„A családommal együtt egy életen át gyűjtöttük a szép emlékeket Dollynak köszönhetően, de ti is ugyanezt tettétek. Mindig ott volt a televíziótokban, a lemezjátszótokon, a CD-iteken vagy a telefonotok lejátszási listáján, így a családotok teljes jogú tagjává vált” – fogalmazott az unokaöccse az amerikai előadónő X-fiókján közzétett videóban. Partonról egy ideje tudni lehetett, hogy egészségügyi problémákkal küzd.
Parton pályafutásának egyik legfontosabb közelmúltbeli állomása az volt, amikor 2022-ben bekerült a Rock & Roll Hall of Fame-be. Kezdetben nem akarta elfogadni az elismerést, amikor neve felkerült az adott évi jelöltek listájára, mondván, hogy nem valódi rockelőadó, végül azonban engedett a rajongók lelkes nyomásának. 2023-ban Parton kiadta később utolsónak bizonyuló albumát, a Rockstar-t, amelyen több világsztárral énekelt duettet, és magára vállalta azt a „rocker” szerepet is, amelyet korábban elutasított.
A 25, countrylistát vezető kislemezének jelentős részét maga írta; elődjéhez, Loretta Lynnhez hasonlóan a műfaj első olyan jelentős női sztárjai közé tartozott, akik saját sikerdalaik nagy részét maguk szerezték.
Bill Malone countrytörténész szerint dalszerzőként kevesen értek a nyomába a countryzenében, és Merle Haggardhoz lehetett hasonlítani sokrétű érdeklődése, valamint az alapján, milyen könnyedén mozgott a különböző stílusok között. Kompozíciói gyakorlatilag a countryzene valamennyi fontos témáját felölelték.
Legismertebb dala az I Will Always Love You. A dal két különböző változatban is a countrylista élére került, 1974-ben és 1982-ben. Whitney Houston 1992-es, a Több mint testőr (The Bodyguard) című filmhez készült drámai feldolgozása rekordot jelentő 14 héten át vezette az amerikai poplistát, és négymillió példányban kelt el. A dal a film 45 millió példányban világszerte eladott filmzenealbumának kiemelkedő száma lett.
Az 1970-es évek végétől Parton népszerűsége a popzene világában is egyre nőtt, miközben televíziós és filmes szereplései is megszaporodtak. Pályafutása során három varietéműsort vezetett. Legismertebb filmszerepeit az 1980-as évek elején játszotta, többek között a 9 to 5-ban – amely Golden Globe-jelölést és azonos című, a pop- és countryzene határát átlépő slágert hozott számára –, a The Best Little Whorehouse in Texas-ban és a Steel Magnolias-ban.
Az 1970-es évek végéig Parton további hat olyan kislemezt jegyzett, amely a countrylista első helyére került. Ezek közül a legsikeresebb, a Here You Come Again lett az első igazán nagy popslágere: 1977-ben a poplista harmadik helyéig jutott, és meghozta számára első Grammy-díját is, amelyet a legjobb női countryénekes teljesítmény kategóriájában kapott.
Popzenei sztárként szerzett hírneve az 1980-as évek közepén kezdett halványulni, countryzenei hitelességét azonban továbbra is bizonyította. Emmylou Harrisszel és Linda Ronstadttal két nagy sikerű Trio albumot készített, emellett három figyelemre méltó bluegrass-albumot is kiadott.
1999-ben bekerült a Country Music Hall of Fame-be, korábban, 1986-ban a Nashville Songwriters Hall of Fame, 2001-ben pedig a Songwriters Hall of Fame tagja lett. 2005-ben az amerikai Nemzeti Művészeti Érdemérmet, 2006-ban pedig a Kennedy Center Honors elismerést kapta meg.
2016-ban az I Will Always Love You című dalt a Country Music Association jubileumi kislemezéhez, a Forever Country-hoz is felhasználták. A nagyszabású közös produkcióban Parton is részt vett. A kislemez a countrylista első helyén debütált.
A következő években Parton és jótékonysági alapítványa, a Dollywood Foundation aktívan részt vett az írástudást népszerűsítő, valamint a HIV és az AIDS terjedése elleni kezdeményezésekben.
1994-ben jelentette meg önéletrajzát Dolly: My Life and Other Unfinished Business címmel.
Legutóbbi Grammy-díját 2021-ben kapta a kortárs keresztény zene kategóriájában a Zach Williamsszel közösen felvett There Was Jesus című dalért. Tavaly ismét jelölték, ezúttal hangoskönyv kategóriában a Behind the Seams: My Life in Rhinestones című könyv előadásáért.
