Tudom, nem olyan időket élünk, hogy politikai szatírák kössék le a figyelmünket, mégis megkockáztatom a nyolcvanas években igen népszerű brit sorozatból vett jelenet felidézését. A párbeszéd a legutóbbi közvélemény-kutatások láttán jutott eszembe. Ezek arról szólnak: bár alig néhány kilométerre tőlünk háború dúl, idehaza hirtelen megkétszereződött azok száma, akik bizakodóan nyilatkoztak Románia jövőjét illetően. Azon elmélkedem, vajon mit takarnak a számok? Vélt-remélt vagy valós biztonságérzetet? Biztonságban vagyunk, vagy csak sikerült elhitetni velünk?
Az INSCOP március eleji felméréséből kiderül: januárban a megkérdezettek 18,3 százaléka, egy hónappal később 19,9 százaléka, márciusban pedig 35,9 százaléka vélekedett úgy, hogy a dolgok „jó irányba” mennek az országban. (Bármit is jelentsen ez…). Jóllehet a kutatás az ukrajnai háború kitörésének első napjaiban, tehát egy érzelmileg különösen terhelt időszakban készült, az említett adat mindenképpen figyelemre méltó – jegyezte meg Remus Stefureac INSCOP-igazgató. Az elmúlt periódusban, a koronavírus-járvány elhatalmasodásával-elhúzódásával ugyanis fokozatosan csökkent a jövőt illetően optimisták különben sem túl népes tábora, magyarázta.
Paradox módon tehát az Ukrajnában dúló háború elsősorban nem a bizonytalanságérzetet, félelmet fokozta a két év járvány alatt egészségileg-anyagilag-érzelmileg is megviselt lakosságban. Úgy tűnik, az országhatárok közelében zajló agresszió az ellenkező hatást váltja ki. Ráébreszti a „csak rosszabb ne legyen!”-elvet vallókat – de nem csak őket! – arra, hogy most lehet rosszabb is. Sokkal rosszabb…. A politológus persze azt is hozzáteszi: az esetek többségében ez a válsághelyzetekre jellemző „rally 'round the flag” szindróma, aminek a magyar megfelelője talán az „egy a tábor, egy a zászló” kifejezés. Vészhelyzet esetén a nép összezár, ilyenkor rendszerint megnő azoknak a vezető politikai erőknek a támogatottsága, akiktől a biztonságot várjuk. Felértékelődött Románia NATO- és EU-tagsága, a tőlük remélt védelem. Általános érvényű tapasztalat ugyanakkor az is, hogy ez a hirtelen kelt népszerűség tiszavirág életű, gyorsan el is apadhat a vészhelyzet múlásával - vagy a tétovázó, eredménytelen döntések miatt.
Márpedig a bizalom az alapja sok mindennek. A világjárvány megfékezésére hozott intézkedések valószínűleg sokkal hatékonyabbak lettek volna, ha a politikai elitbe vetett hit a nyugati országokéhoz lett volna hasonló Romániában is – vonták le a következtetést az elmúlt hónapokban többen is. Ezt a bizalmi vákuumot használta ki a járványtagadó, oltásellenes Románok Egységéért Szövetség, az AUR, amely a múlt hónapban elért 22,4 százalékkal a második legnépszerűbb pártnak számított. Elképzelhető azonban, hogy innen már csak lefele vezet az út. A veszélyhelyzetben érvényes korlátozások felszámolása, és nem utolsó sorban a párt nyugat-ellenes, oroszbarát narratívája miatt egyre többen elfordulnak George Simion szövetségétől. Az AUR egy hónap alatt 3,5 százalékot esett.
Ami pedig a többieket illeti, a Szociáldemokrata Párt (PSD) őrzi vezető pozícióját (32 százalék). A második helyen 19,9 százalékkal a Nemzeti Liberális Párt (PNL) áll, amely szinte annyit nyert egy hónap alatt, amennyit az AUR veszített. Egyesek szerint mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy az utóbbi hetekben a válsághelyzet okán megnőtt a két liberális politikus, Klaus Iohannis elnök és Nicolae Ciuca kormányfő láthatósága a médiában. Ejtsünk szót a Mentsétek meg Romániát Szövetségről (USR) is, amely a januári 12,5 százalékról visszaesett 10,5 százalékra. Mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy az ellenzék szerepét Florin Citu, a liberális párt elnöke veszi át egyszemélyben, az USR jelentősége még inkább csökkenhet. Azt kell látnunk, hogy Citu rendszeresen megkontrázza nem csak a koalíciós partner PSD, hanem miniszterelnöke, Ciuca különböző döntéseit is, hozzánemértéssel, populizmussal vádolva saját kormányát. A PSD iránti averzió csak-csak érthető, de a liberális pártelnök és liberális miniszterelnök közti civódásnak nem most lenne a helye. (Bármennyire is előrelátható volt ennek a “kétfejűségnek”, pontosabban a “fejetlenségnek” a kicsapódása…)
Sokan felteszik a kérdést: meg tudja-e őrizni, sikerül-e kamatoztatni ezt a hirtelen felparázslott bizalmat a jelenlegi koalíció? A háttérbe szoruló, de távolról sem lecsengett világjárvány, energiaválság, a jelenleg még bizonytalan, de térségünkre mindenképpen meghatározó következményekkel járó háború komoly kihívások elé állítja Románia vezetőit a közeljövőben. Hogy miképpen alakul a támogatottság, honnan bukkannak elő, vagy hova süllyednek politikai kalandorok, konjunktúralovagok, az mindenekelőtt azon múlik, meddig hiszik el az emberek, hogy odafönt „tartják a jó irányt”. Meddig gondolják, hogy a felelős politikai elit meg tudja teremteni biztonságérzetünk alapját. És nem csak annak látszatát, illúzióját…
