„Gyönyörű a tavasz, mosolyog az áldás/ áldásokkal teli az arany kikelet” – kezdődik egy régi hagyományos locsolóvers, s hogy így nőnapi köszöntő szavait keresve most ez jutott eszembe, az minden bizonnyal nem csak azért van, mert az utóbbi napokban gyönyörű tavasz köszöntött Kolozsvárra (és nemcsak).
Hanem azért is, mert az áldás szó az áldomás és az áldozat szavakkal együtt állítólag az áld igéből származik, s ha kicsit játszunk a szavakkal, akkor máris ott vagyunk a nagybetűs Nőnél, aki a férfinak áldomás, ő maga pedig talán áldozat – miközben áldani kellene benne az édesanyát, a feleséget, a múzsát... Mit is kívánhatnánk ezek után nőnapra? Esélyegyenlőséget? A férfiakéval azonos béreket? Több empátiát, tiszteletet, megbecsülést? Vagy, hogy kicsit oldjuk e sorokat: a férfiak cipeljék haza a krumplit a piacról? Ne hízlaljon a csoki, és tiltsák be a járdaszegéllyel párhuzamos parkolást hátramenetben? Hogy ne csak egyszer egy évben – március 8-án – kapjanak virágot? „Minden idióta háta mögött egy fantasztikus asszony áll” – mondta volt állítólag John Lennon, akinél jónéhány árnyalattal líraibban fogalmazott Josiah Gilbert Holland amerikai író, költő: „A legbecsesebb dolog, amelyet egy férfi ezen a földön magáénak tudhat, az a női szív.” Ha pedig fel akarjuk tenni a pontot az i-re, akkor Müller Pétert idézzük: „Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.” Azt hiszem, ma különösen jó alkalom megköszönni nekik...
