Megnyirbált költségvetéssel, de egyelőre önállóan működhetnek
Az elöljáró átszervezési ötletét a Csíki Székely Múzeumban, a Kallós Zoltán munkásságát összefoglaló vándorkiállítás megnyitóján jelentette be. Akkor az átszervezés kapcsán elmondta, Hargita megye az egyetlen olyan megye, ahol a megyei jogú város önerőből, állami vagy megyei támogatás nélkül tartja fent az összes kulturális intézményt. A kiállításmegnyitón ugyanakkor azt is megígérte, hogy a város ezután is támogatni fogja a kulturális intézményeket, csak integrálva.
A bejelentést követően a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testület októberben döntött az intézmények átszervezéséről, illetve bejelentették azt is, hogy a három intézményben hat állást megszüntettek, és további 13 állást átszerveztek a polgármesteri hivatalhoz, többeket az akkor alakult kulturális szervező csapatba.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere (Fotó: László Róbert)
Az átszervezés értelmében a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél három kezdő táncos állást és egy betöltetlen állást szüntettek meg, három személy – egy személyzetis, egy művészeti tanácsadó és egy irodalmi titkár – került át az új kultúraszervező csoportba. A Csíki Játékszínnél felszámolták a jegypénztárosi, kellékes és súgó állásokat, egy szervezőt, egy díszletest és egy ügyintézőt helyeztek át a hivatalhoz, illetve visszavették azt az öt állást is, amelyet korábban a Csíki Mozi működtetésére különítettek el (az öt állásból három volt betöltve). A Csíki Székely Múzeum esetében az új kulturális szervezőcsapatba került a múzeum PR-osa és egy építész, ugyanakkor megszüntettek egy be nem töltött állást.
A Csíkszereda város honlapján olvasható közleményben a polgármester azzal is igazolja döntését, hogy az adóreform miatt több millió lejtől esik el a város. A közlemény idézi Ráduly Róbert Kálmánt, aki kifejti: ha a költségvetésben kiesés van, két irányba lehet elmozdulni: a költségek csökkentése, illetve az adóemelés irányába.
Az önkormányzat döntése nagy felháborodást keltett, sokan tiltakoztak az átszervezés ellen, kifogásolták azt, hogy erről nem tájékoztatták az intézményeket, és nem az érintettekkel közösen hozták meg a döntést az átszervezésről.
Az erdélyi magyar színházi egyesület – MASZÍN Magyar Színházi Szövetség – közleményt adott ki a Csíki Játékszínnel való szakmai szolidaritásként, amelyben hangsúlyozták, hogy mindhárom intézmény olyan értéket jelent, amelyek megváltoztatásáról alapos tárgyalások nélkül nem szabadna dönteni. Hangsúlyozták, ők is tisztában vannak azzal „milyen nehéz a fenntartó önkormányzatok helyzete olyan esetekben, amikor a törvényalkotó nem rendel központi forrásokat némely, tetemes többletkiadást jelentő intézkedése mellé –, legyen szó akár fizetésemelésről, akár az intézmények által az alkalmazottak után fizetendő járulékok növeléséről –, ezen intézkedések finanszírozását pedig kizárólag a helyi vagy megyei önkormányzatokra terheli.” Kiemelték, a maguk részéről értik, hogy az ilyen lépésekkel számos kis- és közepes méretű város önkormányzata kerül rendkívül nehéz helyzetbe, ugyanakkor „a legsúlyosabb válsághelyzetek esetében sem látunk érvényes alternatívát az érintettekkel való őszinte párbeszédre, az alapos, és szakszerű hatástanulmányon alapuló elmélyült előkészítésre, egy közösség legfontosabb kulturális értékeit képviselő intézményrendszer átszervezése esetében”.
A változtatások tervei 2017. december végére mérséklődtek, egyelőre úgy tűnik, a polgármester lemondott a három intézmény összevonásáról, viszont a pénzhiány és a béremelés miatt csökkentette azok költségvetését.
A fennálló helyzet lehetséges megoldásáról, eddigi fejleményekről kérdeztük a Csíki Székely Múzeum és a Csíki Játékszín vezetőit.
