A történeti múzeum sorsának mihamarabbi megoldása elsősorban a látogatók előtti megnyitása szempontjából fontos, hiszen 2012 óta zárva van a nagyközönség elől. Akkor álltak le azok a rehabilitációs munkálatok, amelyek a kulturális minisztérium támogatásával kezdődtek el, de amelyek nagyon hamar meg is torpantak. Azóta, átmeneti megoldásként, időszakos kiállításokat szerveznek a Bethlen-kollégium épületében található természettudományi múzeumban.
Az épület, amelybe a kommunizmus idején, 1951-ben beköltöztették a történeti múzeumot, Nagyenyed egyik nevezetes épülete, az egykori Bethlen-palota. A város központjában fekszik, a református templomot körülölelő, a 14. és 16. század között épült várfal részeként. A palota a 15. század végén épült, eredetileg a gyulafehérvári káptalan tulajdona volt. 1558-ban a kincstár birtokába került, később fejedelmi birtok lett. Károlyi Zsuzsanna, Bethlen Gábor első felesége sokáig lakott ebben a palotában. 1629-ben a gyulafehérvári kollégiumra hagyták, amelyet 1662-ben Enyedre helyeztek át.
Jelen pillanatban korai még arról beszélni, hogy a jövőben milyen rendeltetést szán a műemléképületnek a református püspökség. Nagyenyed korábbi, illetve jelenlegi alpolgármesterei, Lőrincz Helga illetve Fülöp Szabolcs érdeklődésünkre elmondták: a püspökség és az önkormányzat többször egyeztetett a kérdésben és hajlandóságot mutatnak arra, hogy együttműködéssel felújítsák a palotát.
Megvan ellenben a konkrét elképzelés arról, hogyan állítanák ki – az óvoda termeihez igazodva – a történeti múzeum anyagát. A részleteket Paul Scrobotă egykori múzeumigazgató árulta el a Szabadságnak.
„A legszembeötlőbb változás az, hogy felhagyunk a klasszikus tárlatrendezéssel, azaz nem kronológikusan állítjuk ki az anyagot, hanem bizonyos témák szerint, a hely adta lehetőségek függvényében” – magyarázta Paul Scrobotă. A történész kihangsúlyozta: fontosnak tartották kikérni neves szakemberek véleményét is, ezért február 6-án helyszíni konzultációt tartottak, amelyen részt vettek Matei Drîmbărean, a Fehér Megyei Örökségvédelmi Igazgatóság ügyvezető igazgatója, Gabriel Rustoiu, a gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeum igazgatója, Dumitrița Filip, a gyulafehérvári Museikon restaurátora, valamint a tordai történeti múzeum két múzeológusa, Horațiu Groza és Gabriel Andreica.
Paul Scrobotă történésztől megtudtuk: az új helyszínt igyekeznek minél hatékonyabban kihasználni. A folyosón két kiállítás lesz, az egyik a múzeum, a másik a város történetét mutatja be. A hátsó teremben kerámiatárgyakat, szerszámokat és fegyvereket tesznek közszemlére, az utca felöli helyiségekben pedig csoportosan állítják ki a pénzérméket, medálokat és ékszereket. Külön termet szánnak a kommunizmus ellentmondásainak bemutatására, egy másik teremben pedig a helyi és környékbeli népviselet és népművészet lesz látható. A pincében a megőrzésre szánt anyagot, illetve a frissen beérkezett darabokat helyezik el és itt kap helyet a restaurációs laboratórium is.
A szakember hozzátette: igyekeznek a padlásteret is kihasználni időszakos kiállítások számára, főként mert szép a faszerkezete. Az udvaron a római és a középkori lapidárium kap majd helyet, és itt fogják megszervezni a különböző közösségi tevékenységeket.
A nagyenyedi történeti múzeum anyaga különleges abból a szempontból is, hogy legjava abból a felbecsülhetetlen értékű kollekcióból jött létre, amelyet a 18. századtól kezdve a Bethlen-kollégium tanárai gyűjtöttek össze, illetve a nemesség adományozott az iskolának. A gyűjteményt megtizedelte a város 1849-es felégetése, a megmaradt anyagot a kommunizmus idején szétválasztották. Így jött létre 1951-ben a történeti múzeum, amit a Bethlen-palotában helyeztek el, a természetrajzi tár pedig az iskolában maradt, de állami adminisztrációban. Az átszervezés következtében – illetve a rezsim azon szokásának betudhatóan, hogy „időszakos kiállításra” kérték el a tárgyakat, majd „elfelejtették” visszaadni – felbecsülhetetlen értékeknek kelt lába, elég csak a gróf Mikó Imre által adományozott, 1700 darabból álló pénzérme gyűjteményt említeni.
Napjainkban – adminisztratív szempontból – a történeti és a természetrajzi múzeum egyaránt a város multikulturális központjához tartozik, amelynek igazgatója, Ioan Hădărig szociológus, közismerten nyitott az Erdélyben élő nemzetek kultúrája iránt.
„A történeti múzeum sorsáról már egyeztettünk a közelmúltban a református püspökséggel, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy az akkor hivatalában levő Kató Béla püspök is eljött Enyedre és részt vett a tanácskozáson. Én elmondtam akkor és kihangsúlyozom ma is, hogy úgy tartom helyénvalónak, ha a magyar szakemberek is részt vesznek a muzeális anyag rendezésében és kifejtik véleményüket, álláspontjukat. Továbbra is várom a református püspökség által javasolt szakemberekkel az együttműködési lehetőségeket” – nyilatkozta a Szabadságnak Ioan Hădărig múzeumigazgató.
Borítókép: a szerző felvétele
