A csupa retek stimmel a címben, a reggelit valójában csak az alliteráció kedvéért kapta a recept, mivelhogy ez a csodaétel lehet hétvégi reggeli, de simán beválik ebédnek vagy vacsorának is, ráadásul fogyasztásának módja széles skálán mozog.

Beindult a retekszezon. Gyermekkoromban a piros retek megjelenése jelentette a tavaszt. Azokban az időkben télen nem jutottunk friss salátazöldségekhez, a télire eltett zakuszka, zöldpaszulyból készített főzelékek, lecsózöldségek, valamint a hűvös és sötét helyen jól tárolható zöldségek tették ki a zöldségfogyasztásunk nagy részét. Még ma is él bennem az érzés, mekkora öröm volt, amikor megjelent az első retek a piacon, és végre friss, ropogós retket szeletelhettünk a vajas (ha éppen volt) vagy zsíros kenyerünkre. Főzés ide vagy oda, ma is tartom, hogy ez az egyik legfinomabb étel a világon. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, látom a tizenéves magam, amint a tömbházlakásunk teraszán állok, majszolva a piros retekkel megpakolt zsíros kenyeret, fürdőzve a tavaszi napsütésben, bámulva a távolban kidomborodó Görgényi-havasokat. Elég volt ennyi a boldogsághoz.

Ma már, természetesen, más időket élünk, a nagy bevásárlóközpontokban télen is megvásárolhatjuk akár a retket is, de aki kóstolta, az tudja, hogy ízében meg sem közelíti a tavaszi retket, ami akkor terem, amikor itt van az ideje. Megpillantottam a hirdetést, hogy új otthonom falujában friss tavaszi retek eladó. Rögtön tudtam, hogy a retek lesz a hétvégi receptem főszereplője. 

Mindamellett, hogy a retek finom, nagyon egészséges is. Erős immunerősítő hatása védi a szervezetünket a vírusfertőzésekkel szemben, tisztítja a légutakat, de a torokfájás megelőzésében is segít. A méregtelenítés élharcosa, óvja a bőrt, nagy segítség az izomgörcs megelőzésében, vértisztító hatása van, és az emésztést is javítja.

Nagy felfedezés volt számomra, hogy a retek levele is fogyasztható. Nem emlékszem, hogy gyermekkoromban hallottam volna erről, vagy valaha láttam volna reteklevelet ételbe felhasználni, pedig akkoriban igazán rá voltunk szorulva, mégis a reteklevél mindig a kukában végezte. Most sem annyira a szükség, mint a kíváncsiság vitt rá, hogy kipróbáljam a reteklevelet, miközben még inkább hű maradhatok az ételpazarlás elleni elveimhez. 

A most hozott recept nem más, mint teljes kiőrlésű palacsinta, amelynek a tésztájában becsületes mennyiségű retek találhatón, reteklevélpestóval megkenve, ropogós retekkel tálalva. Ez a csupa retek fogás elképesztően finom, és most már tudom, hogy ezután nem fogom eldobni a levelét. A belőle készített pestó mennyei, s mindamellett, hogy megszégyenítően finom, tele van A-, C- és K-vitaminnal, amelyek pozitív hatással vannak az immunrendszerünkre, a bőrünk és csontunk egészségére. A klorofill pedig segíti szervezetünket a méregtelenítésben. Az enyhén szúrós reteklevélből isteni finomat lehet készíteni, s hogy mennyire pénztárcabarát, arra nem is kell kitérnem, hiszen azt, amit eddig a kukába dobtam, mostantól ízletes fogásként fogom tálalni.

Hozzávalók:
3 kötés retek (a zöldje megy a pestóba)
10 kanál teljes kiőrlésű liszt
1 kk. sütőpor
2 tojás
½ kk. só
½ kk. édeskömény
¼ kk. ötfűszer-keverék (csillagánizs, szecsuáni bors, szegfűszeg, édeskömény és fahéj keveréke), elhanyagolható
200 ml főzőtejszín/tej 
tej, amennyit felvesz a tészta, hogy sűrű, éppen kavarható állagot kapjunk
2 ek. olívaolaj

A pestóhoz: 
3 kötés petrezselyemzöld
100 ml olívaolaj
50 ml dióolaj (olívaolajjal helyettesíthető) 
6 ek. darált dió
3 cikk fokhagyma
4-6 ek. reszelt parmezán
csipetnyi cukor
2 kisebb citrom leve
só, ízlés szerint

Elkészítés: 

Első lépésben összeállítom a palacsintatésztát: a sütőporos, fűszeres lisztet összekeverem a tojásokkal, a tejszínnel, az olajjal, és annyi tejet adok még hozzá, hogy kényelmesen kavarható legyen. Ekkor még sűrű a tészta, de nem bánkódom emiatt, mert amint hozzáadom a lereszelt háromkötésnyi hónapos retket, szépen fel fog hígulni. Ebből a masszából kis palacsintákat sütök. Alacsony lángon teszem, mert akkor fog szépen átsülni. Mivel a palacsinták lassan sülnek, időközben a pestó elkészítéséhez is hozzálátok, közben pedig figyelem, mikor kell a palacsintákat megforgatni, az újabbakat odatenni sülni.

A pestóhoz felhasznált zöldeket (petrezselyem és reteklevél) alaposan megmosom, hogy sár vagy bogárka ne maradjon rajtuk. A zöldeket az aprítógépbe teszem a citromlével, az olajjal, a dióval, a fokhagymával és a sajttal. Ezt a mennyiséget a nem túl nagy befogadóképességű aprítógépemmel három részben sikerült összevágni. Nagyobb edénybe teszem át a pestót, és a teljes mennyiséget botmixer segítésével még egyszer átdolgozom. Erre azért van szükség, hogy szép sima krémet kapjak. Az aprítógépem nem tudja szép egyenletesre felvágni a retekleveleket, de ez lehet, hogy csak az én gépem hibája. Bárhogy is legyen, nem búslakodom rajta, mert a botmixer segítségével ezt a problémát szépen tudom orvosolni. Amikor ezzel megvagyok, szózom, és csipetnyi cukorral ízesítem. Kóstoltás után még adok hozzá citromlevet, ha úgy érzem, hogy kér még egy keveset, és olajjal is hígítható, amennyiben túl sűrűnek tűnik. 

A reszelt retekkel dúsított palacsintákat megkenem ezzel a csodás reteklevélpestóval, és ropogós retekkarikákkal tálalom. Hogy ez mennyire finom, csak az fogja megtudni, aki megkóstolja. Vendég kamaszlányok mind a tíz ujjukat megnyalták utána, és én sem bírtam betelni vele. Bevallom, fenntartásokkal voltam a pesztó iránt, ugyanis nem tudtam elképzelni, hogy szúrós reteklevelekből hogyan lesz finom pestó, de az aggodalmam, mint kiderült, teljesen alaptalan volt, szúrósságnak nyoma nincs, az íze pedig lehengerlően finom. A pesto felhasználása pedig igen sokoldalú: mehet palacsintára, pirítósra, szendvicsekbe, fasírtokba vagy tésztaételekbe. A házi pesto ízével, valamint színével a bolti verziók egyike sem vetekszik. Az itthon elkészített pesto sokkal finomabb és szebb, mint a megvásárolható rokona. Óriási felfedezés számomra, hogy bizony még reteklevéllel is működik!