Gyarmati Zsolt: Hét bő esztendő után egy szűkösebb
Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója szerint ésszerű kompromisszum született a múzeum ügyében, az egészen radikális változtatásokat sikerült mérsékelni, viszont az intézmény költségvetése és személyzete is csökkent. Az extrákról lemondtak már, és lehet, hogy az intézmény alkalmazásában lévő művészettörténészek vezetik a múzeumbeli tárlatokat 2018-ban.
– Az átszervezéssel kapcsolatos tárgyalások október elején kezdődtek, de akkor nagyon messziről indultunk, sokkal radikálisabb intézkedéseket helyezett kilátásba a városvezető, amelyekhez képest, én úgy látom, a Csíki Székely Múzeum esetében ésszerű kompromisszum született – vázolta az intézményvezető az átszervezések folyamatát. – Volt olyan elképzelése is a város vezetőségének, hogy nagyobb összevonások lesznek, ám a tárgyalások során ezeket sikerült kivédeni, és mérsékelni az átszervezés mélységét. Magyarán: mind a három kulturális intézmény a mai napig, december 28-ig, megőrizte önálló jogi státusát. Hogy mi lesz ezután, azt nem tudjuk.
Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója (Fotó: László Róbert)
A kulturális intézmények így december végén még önállóan működtek, a múzeum esetében az intézmény menedzsere és a polgármester, azaz Gyarmati Zsolt és Ráduly Róbert Kálmán között létrejött szerződésbe foglaltak alapján működik tovább.
– Csak az év folyamán fogjuk meglátni, hogy ez fog-e minőségi változást, visszaesést okozni, avagy sem, de bizakodók vagyunk. Alapvetően a panaszkodás helyett dolgozni kell, így mi továbbra is fogjuk végezni a feladatunkat – mondta Gyarmati.
Művészettörténészből teremőr?
A megszorításokat két csoportra osztotta az igazgató: 2018-ban csökken az intézmény költségvetése és személyzete. A személyzeti kérdésről Gyarmati Zsolt elmondta, három állást szerveztek át a múzeumtól a polgármesteri hivatal új kultúraszervező csoportjába, ők ott is szakmába vágó feladatokat teljesítenek majd. A három átszervezett munkatárs múzeumi feladatait pedig átruházták az intézmény más dolgozóira.
A megszorítások miatt az intézmény meg kellett váljon a nyugdíjasoktól, illetve azoktól az alkalmazottaktól is búcsút kellett vegyenek, akik eddig polgári szerződéssel dolgoztak a múzeumban.
– A teremőrök, akik eddig fogadták a látogatókat, már nem vehetnek részt az intézmény életében, de ezért nem a városvezetés a hibás, hanem a rendszer. Nem alkalmazhatnánk őket polgári szerződéssel, még akkor sem, ha lenne rá pénzünk, mert a törvény ezt nem teszi lehetővé. Tárlatvezetőink sincsenek jelen pillanatban, őket is polgári, egyéni szerződés alapján foglalkoztattuk. Most vizsgáljuk annak lehetőségeit, hogyan lehet megoldani ezeket a kérdéseket.
A múzeumigazgató szerint lehetséges megoldás a teremőrök és tárlatvezetők pótlására az lenne, ha ezeket a munkaköröket is átruháznák a múzeum többi munkatársára. Az kérdéses, hogy a muzeológusok, történészek, néprajzosok és művészettörténészek vállalnák-e, hogy teremőrként dolgozzanak, fűzte hozzá az intézmény vezetője. Megnyugtatásként hozzátette, a múzeum termei be vannak kamerázva, a portás és a biztonsági szolgálat ezeket felügyelni tudja.
Harmadával csökken a múzeum költségvetése
– A költségvetési területen 30-35%-os megszorítás várható 2018-ban. Nem mondhatom, hogy nem érint bennünket fájdalmasan, de inkább úgy tekintem, hogy a hét bő esztendőt egy szűkebb költségvetésű időszak követi. Igyekszünk hasonló színvonalon végezni a munkánkat, mint eddig, meglátjuk, hogyan fog sikerülni – mondta Gyarmati Zsolt a költségvetési megszorításokról.
Fotó: László Róbert
Az intézményvezető szerint viszont van logika abban, hogy csökkentik a múzeum költségvetését, hiszen eddig anyagilag mindig jól állt a múzeum, és a kapott összegeket volt is mire költsék: felszerelték a múzeumot infrastrukturálisan, technikai eszközökkel, látványraktárakat alakítottak ki.
