Nőnapi beszélgetés esélyegyenlőségről, karrierről, boldogságról
– Valójában hol „rekedt meg” a harc a nemek esélyegyenlőségéért?
– Tanulmányunkban több szerzőre hivatkozva használjuk a „megrekedt forradalom” fogalmát, amely arra utal, hogy bár a nők a 20. század végén tömegesen léptek be a munkaerőpiacra és a hagyományosan férfiasnak tekintett szakmákba, a társadalom alrendszerei nem alkalmazkodtak ehhez a változáshoz. Nem történt meg az oktatási és szociális rendszerek átalakítása, a munkaerőpiaci struktúrák sem módosultak jelentősen. Továbbra is meghatározó az a hagyományos felfogás, hogy az elkötelezett, kemény dolgozó az, aki folyamatosan, megszakítás nélkül rendelkezésre áll.
Nem arról van szó, hogy a változások teljesen leálltak volna, de lelassultak, veszítettek lendületükből. Például a középosztálybeli nők hagyományosan férfias szakmákba való belépése megtorpant, a női foglalkoztatási arány stabilizálódott, és a foglalkozások, illetve tanulmányi területek szegregációjának csökkenése is megállt.
– Európai viszonylatban Romániában hogyan alakult a nők munkaerőpiaci részvétele?
– Azt látjuk, hogy a nők foglalkoztatási aránya minden európai uniós országban alacsonyabb, mint a férfiaké. Ennek fő oka nem a diszkriminációban, hanem általában a családi szerepek és felelősségek elosztásában, és a hagyományos kulturális környezetben keresendő.
Romániában a nemek közötti különbség a foglalkoztatásban 2018-tól kezdve folyamatosan növekedett. Az európai átlag 2023-ban 10,2 százalékpont volt, míg Romániában 19,1 százalékpont.
Ugyancsak Romániára vonatkozó adat: 2024 elején az Európai Parlamentben a romániai képviselők közül a nők aránya mindössze 15,2 százalék volt, ami a legkevesebb az összes tagállam közül. Bár Romániában a politika terén a nemek közötti egyenlőségi index 2013 és 2023 között 8,3 százalékkal javult – és ez kétségtelenül jelzi a jó irányt –, a többi tagállamhoz képest azonban továbbra sem áll jól a szénánk.
A foglalkoztatási arány közötti különbség nemcsak nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos problémákat vet fel, hanem gazdasági és társadalmi kérdéseket is. Mivel a nők ugyanolyan képzettek, mint a férfiak, a munkaerőpiacon való alacsony részvételük lényegében az emberi erőforrás pazarlását, kihasználatlanságát jelenti.
– Mennyire konzervatív a román társadalom a nők helyét, szerepét illetően?
– Több Romániára vonatkozó tanulmány elolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a román társadalom a nőkkel szemben erős kettős elvárást fogalmaz meg. Egyrészt legyenek jó háziasszonyok és családanyák, másrészt emellett legyenek jelen a munkaerőpiacon is. Az adatok azt mutatják, hogy bár egyes területeken, például a közszférában megfigyelhető az előrelépés, a magánéletben továbbra is dominálnak a konzervatív nézetek. Ez utóbbi különösen vidéken és az idősebb korosztály körében figyelhető meg, ami továbbra is erősíti a nők számára a szigorúbb normákat és az elvárásokat.
– Megállapításuk szerint térségünkben egyetértés van abban, hogy az anyaság, a gyermeknevelés alig összeegyeztethető a fizetett munkavállalással. Tud-e olyan európai országot, ahol jobban odafigyelnek a nők tehermentesítésére?
– Valóban, Kelet-Közép-Európában a gyermeknevelés és a munka közötti egyensúly megteremtése sok esetben kizárólag az anyák felelőssége, intézményi támogatás pedig alig létezik. Ugyanakkor Európa számos országában léteznek olyan társadalmi és politikai megoldások, amelyek ezt a terhet megosztják a párok között. A skandináv országokban például kiemelten figyelnek arra, hogy a gyermeknevelés ne csak az anyákra háruljon. Svédországban és Norvégiában a szülési szabadság egy része kötelezően az apákat illeti meg – ha ezt nem veszik ki, a család elveszíti ezt az időszakot. Ez erőteljes ösztönző arra, hogy a férfiak is aktív szereplői legyenek a gyermekgondozásnak. Emellett az államilag támogatott bölcsődék és óvodák magas lefedettsége biztosítja, hogy a nők könnyebben visszatérhessenek a munka világába.
– Milyen kihatással van ez a „félresikerült”, „megrekedt” emancipáció a mai fiatalok gyermekvállalási kedvére?
– A gyermekvállalási kedvet nem vizsgáltuk. A legutóbbi erdélyi kutatás, ami többek között ezt a témát is boncolgatja, 2011-ből származik. Ebben a tanulmányban a szerző (Bokor Zsuzsa) azt állapítja meg, hogy a fiatalok rövid távú terveiben a házasság és a gyermekvállalás nem szerepel kiemelt helyen, de hosszú távon még mindig fontosnak tartják ezeket.
Az erdélyi, különösen a felsőfokú végzettségű magyar fiatalok jelentős része továbbra is a tradicionális normákat követné, amelyekben szocializálódtak. Ugyanakkor egyre inkább megjelennek és előtérbe kerülnek új, a hagyományos normákkal ellentétes értékek is. Ezt mutatja például, hogy a fiatalok egy jelentős hányada a házasságot (43,8%) és a gyermekvállalást (39,7%) „nem fontosnak” jelölte meg.
– A romániai, ezen belül az erdélyi magyarokra milyen attitűd jellemző a nemi szerepeket illetően?
