Linné vagy Lamarck szelleme közelebb áll a népek sokaságából összetákolt államban, mint az Evolúció. A két-három-ötezer éves kezdetleges elemekre támaszkodó elméletekre még mindig harciasan reagálnak az azokat védő, konzervatív beállítottságú népek, bár, azóta sok mindent tudunk, amit régen még nem tudhattunk. Láttuk később – mert közben felfedezték az ultramikroszkópot –, hogyan fejlődik az egysejtűből a későbbi kétsejtű élőlény; láttuk azt, amit Haeckel csak feltételezni tudott, hogy az ontogenezis (a kilenc hónapig tartó anyaméhben fejlődés) megismétli a filogenezist (az emberré válás összes mozzanatait). Láthatjuk saját szemünkkel, hogy az első gestatiós hetekben, sőt hónapokban áthaladunk a hüllők korszakán, amikor még tengeri emlősök voltunk és kopoltyúink voltak. Mert ember vagy tudós szakember legyen a talpán, aki a kéthónapos embrió láttán meg tudná mondani, hogy bárány, ló vagy oroszlán, négy lábon járó élőlény vagy két lábon járó ember lesz-e belőle?!
Több század óta kísértenek bennünket napjainkig az alaptalan elméletek, mint valami hazajáró lelkek. Mára már elfogadott ténnyé vált, hogy heliocentrikus világunkban nem a Nap kel fel keleten, hanem a Föld fordul kelet felé, és attól lesz reggel. De csak Galilei óta és csak Kopernikusz felfedezésén túl!
Galilei kimondta az „E pur si mouve”-t, az „És mégis mozog a Föld” tézisét, de vissza is vonta az Inkvizíció fenyegetésére, mert tudta, hogy élnie kell ahhoz, hogy megvédje tézisét, és ne hagyja halálra sanyargatni magát a vaskalapos pápisták kínzókamráiban. A Föld pedig azóta is forog, akárcsak addig…!
Érdekes, hogy a rossz, mondhatni galád elméletek, hamarabb begyökereztek a társadalmak tudatába, mint a jók. Megszületett például a fajelmélet, amely a lehető legrosszabb és legtudománytalanabb elméletnek bizonyult a legyőzött és éhező (1932–1933) Németországban; az addig pontos és precíz nép felkarolt egy elméletet, amely reménnyel kecsegtetett a megoldást nem hozó kérdésre. A pontos és törvénytisztelő nép egyszeriben szabad utat kapott a plutokrácia elleni harcban, és martalékává vált az elbódított tömegnek, amelyek kirakatokat betörve raboltak és Kristallnachtokat rendeztek, a soha el nem múló Panem et circenses-ek (Kenyeret és cirkuszt a népnek!) örök modelljeire hasonlatosakat. Teret teremtettek a mindenkor aktuális pogromok megrendezéséhez a kiűzetés minden mozzanataival; később a felkoncolástól az addig még – a történelem során – soha nem látott kegyetlenséggel véghezvitt vérengzésekig, csak hogy egy-két fokkal feljavítsák a szörnyen leromlott életnívójukat. Millió, majd milliárd márkáért (egy teli batyu pénzért vásárolhattak egy fél tábla vajat)… Az (ál)tudósok igyekeztek „tudományos” alapokat biztosítani, vandalizmusukat jogosító ideológiát ki-, illetve felépíteni. Bebeszélték a népnek, hogy ők magasabb rendűek, különbek minden többinél, tehát arra jogosultak, hogy uralják a világot. (Már Vergilius az ókorban is hirdette, a római népet dicsőítve egy előbbi imperializmusban: Tu regere et imperio Romane, memento – Jusson eszedbe Róma népe, hogy uralkodásra születtél!) Tudatosították a népben az elhívatottság fogalmát és – mint minden populista fogás – termő talajra talált, az egyéni gondolkodásra képtelenek természetszerűen elfogadták, meg voltak győződve, hogy ők tényleg okosabbak, szebbek és jobbak mindenki másnál. Azt, hogy ők Indiából jöttek és „tiszta, ős árják”, annak ellenére, hogy szőkék és kékszeműek, és már nem Zoroászter hívei többé.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
