Az 1988-as esztendőben két kiadást is megért, terjedelmében is monumentális, több mint nyolcszázötven oldalas regény közönségsikere fergeteges volt. A kortárs irodalom egyik legfontosabb műveként méltatta a kritika. Erdély meghatározó száz esztendeje (1849–1940) iránt az idő tájt felerősödött érdeklődés fokmérőjeként, a nemzeti önismeret meghatározó jeleként értékelte.
Akkor miért telt el több mint 35 esztendő a harmadik kiadásig, amelyet a Kriterion Kiadó Történelmi regények sorozatának legfrissebb darabjaként ajánlunk most? Idézzük Bán Zoltán András írását, amely a Kritika folyóiratban jelent meg 1988-ban: „a Vízaknai csaták összegző jellegű tablókép, sokszereplős, a cselekményt kilencven éven át vezető, enciklopédikus, epikus freskó, családregény és kortörténet, nyolcszáz oldalas epopeia – egy lehetséges főmű Cseres Tibor pályáján. Cseres nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megértse-megértesse az 1848–1940 közötti időszakasz magyar–román együttélésének, konfliktusainak lényegét, és – a jaspersi mottó szellemében – elsajátítva ezt a történelmet, a jövőben vessen horgonyt, tenyerén kínálva a gyógyulás lehetőségét, »talán az egyetlen lehetőséget, amit a józan ész kínálhat«. Ez az alternatíva, az író világosan kiolvasható nézete szerint, Erdély autonómiája nem több, de nem is kevesebb.”
Cseres nagy ötlete hősválasztása. Abból, hogy a Kolozsváron élt és dolgozott, neves román etnográfus és politikus Grigore Moldovan (Moldován Gergely) alakját mintázva, az 1849-ben született és 1940-ben elhunyt Moldován György személyében a szerző olyan főhőst választott, aki pár esztendő híján végigélt egy századot, származásánál és neveltetésénél fogva pedig kötődése kettős.
Idézzük Láng Gusztáv lényeges meglátását a főhős kettős identitásával kapcsolatban: Moldován György nem a kompromisszumos hősök közül való, „vélt és valódi származásának ellentéte feloldódik a kettő különös minőségű ötvözetében, erdélyiségében”. Hogy kié Erdély? – kérdésre az irodalomtörténész szerint a főhősön keresztül az író is azt feleli, hogy „az erdélyieké elsősorban”. Ezekből a sorokból is kitetszik, hogy Cseres történelemszemlélete gyökeresen különbözik a korában és korunkban uralkodó (divatozó), politikától és hatalomtechnikai megfontolásoktól meghatározott „teóriáktól”. Éppen ezért elgondolkoztató és megfontolandó…