– Most úgy néz ki, ezt a költekezési színvonalat nem lehet tartani, de lehet, hogy ebben van is ráció: ha sok anyagi forrást vesznek el a várostól, megszorítások vannak, így mi sem szórhatjuk a pénzt. Ezt megértettük, felfogtuk az idő szavát, és ennek a jegyében fogunk dolgozni a jövőben – összegezte az intézményvezető.
A kisebb költségvetés miatt a múzeum le kell mondjon több tervezett kiadvány megjelentetéséről, így idén nem lesz évkönyv, sem tudományos kiadványok, ezekre a csökkentett költségvetésből nem telik. Emellett valószínűleg bezárják a Kossuth utcai galériát is, amelyről az igazgató elmondta, nem érte el célját, a szép megnyitók után nem volt látogatott. A költségvetési megvonások miatt fizetős lesz a Múzeumok Éjszakája, és sajnos, kevesebb tárlatot is tudnak létrehozni.
– Kevesebb tárlat lesz, de azok erősebbek, ütősebbek lesznek – mondta az igazgató.
A Csíki Székely Múzeum 2018-ban egy állandó és három időszakos kiállítással készül: egy várostörténeti állandó tárlat, egy Weöres Sándor 100 tematikájú, egy Aba Novák Vilmos, Nagy Imre és művésztársaik témájú (a csíkszeredai Nagy Imre festőművész születésének 125. évfordulója van idén, így Nagy Imre emlékévet tartanak, amely során a festőművészről elnevezett, jelenleg tatarozás miatt bezárt galériát is átadják), illetve egy gasztroszakrális, Szerzetesek asztalánál című kiállítás.
– Úgy látom, alapküldetésünket el tudjuk látni, az extrákról kell lemondani. De az ember az életében az extrákról néha le kell mondjon – összegezte Gyarmati Zsolt.
Hatalmas bevételvállalással tovább tud működni a színház
Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója egyetlen alkalommal tárgyalt Ráduly Róbert Kálmán polgármesterrel, amely tárgyalást követően már csak a Hargita Megyei Tanács kisebb csoportjával beszélték meg a változtatásokat, és próbáltak kiegyezni.
– Nekem egyetlen beszélgetésem volt a polgármester úrral, még szeptemberben. Ő hívott megbeszélésre, amelyen felvetődtek az alapproblémák, de csak a témákat soroltuk fel, ő a maga részéről, én a magam részéről. Akkor abban egyeztünk meg, hogy ezt a beszélgetést folytatjuk, de nem így lett, amit a mai napig sajnálok – emlékeztett a történtekre Parászka, hangsúlyozva, olyan javaslatok is felröppentek a struktúra megváltoztatásáról, amelyekre azt mondta, „kigyúlt a piros lámpa”.
– A mi intézményi szerkezetünk reformszerkezet: míg a temesvári színháznak például 95 alkalmazottja van, addig nekünk 39. Eddig 45 volt, de jelen pillanatban 39 van. Mi kidolgoztuk a munkakör-összevonásoknak, a munkafolyamatok kihelyezésének azt a struktúráját, amivel ez a repertoárszínházi működés még fenntartható. Hogyha ez alá szorítjuk a szerkezetet, akkor ez a típusú demokratikus, önkormányzati repertoárszínház-jellegű tevékenység már nem fenntartható – ismertette az intézmény jelenlegi működését annak vezetője. Amikor egy színházban egy személy több munkakörben is tevékenykedik, egy ember elvesztése nem egyetlen munkakör megszűnésével egyenlő.
Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója (Fotó: László F. Csaba)
A megyei tanács képviselőivel egyeztetve már kezd körvonalazódni az intézmény jövője: Parászka Miklós két ízben ült már le ezzel a kisebb csoporttal tárgyalni, sikerült néhány témában előrelépni, többek között a 2018-as költségvetési keret kérdésében. Eddig úgy tűnik, hatalmas bevételvállalással tovább tud működni a színház.
– Két és fél millió lej szubvenció mellett mi még 531 ezer lej saját jövedelmet vállaltunk be és 130 ezer lej összeg előteremtését pályázatokból. Ez minden eddigieknél nagyobb vállalásunk a következő szezonra, de a kettő együtt kiadja azt a költségvetési keretet, ami a működéshez elegendő a következő évre – hangsúlyozta az igazgató.
