Bajban lesznek, ha kitiltják a 3,9 millió vendégmunkást
A britek Európai Unióból való kilépését szorgalmazó kampány során az egyik legerősebb motívum a külföldi munkaerő visszaszorítása volt, a kilépést támogatók szerint az idegenek elveszik a britek orra elől a munkahelyeket. A The Guardian cikke szerint ez korántsincs így: az uniós országokból érkező dolgozók olyan munkahelyeket töltenek be tömegesen, amelyekre a cégeknek nem sikerül brit munkaerőt találniuk. Cégek százai esetében a jelenség olyan méreteket ölt, hogy ha máról holnapra kivonnák a külföldi munkaerőt, az gyakorlatilag a britek mindennapi betevőjét veszélyeztetné. Londonnak tehát úgy kell(ene) megállapodnia a kilépésről, hogy ne vágja el maga alatt a fát, miközben Brüsszel korántsem kívánja megkönnyíteni a britek helyzetét: nyeljék csak le a Brexittel együtt járó keserű pirulákat is.
A Brexit óta eltelt mintegy év alatt sem sikerült közelebb kerülni a kérdés megválaszolásához: mi lesz a britek kilépése után a szigetországban munkát vállaló uniós dolgozókkal, illetve milyen jogai-kötelezettségei lesznek a más tagországokban élő briteknek?
Az uniós tagság ellenzői a népszavazási kampány során szuverenitásról és ellenőrzés alatt tartásról beszéltek, a munkaerő szabad áramlása ellen foglaltak állást. Közben úgy tűnt, mintha elfelejtették volna, hogy az utóbbi 30 évben a brit élelmiszerlánc egyre nagyobb mértékben a külföldről érkező állandó vagy szezonmunkásokra épült.
A környezetvédelemért, élelmezési ügyekért felelős szakértői bizottság néhány héttel ezelőtt közzétett tanulmánya szerint a brit mezőgazdaság alkalmazottainak mintegy 20 százaléka – többségében Romániából és Bulgáriából érkező – külföldi, a Brit Húsfeldolgozók Egyesületének tagjai által alkalmazott személyzet 63%-a nem nagy-britanniai. A The Guardian cikke szerint a szabad munkaerő-áramlás megszűnése nemcsak nehézségeket okoz a brit élelmiszeriparnak, a kockázatok a súlyos válságtól az összeomlásig terjedhetnek. „A polcok üresek lesznek. Az árak az egekig szöknek” – írja a brit lap, majd a Brit Nyárigyümölcsök társaság elnökét idézi, aki szerint februártól novemberig az ágazatban 29 ezer szezonmunkásra van szükség, és azok 95%-a nem brit, uniós állampolgár. A britekkel is próbálkoztak, de egyszerűen nem érdekli őket ez a munkalehetőség. Laurence Olins azt nyilatkozta: „Egyetlen reményünk valamiféle engedélyezési rendszer. Ám ha mondjuk a szükségeshez képest csak feleannyi engedélyt kapunk, akkor egész egyszerűen a felére zsugorodik az egész iparág.”
Ezt megerősíti David Kay, a mintegy 3 ezer, többségükben bolgár és román szezonmunkást foglalkoztató óriáscég vezetője, amely Nagy-Britannia epertermésének 10%-át, málnatermésének 19%-át, és áfonyatermésének 42%-át biztosítja. A cég szezonmunkásainak 76%-a évről évre visszatér, a legfontosabb állásokat betöltők húszas jegyzékén is hemzsegnek a szlávos hangzású nevek, mintegy húszféle nemzetiségű munkavállalóval dolgoznak. Nélkülük a vállalat egyszerűen nem létezne – írja a The Guardian. A jelenség nem ritka, vannak brit gyárak, ahol az egészségügyi és biztonsági tájékoztatókat az angol mellett lengyel nyelven is kifüggesztik, zöldségfeldolgozó üzemek, ahol az osztályvezetőnek négyféle kelet-európai nyelven kell úgy ahogy boldogulnia. A Brexit óta a külföldi munkavállalók érdeklődése is némileg megcsappant – részben a font értékének csökkenése, részben a külföldi munkavállalók elleni megnyilvánulások miatt –, míg korábban tízen is pályáztak egy állásra, addig ma már csak hárman.
Nagy-Britanniában 3,9 millió külföldi EU-állampolgár él, többségük aktív dolgozó, míg az Európa országaiban élő 900 ezer brit állampolgár többsége nyugdíjas – ha őket visszaküldik hazájukba, az a The Guardian szerint jelentős terhet róna az egészségügyi rendszerre, közvetve Theresa May kormányára is.
A szezonmunkások munkavállalási szabályrendszere 2013-ban megszűnt, hiszen a jelek szerint a szabad munkaerő-áramlás az EU-ban nagyon jól működött. Most valami hasonlóra lenne szükség a szakértő szerint mintegy félmillióra becsült szezonmunkás helyzetének rendezéséhez. A probléma még ennél is összetettebb, ugyanis bizonyos ágazatokban óriási számban van szükség idegen munkaerőre, máshol csak néhány dolgozót keresnek. A brit vágóhidak állatorvosainak 85%-a külföldi, többségük spanyol, ha őket ki kell vonni a brit munkaerőpiacról, a húsellátási rendszer összeomolna.
Tim Lang, a londoni City University élelmezéspolitikai professzora úgy véli, amennyiben 2019. március 31-ig a külföldi munkaerő helyzetét nem sikerül rendezni, az egész élelmiszeripari hálózat összeomlik. „Az élelem a nemzetbiztonság alapja. Ha nem tudsz élelmezni egy országot, akkor nincs is országod.” – mondja a professzor.
Londonnak tehát előnyös kilépési egyezményt kell kötnie Brüsszellel, hiszen ha ez nem sikerül, akkor a britek cseberből vederbe esnek: vagy fel kell készülniük az EU-n kívüli országokból érkező dolgozók fogadására, vagy nekik maguknak kell elvégezniük azt a mezőgazdasági és élelmiszeripari munkát, amit nem szeretnének, tehát feltehetőleg csak jóval nagyobb bérért vállalnák, növelve a végtermék árát, így alighanem be kell majd érniük sokkal kevesebb és sokkal drágább zöldséggel, gyümölccsel, élelmiszerrel.
