Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély novemberi számában. (Borítókép: Csoportkép a Révi-szorosban)
Október 15-én a városunktól délnyugatra levő Havasbükke-csúcsra (Vf. Recea) kirándultunk. Ez az Árpád-csúcsnál és a Kis-Maguránál kicsivel alacsonyabb, 759 m magas szép kilátópont a Kolozsvártól 13 km-re levő Szelicse közelében, a településtől északnyugatra, szemben a Gyalui-havasokkal. Talán innen az elnevezése is, mert a havasok felől érkező hideg levegőt és nyugati szelet semmi nem tartóztatja fel. A Havasbükke jól látható a Diós-nyeregből, a Hója-gerincről vagy a Lóna-patak völgyéből, ha Tordaszentlászló felé utazunk.
Havasbükke Keresztheggyel
Reggel 9 órakor találkoztunk az M16-os autóbusz román opera melletti megállójában és a Csürülye (Ciurila) községhez tartozó Szelicse faluig (Sălicea) utaztunk, a Cristiana nevű öregotthon melletti megállóban szálltunk le. Onnan indultunk gyalog a falu házai között az erdő szélén levő lovasfarm felé, majd átvágtunk a farm melletti (az EKE-forrás feletti) erdőn és kiértünk a falu melletti platóra. Ezen a nagy területen a helybeliek állatokat legeltettek, északi részén pedig kukoricát ültettek. A terület középső részén kis dombocska: Kunhalom (Morminte). Déli irányba látszik Szelicse falu, mögötte a Kis-Magura-csúcs (826 m). A plató északnyugati része enyhén emelkedik, itt található a magasságjelzőkő is, ez a Havasbükke. Nyugatra füves oldal lejt a Rákos-patak völgye felé, ahol az autópálya halad, északra erdőborította meredek lejtő. A csúcsról szép kilátás nyílik a Gyalui-havasokra. Rövid pihenő után visszafordultunk, az erdőszélen haladtunk, amíg elértük a legelő szélét. Egy ösvényen leereszkedtünk Tótfalu irányába, majd balra kimásztunk a Kolozstótfalu és Magyarfenes közötti domb gerincére (Medve-gerinc), közben megcsodáltuk az erdők őszi színeit. Szép erdei úton ereszkedtünk a Kereszthegyre. Az ott lévő, II. világháborús emlékmű mellett szép kilátás nyílik a Leányvár kettős csúcsa, a Gorbó-gerinc és Szászfenes új lakónegyedei felé, valamint a Kis-Szamos völgyére. Szászfenesről autóbusszal tértünk vissza Kolozsvárra. A túrán 23-an voltunk, 14 km-t tettünk meg gyalog.
A Havasbükkéről csodáljuk a Gyalui havasokat FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Révi-szoros Zichy-barlanggal
Október 22-én vonatos kirándulásra indultunk a Királyerdő-hegység északi peremén levő Révi-szorosba. A Sebes-Körös hozta létre a gyönyörű szurdokvölgyet, amely 5 km hosszan kanyarog mészkőhegyek és mészkősziklák között. Gyalogtúránkat a szoros Körösrév felőli kijáratától kezdtük, elhaladtunk egy forrás mellett, átmentünk a Sebes-Körös hídján és a szoros bal oldalán, a pár évvel ezelőtt kialakított, piros ponttal jelzett tanösvényen haladtunk a Zichy-barlang felé. A csúszósabb részeken sziklafalba erősített lánc segít a haladásban. A cseppkőbarlangnál sok látogatóval találkoztunk, valószínűleg a szép őszi idő és az iskolások első vakációs napja miatt, de kis várakozás után sikerült bejutni a barlangba. A barlang hossza 2,7 kilométer, ebből 680 méter látogatható. Nevét a turistamozgalmat támogató Zichy Ödön grófról kapta. A barlang felfedezéséről Ajtai Ferenc (Erdély természeti csodái) ír részletesen: „A sziklák közt zöld gyeppadról előtörve mintegy 16 öl magasságból festőileg szép vízesés fehérre tört hullámai szélesen és vastagon hullanak alá a folyó medrébe. (...) Nos, ez a vízkitörés (izbuc) vezetett a barlang felfedezéséhez a XX. század elején.” A barlang ünnepélyes felavatása 1905. augusztus 27-én volt. Feltárásának 90. évfordulójára, 1993-ban az EKE kétnyelvű táblát avatott a barlang felfedezőinek, Karl Handl, Czárán Gula és Veress István emlékérére.
