A világbajnok tornász négy olimpián hat érmet nyert. Később edzőként, nemzetközi pontozóbíróként és a szövetség munkatársaként is dolgozott.
Tass Olga péntek éjszaka súlyos betegség után, kórházban hunyt el – közölte a család a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB).
A MOB honlapján olvasható visszaemlékezés szerint Lemhényiné Tass Olga 1929. március 28-án született Pécsett. A tornával 14 évesen ismerkedett meg, majd öt évvel később a londoni olimpián a magyar csapattal összetett ezüstérmet szerzett. Az 1952-es helsinki játékokon bronzérmet, az 1954-es római világbajnokságon aranyat nyert a kéziszercsapattal, ahol még egy összetett ezüstöt is begyűjtöttek. Ugyanebben az évben három aranyat nyert a főiskolai világbajnokságon (felemás korlát egyéni, felemás korlát csapat, talaj csapat), majd következett az 1956-os olimpia Melbourne-ben – amely pályafutása csúcsát jelentette –, ezen három érmet nyert. Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit és Köteles Erzsébet társaságában kéziszercsapatban arany-, összetett csapatban ezüstérmet nyert, valamint lóugrásban egy egyéni bronzot is szerzett. Ezt követően még az 1960-as római olimpiáig versenyzett, ahol a csapattal hetedik lett; két Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon is indult, majd visszavonult.
1951-ben a Testnevelési Főiskolán tanári, 1978-ban torna szakedzői, 1981-ben pedig mesteredzői oklevelet kapott. 1960-ban az Újpesti Dózsánál kezdett edzősködni, majd 1968-ig a francia női tornaválogatott trénereként dolgozott. Ezt követően a Budapesti Vasas, a Budapesti Honvéd és a magyar válogatott is rá bízta az edzői feladatokat, később nemzetközi pontozóbíró és a magyar szövetség szakfelügyelője volt. 2007-ben A tudatos mozgás művészete címmel könyvet írt.
Elismerései között szerepel a Népköztársaság Érdemes Sportolója, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1996), a MOB Nők Sportjáért díjat (2008), az Elnöki Érdemérmet, valamint a Magyar Tornasportért díjat.
Férje a 2003-ban elhunyt Lemhényi Dezső, olimpiai bajnok vízilabdázó (Helsinki, 1952), majd mesteredző, szövetségi kapitány, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke volt, akivel ötven évet töltöttek együtt.
