Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2023. májusi számában.
Többször és több útvonalon is felkerestük már. Általában Királyhágó (Bucea) faluból, a Fogadó-völgyön vagy a Feketetó (Negreni) feletti tanyavilágon és a Ponor-réten keresztül jutottunk a forráshoz. Ez jövet-menet egész napos, 22-24 km-es gyalogtúrát jelentett. De érkeztünk már Kraszna, illetve Zilah irányából, Tuszatelke (Tusa) felől a karsztforrás autóval is megközelíthető, 15 percre van az úttól. A vízeséstől szép gyalogtúrát tettünk, szűkebb szoroson, majd kis betongátak alkotta mesterséges vízesésekkel tarkított völgyön át követve a Berettyó útját. Oldalról több kis patak vize növelte az itt még Toplica nevet viselő folyócska hozamát. Mesebeli környezetben eljutottunk a pisztrángosig, onnan tovább Füzespaptelekre (Preoteasa), majd ismét szűkebb völgyön, a folyó kanyarulatait követve Valkóváraljáig (Sub Cetate). A távolság a forrástól kb. 12 km lehetett, nem túl hosszú, de nehezen járható úton. A vad patakvölgy csodálatos ezen a szakaszon, három szoroson halad át, úttalan utakon, köveken, vízen gázolva követtük, a fáradságért a táj szépsége kárpótolt.
Idén április végén szervezett autóbuszos kirándulást a Berettyó forrásához Kovács D. Zsuzsa, a kolozsvári EKE elnöke. Útközben Bánffyhunyad központjában meglátogattuk a 13. században épült református templomot. Hatalmas falai és kis ablakai egyértelműen jelzik, hogy egykor védelmi szerepet töltött be, a Kalotaszegre jellemző toronysisakot négy fiatorony szegélyezi. Eredetileg ovális fal és két torony védte, ezeket 1882-ben lebontották. Ma alacsony fémkerítés veszi körül, a régi fal vonalán. A torony földszintjén értékes 17-18. századi síremlékek találhatók.
Csucsa felé utaztunk tovább, letértünk a nagyváradi útról a Poicu-patak völgyén, Börvénynél (Vânători) a Szilágynagyfalu (Nușfalău) felé haladó elágazásnál találkoztunk debreceni túratársainkkal. Áthaladtunk a Csucsához tartozó Calea Lată településen, majd Tuszatelke felé vettük az irányt. Ezt az utat az utóbbi években aszfaltozták, szép dombvidéken, erdők között halad, csinos házak, gyümölcsösök, legelők fokozzák a látványt. Tuszatelke első írásos említése 1341-re tehető. Lakosai mészégetéssel foglalkoztak, innen került ki Szilágy megye legnagyobb mennyiségű mészanyaga, Szatmáron túlra is szállították. A település melletti erdőben bukkan elő a Berettyó: a Sebes-Körös legjelentősebb mellékvize, több kisebb forráság (Ökrös-, Toplica-, Tusza- és Ponor-patak) egyesülésével jön létre, Bihar, Kolozs és Szilágy megye találkozási pontjának közelében, a Réz-hegység Ponor csúcsa alatt. Tuszatelke községnél kapja a Berettyó nevet, jelentése berekkel szegélyezett folyó. A Berettyó forrásai közül a legnagyobb a Toplica patakot tápláló Nagy-karsztforrás. A Ponor-tető víznyelőrendszerében felgyűlt víz tör itt felszínre, majd több ágra szakadva, vízeséseket (egyikük 10 méter magas) alkotva halad. A mohával benőtt mésztufa dombon több ágra szakadva keresi az utat. A fátyolszerűen szétterülő víz különösen tavasszal, a hóolvadás időszakában mutatja robusztusabb arcát.
A vízeséstől autóbuszokkal visszatértünk Tuszatelkére, majd Valkóváraljára mentünk megtekinteni az egykori vár romjait. A hegyek közt a Berettyó tört magának utat, a sűrű erdővel borított (Pláj-)hegy tetején állt a híres vár. Fönt a tetőn körsáncokkal (körülbelül 300 méternyi kerülettel), körfalakkal erősített, négyzetalapú építmények romjai vehetők ki – bizonyára védőtorony maradványai. A vár keleti oldalfalából megvan még egy mintegy két méter magas, 180 méter hosszú falrészlet. A Szilágysomlyótól délre található Valkó vár a 13. században, a tatárjárás után épülhetett, hajdan a környék lakosainak a barbárok betörései elleni menedéke volt. 1317–1341 között királyi vár volt. 1514-ben Dózsa György felkelői elfoglalták, 1665 telén törökök dúlták föl, 1753-tól romokban hevert.
A Berettyó-forrás vízesésének a vízhozama ezen a tavaszon kevesebb volt, mint általában. A hűvös, borongós tavaszi idő ellenére kevesebb csapadékmennyiség lehetett. A megtett út, a táj szépsége, a vízesés látványa mégis emlékezetesnek bizonyult, reméljük, hogy a debreceniekkel közös kirándulásoknak lesz még folytatása.
(Borítókép: Debreceni túratársakkal a Berettyó egyik forrásánál A SZERZŐ FELVÉTELE)
Fotó: Pál Gyöngyi
