Szentes Zágon fotós, grafikus, képzőművész az E-MIL által az elmúlt évtizedben szervezett eseményekre – irodalmi estekre, emlékkonferenciákra, turnékra, irodalmi karavánokra – készített plakátjainak kiállításával kezdődött a huszadik születésnap megünneplése a Bulgakov Irodalmi Kávéházban, az esemény részeként bemutatták a PlakátOK 2 című kiadványt is, amely a második tíz év posztereit gyűjti egybe (az első évtized plakátjait tartalmazó korábban megjelent albumhoz hasonlóan). Karácsonyi Zsolt E-MIL elnök úgy fogalmazott: Szentes Zágon plakátjaival és fotóival egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy az E-MIL „még láthatóbb és időben még maradandóbb” lehessen.
A tárlatot Mărcuțiu-Rácz Dóra költő, szerkesztő nyitotta meg, kiemelve: az erdélyi írószervezet megismeréséhez statisztikák, elszámolások, sajtóanyagok mellett nagyban hozzájárulnak azok a plakátok is, „amelyek húsz évig lógtak kocsmák, könyvesboltok, könyvtárak, egyetemek bejáratánál, netán stratégiai megfontolásból épp a dohányzásra kijelölt hely közelében”. Kiemelte, míg az első tíz év poszterein az E-MIL akkori fiatalos lendülete és kísérletező szelleme köszönt vissza, addig a második évtized már inkább érettségről, elkötelezettségről, stabil identitásról tanúskodik, az írószövetséggel együtt nagykorúsodtak a plakátok is. Szentes Zágon munkássága kapcsán Mărcuțiu-Rácz Dóra úgy fogalmazott: „Korábban kötetborítókkal, majd 2006-tól saját képzőművészeti munkáival, eseményplakátokkal és fotókkal határozta meg az erdélyi magyar irodalom arcvonásait.”
Részlet a plakátkiállításból
A tárlatmegnyitót követően – rövid műsorváltozás eredményeként – a Jövendők, évek esemény fellépői, korábbi Méhes György-díjasok kezdtek beszélgetésbe és felolvasásba Demeter Zsuzsa moderálásával. Íme egy-egy kedvenc elhangzott gondolat a négy résztvevőtől:
„Amikor irodalmat írunk, valami olyan végtelen szabadság áll a rendelkezésünkre, amit fel sem foghatunk” – Egyed Emese
„Minél több könyv kell az asztalunkra kerüljön (…), ezen felül az irodalom csupán két ember dolga: az alkotóé és a befogadóé. Egyik sem ér túl sokat manapság a másik nélkül” – Király László
„Nem tudom, mi az, ami arra késztet bárkit, hogy a saját létfenntartása ellenében dolgozva szövegekkel matasson, de azt tudom, hogy időnként nem lehet elkerülni” – Varga László Edgár
„Sok minden van, amit nem értek és ezért muszáj írnom róla” – Sztercey Szabolcs
A beszélgetés résztvevői: Demeter Zsuzsa, Egyed Emese, Király László, Varga László Edgár és Sztercey Szabolcs
A következőkben a köszöntők sorát Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja nyitotta meg, aki beszédében elsősorban arra kereste a választ: van-e külön erdélyi irodalom, vagy csak magyar irodalom létezik, amelynek szereplői az erdélyi írók is. „Hol keressem az önálló entitást igazoló jegyeket, ha az önálló erdélyi irodalom létezése mellett kardoskodok? (…) Ráismerek arra, ami állítólag nincs: egy-egy hangulat, árnyalatok, vagy csak egy szövegrészlet dallama, lüktetése, egy-egy történet mögött földerengő látkép, a versek szerkezeteiben, képi megoldásaiban bujkáló riadtság vagy ujjongás, vagy tudom is én, micsoda. Tehát van, akkor is, ha nincs. (…) Megfoghatatlanul, megfejthetetlenül és elevenen létezik” – fogalmazott a főkonzul.
Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke „néhány baráti szóval” szólt a jelenlévőkhöz, kiemelve, mennyi élményt, találkozást, emléket köszönhet az E-MIL közösségének, amelyet – mint fogalmazott – mély barátságok rétegeznek, és ezek teszik igazán életképessé is. „Az E-MIL-ben egymás iránti figyelmet tapasztaltam: egymás művei, alkotói folyamatai iránti figyelmet és egymás iránt való segítőkészséget. (…) Ez az igazán fontos, emiatt ünnepelhetünk huszadik születésnapot, a többi csak díszlet és körülmény” – emelte ki.
Ünnepi beszédet mondott Karácsonyi Zsolt, Szentmártoni János, Erős Kinga és Mile Lajos
A Magyar Írószövetség korábbi elnöke, Szentmártoni János „személyes emlékfutammal” köszöntötte az E-MIL-t, felidézve első nagyobb erdélyi útjának emlékét húsz évvel ezelőttről, majd további látogatásainak élményeit Kolozsvárról, Székelyföldről, Kézdivásárhelyről, valamint E-MIL-táborokról, Bulgakov-találkozókról. „Azóta számtalanszor megtapasztaltam, hogy aki csatába indul, az szövetségeseket itt kezdjen el először toborozni, mert ha az erdélyi pályatársak mellé állnak, az már fél győzelem” – hangsúlyozta.
Az ünnepi beszédek sorát Karácsonyi Zsolt köszöntője zárta. „Amikor megalakult az E-MIL a pincemélyben, a Music Pub asztalainál, sokan kétkedve néztek: vajon egy-két évnél bírja-e tovább az erdélyi magyar írószervezet?” – fogalmazott, hozzátéve: azért, hogy bírja, szükség volt Fodor Sándor bölcsességére, Sántha Attila teherbírására, szervezőkészségére, Márkus-Barbarossa János, Orbán János Dénes és László Noémi elnöki habitusára, Király Zoltán ügyvezetői idegrendszerére és gyors megoldásaira, a mindenkori választmány tagjainak segítségére, a támogatókra, partnerszervezetekre és a tagság lelkesedésére. „Idősebb pályatársakra és tehetséges fiatalokra egyaránt figyelt az E-MIL és arra is, hogy nemzetközi, legalább közép-kelet-európai léptékben többen ismerjenek bennünket” – tette hozzá az elnök. A jövő terveire vonatkozóan elmondta: az arra érdemes művek világirodalmi körforgásokba juttatása lehetne a régiek mellett az E-MIL új, ambiciózus vállalása. A folytatásban Karácsonyi Zsolt okleveleket osztott ki az írószervezet működésében kiemelten fontos szerepet betöltő tagoknak, támogatóknak és adminisztratív személyzetnek, továbbá jelképesen egy név nélküli diplomát is „átadott” mindenkinek, aki az elmúlt húsz évben hozzájárult az E-MIL fennmaradásához, fejlődéséhez.
