Szalagozás, juhnyáj, éjszakába nyúló beszélgetés – önkéntesként

GÁL RÉKA

A Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra hosszú biciklis távja egyet jelent a legnehezebb EKE-biciklitúrával – legalábbis nálunk. Nem meglepő hát, hogy egyáltalán nem fűlt a fogam ahhoz, hogy ezt letekerjem. 

Az eddigi túráinkon jellemzően az volt, hogy férjemmel elosztottuk a gyermekeket: a két nagy vele tekert, a kicsi velem gyalogolt. De mivel most a 12 éves kicsi is átnyergelt biciklire, lehetőségem nyílt igazándiból önkénteskedni, nem csak úgy félig-meddig, mint amikor fél szemmel a gyermeket nyomkövettem. 

Szalagozás hőségben

A túrát megelőző szombaton volt a szalagozás. Timivel, kedves volt tanítványommal jártunk be, és jelöltünk ki egy, a gorbói országúttól a kalotanádasi útig terjedő, hosszabbacska, kb. húsz kilométeres szakaszt kutyariasztóval, metszőollóval, festékspray-vel és gumicukorral felszerelve. Gyerővásárhelyen fejbe vágott a hőség, zsémbesek voltunk rendesen. Aztán megtaláltuk a kisboltot, s benne az életmentő Radlert. Így már ismét lelkesen folytattuk az utunkat. Odafigyelős volt a feladatunk, az útvonalnak mindig jól felismerhetőnek kellett lennie. Bár van app, track és nyomtatott térkép, azért sokaknak biztonságot nyújt a szalag látványa, amikor fáradtan próbálnak eligazodni az egyik elágazásnál. Amennyire tudtuk, még a bicusok látóterébe lógó ágakat is visszametszettük.

Ellenőrzőpontom a jegenyei útnál

A túrát megelőző napon az EKE kolozsvári székhelyén átvettem a gondosan előkészített felszerelést. Megy itt minden, mint a karikacsapás – nyugtáztam magamban. Hajnali négyig. Amikor is arra riadtam, hogy Györgyfalván esik. A bennem szunnyadó anyatigris rögtön át akarta írni a kicsi fiamat a rövid távra. Aztán amikor hatkor leszállítottam a családot a Kakasos templomhoz, úgy döntöttünk, marad az eredeti terv: az 53/62 km-es.

A jegenyei ellenőrzőpont 11-kor nyitott hivatalosan, ám társammal, Ágival valamikor tíz után már kint voltunk: tábláztunk, sátrat vertünk, ordát ettünk, cidriztünk. Alig végeztünk a szöszmötöléssel, meg is érkeztek első „látogatóink” – egy egész juhnyáj. Nevettünk is azon, ahogy tisztes távolságból, szép sorban felállva méregettek bennünket.

Az ellenőrzőpontok, az önkéntesek összehangoltan, rutinosan dolgoztak ezúttal is. A pontbírók folyamatosan közvetítették a friss adatokat: X szám nem indult, Y számú résztvevő kiszállt, ne várjátok, XY más útvonalon folytatja. Lassan aztán szállingózni kezdtek a hosszú távok résztvevői: az 53/62 kilométeres biciklisek és az 52/58 kilométeres gyalogosok. Hitetlenkedéssel vegyes csodálattal néztem őket, ahogy nyakig sárosan, vizesen befutottak – volt abban valami megfoghatatlanul szép, ahogy a kimerültség, az elszántság és az eufória egyszerre ült ki az arcukra. Közben persze mi tagadás, végig aggódtam a kicsi fiam miatt. Aztán érkezett a hír: Bendegúz zsíros kenyeret eszik Gyerővásárhelyen, s közben legényest meg széki sűrűt táncol. Akkor nagy baj nem lehet – gondoltam. 

A műszak lejárta után indultam is Sztánára, a Szentimrei-villához. Itt nagy szeretettel várt mindenkit Szabó Zsolt és Szász Csilla, valamint a híres-neves túrós puliszkájuk – ennél finomabbat sose ettem. A családom hazaindult, én pedig ott maradtam a többi önkéntessel rendezgetni. Néhányan ott is aludtunk, az éjszakába nyúló beszélgetést és rendkívüli házigazdáink vendégszeretetét élvezve. Vasárnap felcihelődtünk, logisztikáztunk egy keveset, hogy hol lesz a terepjáró és a sárga duba, majd kezdődött a szalagleszedés.

