Nem arra, hogy felhagy a szakmával, amire tudatosan készült és szereti, eddigi vagyonát beleforgatja itteni vállalkozásba. Nem: Dé elhúzna legszívesebben, miközben nem bánja, amit felépített, kitartó munkával összehozott, nem tagadja meg céhe eszményeit, és nem az a típus, aki szívesen megmártózik mások sajnálkozó, (de legalább megértő) tekintetében. Dé elfáradt és önkonzerváló reflexe beindult. Két korty sör között elmondja: évekkel ezelőtt még ügyvéd és ügyész szót tudott váltani, sőt hétvégente jókat dumáltak, nyilván a szakmán kívül egyéb témákról is, meg a bírákkal sem volt gond leülni egy kávéra, italra, emberi szóra. Most: folyosón elfordított fejek, sietség, távolságtartás (=előzékenység helyett elővigyázatosság). A fővárosiak, mármint a bírák profibbak, hiába van napi százötvennél több tételnyi adagjuk, a hetvenharmadik iratcsomónál két precíz kérdés után érkezik a szakszerűen megindokolt döntés. Csak hát a törvények, meg a sok módosítás. Hovatovább alkalmazni kell valakit aki a Hivatalos Közlönyt végigböngészi, kijegyzeteli és háttéranyagot készít az irodának, különben nehéz lépést tartani a módosítás változtatásának ismételt kiegészítésével, vagy akár visszamódosításával. És még mond valamit Dé. A félelemről. Hogy ott van a rendszerben, erősödik, s bár ő nem az a riadós fajta, kezdett a félelem egyre szűkebb köröket írni körülötte.
Félő, hogy Dé nem az egyetlen, aki belülről látja-érzékeli (és érteni véli) mindazt, amit mi, a többiek, akik bírósági itéletekről olvasunk, s csak örökösödési, vagy válóperek, ritkábban mezsgyekijelölés végett járunk instanciákra, gyanítunk. Homályosan, sajtó által torzítottan, politikum miatt ferdítve, inkább csak úgy sejtésileg érzékeljük, bár ezt a kifejezést rögtön kiszúrná egy védőügyvéd, ha élesben menne a játszma.
A rendszer, ezúttal használjuk előjelek nélkül, mindössze értelmezési mezőként, szóval a rendszer belterjes dinamikáján túl (lásd a közjegyzők kasztjának szigorát, vagy az ügyész-rekrutáció „sajátos”trendjeit) megérett a reformra, mondják. Kívülről a(z egyre szelektívebb és értelmezhetőbb) nyomás-elvárás a korrupcióellenesség lendületét fenntartandó. Belülről pedig történetek, konkrét esetek, ha el szeretnéd adni őket, sztorik.
A legváltozatosabbak: amint az egykori államfőnek nekiszegezik a kérdést egy nem publikus találkozón, hogy akkor miért kell a visszaszolgáltatási sagába belerángatni a magyar szakembert, ki tudvalevően ott sem volt az ominózus testületi ülésen. „ Să fie unul şi de la voi”- érkezik a jellegzetesen frappáns băsescui replika. Amint névtelen feljelentésre beindul az összeférhetetlenségi vizsgálat egy regionális médiaintézménynél, bekérik az iratokat, s egy évig még annyit se jeleznek: köszönjük, dolgozunk, mihelyt közlendőnk van megtesszük. Akár azt is, hogy, elnézést, árnyékra vetődtünk.
Árnyéka pedig az ármánynak (és kételynek) újra rávetülni látszik Justitzia - nem elütés, a patina tehet róla- kobakjára. Jellemző, hogy Tudorel Toader (reform)csomagjáról csak az röppent fel, hogy felkészül- vigyázz-start állapotban van, s máris előkerültek a hitetlenkedőtől a hiszterizált ellenzőig terjedő reakciók. Mert már egyszer megpróbálták. Akkor télen és éjszaka. Most nyáron és napvilágnál. Hosszabb, mondhatni jól megkomponált előjátékkal. Mire ez a szöveg a szerkesztő asztalán landol, még nem tudni, hányan fognak Bukarestben és a többi városban utcára vonulni vasárnap este. Az idő kedvez a demonstrációnak, az idők talán kevésbé. (Valljuk be, még a nyaralási utószezon el sem kezdődött-hivatalosan). Pártjaink mintha nem erre a meccsre gyúrnának, beérték az ilyenkor illendő, de a szokásosnál haloványabb előcsatározásokkal, volt szakminiszterek frusztrációi törnek felszínre és valaki elejti: már megint odakerülünk, ahova 28 éve, hogy a Szabad Európa rádióban aggódnak értünk.
Nem aggódom. Dé miatt legalábbis nem. Város közeli villáját felváltja egy Fogo szigetbeli rezidenciára. Ott működik ugyanis a Zöld-foki szigetek egyetlen még aktív tűzhányója. Ha izgalmakra vágyik, helyben a látványosság, a dráma, az adrenalinforrás. Ha ez még nem elég, szintén a wiki súg: az Európa felé irányított dél-amerikai kokainszállítmányokat előszeretettel rakodják át República de Cabo Verde valamely öblében-repterén.
