A castrum helyreállítása 2016-ban kezdődött, az azóta eltelt években pedig alapos restaurálási és konzerválási munkálatokat végeztek. A megújult régészeti lelőhelyen ma már látogatói útvonalak, restaurált épületek és értelmező, bemutató területek várják az érdeklődőket, amelyek közelebb hozzák a látogatókhoz az egykori Potaissa történetét.
A teljes beruházás értéke mintegy 30 millió lej, amelynek jelentős részét európai uniós forrásokból biztosították. A restaurálási, konzerválási és turisztikai hasznosítási projekt konkrét értéke 22,9 millió lej volt áfa nélkül, szintén európai finanszírozásból.
Daniel Buda EP-képviselő szerint a beruházásnak köszönhetően Torda történelmének fontos részét sikerült megőrizni és bemutatni. „Kevés olyan hely van, ahol a múlt ennyire közelinek érezhető. Itt minden kő történetet mesél emberekről, időről és arról az örökségről, amelyet kötelességünk továbbadni” – mondta Buda. Hozzátette: számára ez az európai összetartozás egyik értelme: a jelen erőforrásait arra használni, hogy megmentsük a múltat, és közben a jövőt építsük.
Cristian Matei tordai polgármester azt szeretné, hogy a helyszínt a helyi diákok is rendszeresen felkeressék, a tordai sóbányába érkező turisták pedig az egykori Potaissa történelmével is megismerkedjenek. A castrum romjai a késő középkorig fennmaradtak, később azonban a faragott kövek egy részét Torda központjának építkezésein használták fel. A régészeti feltárások során építészeti töredékek, szobrok, mozaikok, kőfeliratok és érmék is előkerültek.
A tordai castrumot a Kr. u. 2. században az 5-dik macedóniai légió számára építették. A mintegy 23,37 hektáron elterülő erődítmény 573 méter hosszú és 408 méter széles volt, mérete alapján pedig körülbelül ötezer katonának biztosíthatott helyet. Falainak vastagsága elérte az 1,7–2 métert. A régészeti lelőhely különlegessége, hogy a Dacia területén fennmaradt légiós táborok közül ez az egyetlen, amelyet nem érintett modern beépítés, így területén ma is folytathatók régészeti ásatások.
A tordai castrum az egykori Potaissa területén állt, és a római Dacia északi határvédelmi rendszerének egyik fontos része volt. Kolozs megyében ehhez a határvédelmi rendszerhez több jelentős régészeti lelőhely is kapcsolódik, köztük Sebesvár, Hodosfalva, Feketetó, Szamosújvár és Alsókosály környékének erődítményei és őrtornyai.
A tordai régészeti lelőhely 2024-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára, a Római Birodalom határai – Dacia elnevezésű világörökségi helyszín részeként.