Szalagszedés ragyogó időben

A Riszeg-tetőtől Gyerővásár­helyig szedtük vissza Bogival a szalagokat, a másik csapat, Ágnes és András pedig a Riszeg-tetőtől Zsobokig a Varjúvár érintésével. Ragyogó idő volt, az előző nap morózus időjárásának nyoma sem maradt már. Azt csak próbatételül küldte túrázóinkra a fennvaló, hogy egész biztosan ne feledjék soha az idei Kós-teljesítménytúra napját: 2026. szeptember 12.

Rekordszámú, 246 túrázó erdélyi polihisztorunk nyomdokain

A tavalyi 180-as létszám után idén csak reménykedtünk, hogy sikerül átlépnünk a 200-at, egy héttel a regisztrációs határidő előtt viszont még csak 130-at mutatott a számláló. Aztán a nyaralás időtlenségéből visszatérve a hétköznapi valóságba beindult az élet, s vele együtt a jelentkezések is megszaporodtak, így napok alatt sikerült átlépni a 200-as pszichológiai határt. Sőt itt nem állt meg a számláló, egyre többen jelentkeztek, már a 250-et is meghaladtunk, de a túra hetén is érdeklődtek néhányan, hogy lehet-e még jelentkezni. Végül 276 személynél meg kellett húznunk a határt, hiszen házigazdáink így is meghökkentek, amikor kiderült, hogy 305 adag puliszkát kell elkészíteniük. 

Az időjárás viszont úgy döntött, hogy közbeavatkozik és megtépázza a rekordjelentkezést, így indulásból negyvenen meg sem jelentek a rajtnál a túra reggelén. A lemorzsolódást pedig a szemerkélő eső és az agyagos sár is elősegítette, így nagyjából 26-an elvéreztek az útvonal során, vagy időhiány miatt elkerülték a célt. Olyanok is akadtak, akik már nem tudtak bejelentkezni, de mégis csatlakoztak a barátaikhoz, így végül 246-an vállalkoztak a Kós Károly nevét viselő teljesítménytúra gyalogos és kerékpáros változataira.

A legnépszerűbbnek a Sztá­náról induló közepes 19/24-es táv bizonyult, amelyen 95-en indultak útnak, de a családbarátnak meghirdetett 11/17 km-es távon is 70-en gyalogoltak. Mialatt a közepes túrán 59-en választották a hosszabb, Riszeg-tetőt is érintő 24 km-es távot, addig a rövidebb túra esetén csakis két személy döntött úgy, hogy bevállalja a Zsobok felé vezető 17 km-es változatot. A leghosszabb, Kolozsvárról induló 52/58 km-es gyalogos túrán 22-en feszegették határaikat, közülük 15-en értek célba és négyen teljesítették az 58 km-es távot. A 16/25-ös kerékpáros változat hét résztvevője közül senki nem jelent meg a gyerővásárhelyi rajtnál, a gor­bói országúttól rajtoló 28/36 km-es biciklis távra pedig idén meglepően sokan, 16-an jelentkeztek, de közülük hatan meg sem jelentek a rajtnál, a sáros terep miatt pedig többen is feladták, így végül négyen értek célba. 

Mivel elkészült a Sztána környéki bicikliút, a K33–Alszeg túraváltozat résztvevői ki is próbálhatták élesben. Egyébként ez volt az egyetlen túraváltozat, ahol senki nem adta fel, a 16 kerékpárosból mindenki szerencsésen célba ért. Legkisebb túrázóink voltak a kétéves Nistor Sára és Simon-Várhelyi Mátyás, valamint a hároméves Nagy Erik a Gy11/17 km-es túraváltozaton. A legtapasztaltabb túrázónak járó elismerést a 85 évesen is fiatalos Farkas György vehetné át, aki a 24 km-es távot teljesítette. A legfiatalabb kerékpáros titán, a 12 éves Gál Bendegúz pedig hősiesen végigtekerte az 53 km-es kerékpáros távot, sőt örömében még legényesezett is az ellenőrzőpontoknál.

Kismihály Boglárka