha naponta követjük a hasonló híreket, akkor szinte minden napra jut egy nagyobb volumenű botrány. Levelezések, banki adatok, politikai szimpatizánslisták, vérnyomás-adatok, megannyi információ, amelyeket a különböző alkalmazások gyűjtenek, és amelyek nem ritkán jutnak jogosulatlanok kezébe. A GDPR próbálkozása ehhez képest olyan, mintha pingpongütővel próbálnánk egy golyózáporral szemben védeni magunkat.
Egyre több digitális adatot gyártunk, amelyek jelentős része nagyon érzékeny személyes adat: a világnézetünkről, az egészégi állapotunkról, a vagyonunkról, a szexualitásunkról. Bármennyire fejlettek is legyenek a titkosító eljárások, elkerülhetetlennek tűnik, hogy időnként ezek az adatok jogosulatlan személyek kezébe kerüljenek, akik aztán arra használják ezeket az információkat, amire éppen csak akarják. Azt hiszem, meg kell tanulnunk ezzel az új nyilvánossággal együtt élni.