A barlang közelében dolgoznak az egykori menedékház felújításán, a munkálatokat tavaly augusztusban kezdték, 2022 decemberére kell elkészülniük. Megnéztük a 12 m magas vízesést, amelyet a barlangból kiömlő kristálytiszta vizű Styx-patak hozott létre. Átmentünk a barlang közelében levő hídon, ahol a vonatállomás van. Gyalog akartuk bejárni a szorost, így a sínek mellett haladó ösvényen indultunk tovább Vársonkolyos felé. Útközben megcsodáltuk a szoros sziklaképződményeit. Vársonkolyosról vonattal tértünk vissza Kolozsvárra. A kiránduláson 17-en vettünk részt.
Feleki-tető és Őzek-völgye fogyatkozó gömbkövekkel
November első felében tovább tartott a kellemes, szép őszi időjárás, 12-én a Feleki-tetőre és az Őzek-völgyébe terveztünk kirándulást. Kolozsvár környékének egyik geológiai érdekességei a Feleki-gerinc déli oldalában megfigyelhető homokkő gömbök, Györgyfalvától Szelicséig mindenütt tele van kugligolyó formájú óriási képződményekkel, a „feleki gömbökkel", ahogyan dr. Koch Antal geológus professzor nevezte őket. A homokkőgömbök (vagy gömbkövek) a hajdani tengerfenék homokjából jöttek létre, a tenger áramlásának görgetése következtében a homokszemek lerakódtak egy központi mag köré, majd ökölnyi nagyságtól kezdve több mázsa súlyú gömbnagyságig növekedtek. A legszebb gömbköveket egykoron az Őzek-völgyében láthattuk, ezért vált ez a világtól elzárt csendes völgy a kolozsvári természetjárók egyik kedvenc kirándulóhelyévé. Ennek a különleges völgynek a felső részéhez a Feleki-tetőről, a csillagvizsgáló mellett elhaladó útról juthatunk el, az alsó részéhez pedig Erdőfelekről, az országút tordai lejtőjén jobbra kanyarodva. A völgy bejáratánál az országútról jól látható tábla áll, a „Valea Căprioarelor” felirattal. A völgynek ez a része sajnos egyre jobban beépül.
Szombat reggel az M16-os autóbusz megállójában szép, tiszta időben találkoztunk, pedig az elmúlt napokban gyakran ébredtünk ködös reggelekre. A gyalogtúrára a Bükki-házaktól indultunk a Sárosbükk felé vezető piros sáv jelzésen, de a „hintás fa” után (amelyen már rég nincs hinta) feltértünk balra, a Feleki-tetőn levő csillagvizsgálóhoz vezető erdei útra. Nemsokára a tetőre értünk, az Erdőfelek felől jövő makadámútra. A csillagvizsgáló után balra tértünk, a völgy felé szekérúton, fehér törzsű, sárga levelű nyírfák között haladtunk. Elértük az erdő szélét, innen meredekebben ereszkedtünk lefelé. A völgy a Kolozsvár környékének térképében Malom-völgy néven szerepel. Az Őzek-völgyének kis patakja a Malom-patakba ömlik. Érdekes a völgy növényvilága, egyik nevezetessége a pázsitliliom, amely nemcsak nálunk, hanem egész Európában ritka növény. „A Malomvölgy felső harmadának, az Őzek völgyének patakmenti sík vagy enyhe lejtésű térségeit rendkívül érdekes – több jégkori reliktumot őrző – terjedelmes mocsarak tarkítják. (...) Ezek a mocsarak biztosítottak menedéket és megfelelő létfeltételeket a Malomvölgy ritka kincseinek, jégkori reliktumainak.” – írta Csűrös István és Csűrös László A kolozsvári Malomvölgy növényvilágáról című cikkében (Erdélyi Gyopár 1995/4. szám).
Csoportkép az Őzek völgyében FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
A patakok összefolyásánál közrefogott kis teraszon, az erdő alatt valamikor kis faház állt (magánház?, erdészház?), amely leégett, később gerendákból kezdtek építkezni, de nem készült el a ház, az utóbbi években csinos kis házikó épült ott, a kerítés mellett megmaradt a pad és az asztal a kirándulóknak. A szemetes patakmederben már alig láthatunk gömbköveket, számuk nagyon megapadt. Sok gömbkövet elhordanak, felhasználnak építő- és díszítőkőnek.
Visszatértünk a csillagvizsgáló felé, a Mikesi-házak (Kászoly) irányába folytattuk utunkat és a Sárosbükkön át vezető, piros sávval jelzett ösvényen ereszkedtünk a Bükki-házakig. Ezen a részen még fotózhattunk feleki gömbköveket, de számuk itt is egyre apad. A piros jelzésen tovább haladtunk a Páter-úton a Diósig, onnan a Monostor lakónegyedig. A túrán 33-an vettünk részt és 15 km-t tettünk meg. Csodálatosan szép őszi nap volt, másnapra már lehűlt a levegő, köd ereszkedett le, a következő napokra esőt, majd havazást jeleznek a meteorológusok.