Arról, hogy ez a terv mennyire működőképes, annyit mondott: „Vannak rá terveink, bízunk benne, hogy megvalósítható.” Sajtóértesülések szerint három évvel ezelőtt még 1,7 millió lejt, 2017-ben már 3,9 millió lejt kapott a színház a várostól, ez csökkent 2,5 millió lej városi támogatásra.
A csíkszeredai művelődési ház, a Csíki Játékszín székhelye (Fotó: László F. Csaba)
Gyarmati Zsolt múzeumigazgató állítását, miszerint valamennyire racionális a költségvetés csökkentése, Parászka Miklós is megerősítette, a színház is fejlesztésekre használta az eddigi költségvetés egy részét, de a fejlesztési időszak befejeződött, így némiképp érthető, hogy csökken a költségvetés is.
– Az előző évadokban bőkezű költségvetési keretünk volt, amelyből mi nagyon sok mindent megvalósítottunk házon belül. A székhelyünk öreg épület, amelyet építészeti szempontból nem erre a funkcióra alakítottak ki az 1960-as években, így folyamatosan szükség volt fejlesztésre, átalakításra: fel kellett újítani a nézőteret, zsinórpadlást kellett építeni a színpadhoz, rendbe kellett tenni az öltözőket, nyílászárókat cserélni. Sok ilyen jellegű dolgot oldottunk meg ebből a költségvetési keretből. Ez a folyamat befejeződött, így tehát számoltunk azzal, hogy költségvetési keretszűkítés következik, aminek van egyfajta logikája – mondta az igazgató.
Három autonóm intézmény jobb, mint egy összevont
Parászka Miklós kitért a Hargita megyei színtársulatok sajátos helyzetére is, amelyet, véleménye szerint, „hagyományos kulturális beidegződéseink alapján nagyon sokan furcsálnak”, pedig okkal alakult ki mindhárom nagyobb városban – Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen – színház.
A reformkortól a színház nemzeti fontosságú kulturális tényezővé kezd válni, és a hagyományos centrumokban szinte szabály az, hogy a város polgári rangja városi színházzal jár: így alakult először Kolozsváron, majd Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is színház.
– A rendszerváltás után nyílt lehetőség arra, hogy ez a folyamat kiteljesedjen, és elérjen ebbe a régióba is. Ám ez a régió hordozza a maga kulturális és társadalmi-történelmi mintázatát, él a székely székek hagyománya, a regionális önkifejezés eszközévé válik a színházi intézmény megteremtése. Ebbe a logikába teljesen belefér, hogy Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában színházi intézmények létesültek – fejtette ki.
Hozzátette, a három önkormányzati színház személyzeti létszáma és összköltségvetése nem éri el a hagyományos romániai magyar színházak létszámát és költségvetési igényeit, de a három teátrum sokkal több produkciót és fesztivált tud kivitelezni.
– Sokkal nagyobb tehát a kulturális termelékenysége ennek az intézménystruktúrának, ami spontán módon alakult itt ki, az előzmények és véletlenek hatására. Ezeknek az intézményeknek a létét, fejlődési folyamatait nagyon komolyan kell venni. Én a magam részéről a színházak közötti kooperáció továbbfejlesztésében látom a változtatás lehetőségét – fejtette ki az igazgató.
Ez az intézménystruktúra pedig számos előnnyel jár. Példaként Parászka Miklós az ifjúsági bérletet hozta fel: mindhárom intézményben születik gyerekelőadás, ezeket mindhárom helyszínen bemutatják, így sokkal több lehetőséget kínálhatnak ennek a korosztálynak.
A szorosabb együttműködésnek nem feltétele az összevonás, Parászka Miklós hangsúlyozta: „az autonóm struktúra sokkal produktívabb, mint a centralizált, beolvasztott, körvonalaitól megfosztott szerkezet. Az autonómiára azért van szükség, hogy ez az önépítő folyamat tovább is működőképes tudjon maradni.”
A színházigazgató véleménye szerint ezt a kialakult kooperációs mozgalmat kell támogatni, úgy kell alakítani a költségvetéstervezetet, hogy ez a törekvés megnyilvánulhasson. Nagy mértékű átstrukturálás helyett tehát minimális változtatással is forradalmasítani lehetne a színházak helyzetét.
(Borítókép: A Csíki Székely Múzeum épülete. Fotó: László Róbert)