– Az erdélyi magyarok nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdjei összetettek, a konzervatív, valamint a progresszív nézetek egyaránt jelen vannak. Ezen attitűdök ugyanakkor különbséget mutatnak a magánéleti és a közéleti szerepek tekintetében. Szignifikáns különbség volt ugyanis a férfiak és nők válaszai között azokban a kérdésekben, amelyek a nők munkaerőpiaci, nyilvánosságbeli szerepeire vonatkoztak. Megfigyelhető, hogy a férfiak és a nők között eltérés van a nők szakmai szerepvállalásával kapcsolatban, a férfiak ezzel kapcsolatban kevésbé mutatkoztak támogatóaknak. A nők magánéleti szerepeit illetően többnyire konszenzus van nők és a férfiak között, tehát egyetértés van a nemek közt abban, hogy a nő elsődleges helye az otthon.
Az olyan szociodemográfiai tényezők, mint az életkor, az iskolai végzettség, a lakóhely mind befolyásolják a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdöket. Az alacsonyabban képzettek hagyományosan gondolkodnak, véleményük szerint a nő helye inkább otthon van, de támogatják azt is, ha a nő dolgozik. A magasan képzetteknek is több mint fele gondolja azt, hogy a nők igazi vágya az otthon és a gyermekek, így ebben a tekintetben ők is konzervatívak. Viszont az alacsonyabban iskolázottakhoz képest ők, sokkal inkább nyitottak a nők közéleti és magánéleti szerepeinek támogatására. Általánosságban elmondható, hogy a nagyvárosok lakói liberálisabb nézeteket vallanak a nemi szerepekről, míg a falvak lakói inkább hagyományos nézeteket támogatnak.
– Mennyire „macsó világ” ez a miénk?
– Kutatásunk eredményei sajnos a „megrekedt forradalom” elméletét igazolják az erdélyi társadalmat tekintve is. A nők jelentős mértékben beléptek a munkaerőpiacra, egyes esetekben a politikai szférába is, a magánéletben betöltött elsődleges szerepüket azonban továbbra sem tudták megosztani a férfiakkal. Komplex elemzésekből megtudtuk, hogy a nők interiorizálták, vagyis nagyrészük hiszi, vallja, hogy igenis képesek és joguk van vezető szerepet betölteni a munkaerőpiacon. Ez a hit azonban nem párosul a férfiak támogatásával sem a munkaerőpiacon, sem a magánéletben, családban, gondoskodásban. Ilyenformán a nőkre jelentős kettős teher hárul, mivel két területen is helyt kell állniuk: a munkahelyen és a háztartásban, gyereknevelésben is. A nőknek tehát – bár tudatában vannak annak, hogy hozzáférhetnek vezető pozíciókhoz és képesek eleget tenni az ezzel járó feladatoknak –, valójában nem nagyon sikerül betölteniük ezeket a pozíciókat, a férfiak ugyanis nem igazán hiszik, hogy a nőknek vezető szerepekhez kellene jutni. Mint ahogy azt sem, hogy nekik, férfiaknak szerepük lenne a családi gondoskodásban, hogy így is támogassák a nőket.
A folyamat tehát „megrekedt”, ez a kettős teher ugyanis hatalmas akadály a nők számára abban, hogy előrejussanak mind a munkaerőpiacon, mind a magánéletben. Sajnos a nők a sikertelenséget úgy élik meg, hogy mindez csakis rajtuk múlik.
– Mennyire távoli az a valódi mentalitásváltás, ami nélkül elképzelhetetlen egy anya- és gyermekbarát társadalom létrehozása?
– A valódi változáshoz nem elég csupán a nők munkaerőpiaci részvételét támogatni, hanem olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek csökkentik a nők vállára nehezedő kettős terhet. Az apáknak aktívabban kellene részt venniük a gyermeknevelésben és a háztartási feladatokban. Szerintem több hangsúlyt kellene fektetni az oktatásra, az iskolai tananyagokban nagyobb figyelmet kellene kapnia az egyenlőség eszméjének, hogy a fiatalok ne csak a tradicionális nemi szerepeket ismerjék meg. Összességében mélyreható kulturális és szemléletbeli változásokra van szükség.
– Többen feltették már a kérdést: vajon boldogabban élnek ma a nők, mint anyáik, nagyanyáik?
– Nincs erre egyértelmű válasz. A kutatások azt mutatják, hogy a nők élete bizonyos szempontból könnyebbé vált anyáik, nagyanyáik generációjához képest, de más szempontból új kihívások jelentek meg. A pozitív változások közé tartozik, hogy a nők ma nagyobb arányban dolgoznak, tanulnak és építenek szakmai karriert, mint az előző generációkban. Ugyanakkor a férfiak bizonyos mértékben jobban részt vesznek a házimunkában és a gyermeknevelésben, bár ez még mindig aránytalanul oszlik meg. Azt is látnunk kell, hogy a társadalmi normák elmozdultak az egyenlőség felé, így a nők több lehetőség közül választhatnak. Viszont mindez további kihívásokat jelent a nők számára. Rengetegen érzik úgy, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetése szinte lehetetlen, és nincs megfelelő társadalmi támogatás a problémák kezelésére.
A nők tehát nagyobb szabadságot élveznek, nagyobb a választási lehetőségük, de ez gyakran új típusú nyomással és elvárásokkal is jár. Bár sok területen előrelépés történt, a valódi egyenlőség még nem valósult meg. Így arra a kérdésre, hogy boldogabbak vagyunk-e, mint elődeink, a válasz továbbra is nagyon összetett…
