A lemondás okait sokféleképpen magyarázták, egyértelmű, hogy a miniszterelnök elégedetlen volt a tárcavezető munkájával. Sajtóhírek szerint ő kérte a miniszter lemondását, majd annak benyújtásáért cserében Orban magára vállalta a bejelentés ódiumát. A vélemények megoszlanak arról, hogy a miniszter mit tehetett volna jobban, állítólag a fő bűne az volt, hogy már január közepén figyelmeztetést kapott, a Kínából indult járvány hamarosan elterjed az egész világon, a miniszter ennek ellenére elmulasztotta megtenni a szükséges óvintézkedéseket, főleg a védőfelszerelések beszerzését. Jelenleg az a legnagyobb gondja a legtöbb országnak, hogy nincs elég orvosi védőfelszerelése, lélegeztető gépe, ami a járvány idején életmentő, illetve alapvető fontosságú ahhoz, hogy a frontvonalban levő egészségügyi dolgozók ne dőljenek ki a sorból betegen és maradjon elegendő orvos és ápoló a betegek ellátására. Nem meglepő, hogy nincs felkészülve a hazai kivéreztetett egészségügy a járvány kezelésére, csak remélni tudjuk, hogy a hatóságoknak és a lakosság fegyelmezettségének köszönhetően sikerül visszaszorítani minél hamarabb a vírus terjedését, különben tízezrek ellátása lehetetlen lesz. Elég csak egy sokatmondó adatot idézni, hazánk 900 lélegeztető géppel rendelkezik, miközben a feleakkora Magyarországnak már 2500 ilyen gépe van.
A járvány okozta válság kezelése gazdasági és közegészségügyi téren sem halad eredményesebben. Elég csak felidézni, hogy az államfő és a miniszterelnök egymásnak ellentmondó információkat közölnek. Az elnök bejelentette, hogy a 65 évnél idősebb személyek egyáltalán nem hagyhatják el otthonaikat a teljes kijárási tilalom idején, aztán pár órával később Ludovic Orban cáfolta az elnököt, s közölte, hogy rosszul értelmezte a Cotroceni-palota lakója a rendelkezést, hiszen egy két órát felölelő időintervallumban az idősek is elhagyhatják otthonaikat. Az is meglehetősen vitatott, hogy miért éppen a 11 és 13 órát jelölték meg számukra, hiszen ebben az időpontban nagy valószínűség szerint az idősek fiatalabbakkal is fognak találkozni útjukban, az üzletekben, a gyógyszertárakban. Sokkal ésszerűbb lett volna a reggel 7 és 9 óra közötti időszak kijelölése, ha már megengedjük az időseknek, hogy kimenjenek, hiszen akkor az üzletek még frissen lettek volna fertőtlenítve, a fiatalabbak még nem mozdultak volna ki a házból.
A gazdasági védőintézkedések terén is sok a tétovázás, aminek okai részben érthetők, hiszen Romániát rendkívül alacsony költségvetési mozgástérrel érte el a járvány, ugyanis a büdzsé már legalább két éve egyre nagy nyomás alatt van az egyensúlyhiányok miatt. Hazánk az idénre eleve 3,6 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt tervezett, ami most biztos megnő minimum 5 százalékra, ha a járvány mondjuk áprilisban véget ér, de erre igen kevés az esély. Nyersen fogalmazva Romániának most éppen csóré a feneke, ezért a kormánynak igen kevés lehetősége van arra, hogy mentőintézkedésekkel siessen a versenyszféra segítségére, amely a legnagyobb bajban van, s ezzel együtt az állam és mi mindannyian, hiszen ha a versenyszféra nem fizeti be az adókat, az állam sem fog tud folyósítani béreket és nyugdíjakat.
Egyelőre egész Európa a tapogatózás a számigálás időszakában van, Brüsszel még nem nyilatkozott arról egyértelműen, hogy milyen védőintézkedéseket foganatosít, az is amit már bejelentett igen kevésnek bizonyul a szükségletekhez képest. Számos gazdasági elemző a 2008-as nemzetközi gazdasági válságnál nagyobb krízist vetít előre, ami semmi jóval nem kecsegtet. Nagy valószínűség szerint végig kell járjuk ugyanazt az utat, amit 2010 óta megtettünk 2019-ig, amikor hatalmas zuhanás kiheverése után a gazdaság növekedett és lassan elérte ugyanazt a szintet, amely a nemzetközi válság kitörése előtt volt. Hullámvölgy biztosan lesz, amit még nem tudunk, hogy annak íve mennyire mélyre fog süllyedni.
