Térhatású fotókon láttatja a világháborút a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása
A térhatást nyújtó sztereofényképezés a fotográfia történetének kezdeteitől jelen volt a képkészítési technikák között. A sztereofotó két, egymástól valamelyest eltérő képből áll, amelyet két különböző szögből vettek fel ugyanarról a jelenetről; a sztereoszkópban szemlélt képpár egyetlen térhatású képpé olvadt össze az emberi agyban. Ha a készülék úgy volt kialakítva, hogy a periférikus látást kizárta, a néző valósággal a megörökített helyszínen, jelenetben érezhette magát – összegzi honlapján a vándorkiállítás ismertetőjében a Magyar Nemzeti Múzeum.
A századfordulón és a 20. század elején sokan vásárolták, gyűjtötték a sztereofotográfiákat, s ezeket tömegesen gyártotta és forgalmazta is számos cég, köztük a német Neue Photographische Gesellschaft (1894–1922), az amerikai Underwood & Underwood (1882–1923), a Keystone View Company (1892–1970). Népszerűek voltak a különböző országokat ismertető sztereofényképek, de különösen nagy érdeklődésre tarthattak számot a Nagy Háború hadszíntereit, eseményeit láttató képek is.
A Nézőpontok. Térhatású fényképek a Nagy Háborúból tárlatot úgy alakították ki, hogy összevethető legyen az első világháborúban szembenálló felek vizuális propagandája. „Két nagy sorozatból válogattunk Felvinczi Sándor magángyűjtővel: a központi hatalmak hadseregeit bemutató képeket a német Neue Photographische Gesellschaft cég állította össze, az antant fényképeit pedig az amerikai Keystone View Company adta ki” – tudtuk meg Bognár Katalintól, a kiállítás kurátorától, a Magyar Nemzeti Múzeum történész-muzeológusától aki ma délután meg is nyitja a tárlatot.
Károly Ferenc József trónörökös (a későbbi IV. Károly király) a csatamezőn kitüntetéseket oszt a katonáknak. Ismeretlen helyen, 1914-1915 (A képek forrása: mnm.hu)
A hátországban élők számára készített, térhatású fényképsorozatok közelebb hoztak az emberekhez bizonyos helyzeteket, amelyekkel a fronton élők szembesültek. Ezek ugyanakkor propagandafelvételek: „céljuk az volt, hogy a körülményekhez képest megnyugtassák az otthon maradottakat, hogy a harcoló katonák győzelmeket aratnak, az egészségügyi és élelmezési helyzetük megfelelő, s adott esetben még emberségesen is bánnak az ellenséggel” – magyarázta Bognár Katalin. A kiállítás képei lehetőséget adnak annak vizsgálatára is, hogy egy-egy téma, például a hadifoglyok, a hadizsákmány, az arzenál miként jelenik meg a szembenálló felek képanyagában.
A magyarországi vevőközönség számára magyar feliratokkal ellátott, száz képet tartalmazó válogatást készített a Neue Photographische Gesellschaft cég, Világháború 1914–16 címen, és a sorozatban igyekeztek minél több, az osztrák–magyar hadsereghez és hadszínterekhez kapcsolódó képet bemutatni – magyarázta Mitu Melinda muzeológus. A központi hatalmak és az antant fotóit kiadó nagy cégek mellett magánemberek is készítettek szabadabb témaválasztású sztereofotográfiákat a fronton, a tárlat anyagában ilyen alkotások is szerepelnek. A sztereofényképeket az I. világháború idején már rendszeresen és tudatosan használták propagandacélokra; a fegyverzetet például nagy előszeretettel láttatják a képeket készítő tudósítók – jegyezte meg a muzeológus.
A kiállított sztereofotográfiák a mai digitális képfeldolgozási eljárásokkal készített reprodukciók, nem szükséges sztereoszkóp a megtekintésükhöz, mindössze a jellegzetes piros-kék 3D-s papírszemüveg, amelyet a múzeum rendelkezésükre bocsát a látogatóknak. Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum a Nagy Háborúból származó különféle tárgyakkal egészíti ki a tárlatot. Korabeli fegyverek, töltények, katonai egyenruha-tartozékok, olyan apróbb tárgyak idézik a tárlattal kiegészülve a Nagy Háború emlékét, a hadszíntér hangulatát, amelyeket a katonák a fronton használtak: van köztük dohányszelence, szivargyújtó, övcsat, sőt egy eredeti német gyártmányú gázálarc is.
A Magyar Nemzeti Múzeum 2014-ben nyitotta meg ezt a vándorkiállítást, amelyet az elmúlt időszakban több magyarországi városban, továbbá Pozsonyban, illetve Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen is bemutattak. A tárlatnak a romániai városokban való vándoroltatását Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója vállalta – mondta el Mitu Melinda. A kiállítás létrejöttéhez Felvinczi Sándor magánygyűjtő mellett hozzájárult a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány és a Tarisznyás Márton Múzeum is.
Kolozsváron 2018. március 20. – május 30. között lesz látogatható a tárlat, amely ma, március 20-án délután 18 órakor nyílik meg az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban, a Bástya (Constantin Daicoviciu) utca 2. szám alatt – jelentette ki az intézmény sajtóközleménye által idézett Felix Marcu múzeumigazgató.
