Először állítják ki Kolozsváron a szilágysomlyói kincslelet tárgyait
„Írott források híján nehéz rekonstruálni, mi történt az egykori Római Birodalom provinciáiban a légiók és a római adminisztráció kivonulása után; a népvándorlás időszaka több vonatkozásban a mai napig rejtélyeket hordoz, a szakemberek számára is” – magyarázta Felix Marcu, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum (MNIT) igazgatója a hétfői tárlatmegnyitót megelőző sajtótájékoztatón. Hozzáfűzte, a 3. századtól kezdődően a volt provinciák, lényegében a Kárpát-medence és Erdély területére is több népcsoport érkezett, a korszak történetének rekonstruálásában elsősorban a régészeti leletek segítenek.
A kiállítás leletanyaga lényegében a népvándorlás kori harcos elit rétegek által használt tárgyakból áll – magyarázta az igazgató. Elmondta: a kiállítás több mint tíz bel- és külföldi, nemzetközi szinten elismert múzeum együttműködésének eredményeként valósulhatott meg. A legbecsesebb bemutatott alkotások a szilágysomlyói kincsből származnak, amely mind regionális, mind európai szinten egyike a legjelentősebb népvándorlás kori felfedezéseknek, mutatott rá Felix Marcu. Szerepelnek továbbá a tárlaton olyan leletek is, amelyek az Apahidán, a szászfenesi Polus központnál felfedezett lelőhelyekről származnak. Apahidán, gepida fejedelmi sírból került elő többek között a gyönyörű, madarat formázó, almadin- és színesüveg-berakásos nyeregdísz, amelyet szintén megtekinthetnek a tárlaton, akárcsak a színarany gyűrűt is, amely feliratos, és tulajdonosának neve is olvasható rajta.
A szilágysomlyói kincs (425–450) egyik részét 1797-ben, a másikat 1889-ben találták meg; az előbbi leletanyagot a Bécsi Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistoriches Museum), az utóbbit a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik – mondta Dobos Alpár régész, muzeológus, a tárlat kurátora. Egyik leglátványosabb és egyben legértékesebb darabja a kincsnek az ónixdíszes aranyfibula (tűs ruhakapocs), amely egykor egy késő római kori császárnak készülhetett. Megtudtuk: ez a császári ónixfibulaként ismert műtárgy az 5. század első felére datálható. Ehhez hasonló nagy aranycsatok a császári jelvények részét képezték, és a római császárok felvonulási ruhájának fontos tartozékai voltak; a köpeny (clamys) vállhoz való rögzítésére használták őket, amint az a ravennai Sant’Apollinare Nuovo templom mozaikábrázolásain megjelenített I. Justinianus bizánci császár vagy Nagy Theodorik osztrogót király ruházatán is látható. A szilágysomlyói kincs ónixfibulája egyedülálló a világon, lényegében a legimpozánsabb darab, amely világszerte a császári fibulaékszerek közül fennmaradt.
A szilágysomlyói kincslelet gyönyörű fibulagyűjteményt tartalmaz: a császári fibulán kívül tíz másik fibulapár is a leletegyüttes részét képezi – magyarázta a muzeológus. Az 5. század folyamán a nemesfémekből készített tárgyakon gyakran féldrágakőből, vagy egyszerűbb változatoknál színes üvegből készített berakást alkalmaztak. A színes köveknek az arany-, majd ezüst- vagy valamilyen réztartalmú ötvözetből készült alapozással való kombinációja sajátos vizuális hatást kelt, amelyet a régészeti szakirodalom polikróm stílusnak nevez.
A fibulák a hun korszakban a női ruházat jellegzetes darabjai voltak – a felső ruházatot tűzték össze velük a vállakon; párban használták őket. Jellemző rájuk, hogy felső részük többnyire félkorong formájú, öntött ezüstből készültek, külsejüket aranylemezkével borították, amelybe féldrágaköveket ágyaztak. Ezek geometrikus motívumokat formáznak, a már említett polikróm stílusban – olvashatjuk a múzeum tájékoztatójában.
Csodálatos darabja az első szilágysomlyói kincsleletnek egy aranyból készült díszlánc füstkvarc gömbcsüngővel. A láncon sok kisebb, fegyvereket és munkaeszközöket ábrázoló csüngő is díszeleg, ez az alkotás is látható a tárlaton.
A színes kövek használata fémtárgyak díszítésére nem népvándorlás kori találmány; már az ókori Keleten dívott, és hellenizmuskori hagyományon alapul. A Közép- és Al-Duna térségében ez a díszítő stílus az 5. és 7. század között, azaz a hun korszakban, a germán királyságok idején és az avar kor kezdetén virágzott. A hun korszak körülbelül az 5. század közepéig tartott; a hun hatalmi befolyás megszűnés után a gepidák alakítottak ki régiónkban jelentősebb központokat – magyarázta Dobos Alpár.
„A leletanyagot történeti-régészeti kontextusba helyezve mutatjuk be, törekedve arra, hogy a korszak társadalmi szerveződését is érzékeltessük. A népvándorlások korát nem sötét időszaknak kell tekinteni, sokkal inkább a késő ókorból az újkorba vezető átmeneti korszaknak; ez az időszak a katalizátora az európai államok középkori történetének. Ez a tárlat rávilágít arra a gazdagságra és kulturális sokszínűségre is, amely a Közép-Duna régiót jellemezte, amely régió az ókortól napjainkig stratégiai jelentőségű terület” – emelte ki a szakember.
Găzdac Ágnes muzeológus a sajtótájékoztatón rámutatott: a kiállítóteret – interaktív megoldásokkal ötvözve – úgy alakították ki, hogy a látogató ne csak a tárgyakat, hanem a tárgyak mögött az embert is lássa, illetve, hogy elmesélt történetté álljon össze mindaz, amit megtekinthet.
A tárlat jövő novemberig látogatható, a második szilágysomlyói kincslelet tárgyai viszont csak 2025 márciusáig maradnak.
„Ez a kiállítás fontos momentum a múzeum történetében – az európai országok történelmének és közös kulturális értékeinek tükre” – összegezte a múzeumigazgató, köszönetet mondva az intézményi partnereknek és a román kormánynak, konkrétan a pénzügyi és kulturális minisztériumnak a támogatásért. A múzeum keddtől vasárnapig 10–18 óra között tart nyitva (utolsó belépés: 17.30 órakor), jegyek pedig online vásárolhatók a https://mnit.ro weboldalon. A tárlat anyagával kapcsolatos információk a bejáratnál elhelyezett QR-kódot beszkennelve érhetők el magyarul.
