Nem hétköznapi ez a „challenge”, amit Vallasek Júlia és Balázs Imre József lányaikkal együtt kitaláltak. Nem szokványos ma, amikor korántsem általános, hogy bújjuk a könyveket, vadásszuk az újdonságokat, rajongunk az írókért-költőkért. Pedig az olvasás nem valami úri huncutság, bárkinek viszonylag könnyen hozzáférhető örömforrás, élménynek és szórakozásnak is kiváló. Azért rácsodálkozunk, hogy egy családban éppen könyvversenyt szerveznek, amiről kiderült, hogy erős motivációként hat a tizenéves lányokra és szüleikre is. Nem mintha feltétlenül szükségük lett volna erre a biztatásra, hiszen mindannyian könyvekkel nőttek fel, Juli (irodalomtörténész, irodalomkritikus, műfordító, többek közt Eliadét is fordított) és Imre (költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész, a Korunk szerkesztője) sokat olvastak lányaiknak, és foglalkozásukból és személyiségükből fakadóan a könyvek az életük részei. A családi kihívás ösztönzésére mégis többet olvastak, változatosabban, a közös olvasás pedig különleges móka, családi élmény – ebből pedig összekacsintó cinkosság, erős kötelék lesz. És még rendkívül szórakoztató is.
Szeptembertől szeptemberig 228 könyvet olvastak, több olyan cím is szerepel a listákon, amit mind a négyen „elfogyasztottak”. A pálmát a lányok vitték el, ők saját címlistájukon színes emoticonokkal, szívecskékkel, szunyókáló pofikkal jelzik az élményt, „osztályozzák” a könyveket a nagyon rossztól az uncsin, viccesen és furán át a nagyon jóig. A szülők már nem ennyire módszeresek, beérik azzal is, ha sikerül (majdnem) minden kiolvasott kötetet feljegyezni.
Olvasni olyan, mint egy ráérősen elfogyasztott finom ebéd
– Lenyűgöző eredmény, amihez nem kevés idő kell…
Vallasek Júlia: Talán olyan ez, mint a minőségi étkezés, el tud lenni az ember kekszen meg vízen is, és azt gyorsan meg lehet enni, de mennyivel jobb leülni egy jó ebéd mellé. Más a nap, ha van olvasás. Éppen azt kezdtem észlelni egy pár évvel ezelőtt, hogy nem olvasok eleget, amit olvasok, azt inkább szakmai kényszerből teszem, a saját kedvtelésemre nem, vagy csak nagyon ritkán. Ezért volt ez a kihívás nekem olyan jó dolog, mert így elkezdtem erre jobban figyelni, és végül is onnantól arra van időd, amire magadnak időt szakítasz.
Balázs Hanna (15 éves): Az egész ott kezdődött, hogy tavaly eldöntöttem, feljegyzem, mennyit olvasok egy év alatt. Egy youtube videóban egy csaj elmondta, hogy nagyon büszke magára, mert elolvasott 25 könyvet egy év alatt, és akkor kíváncsi lettem, én mennyit olvasok egy év alatt. Azt hiszem, 32 volt. Tavaly szeptember elején mondtam anyának, hogy olvastam 32 könyvet és büszke-e rám, ő meg azt felelte, hogy „Hanna, 32 könyvet bárki el tud olvasni”.
Juli: Azóta rájöttem, hogy nem biztos…
Hanna: Akkor mondtam neki, hogy jó, akkor próbáld ki, és tavaly szeptemberben együtt kezdtük el felírni a könyvcímeket.
– Hogyan választotok olvasnivalót? Milyen a kedvenc olvasóhelyetek?
Balázs Imre József: A lányok egyik kedvenc helye a Koffer könyves kávézó, időnként bevonulnak a hátsó traktusba, és valami mindig kerül, vannak még a városban ilyen kedvenc helyek, ahol új címeket lehet lapozgatni. Amikor elképzelem magam, hogy olvasok, az jellemzően egy nyári vakáció, ülök Udvarhelyen az ágyon és az ifjúsági regényektől az épp aktuális szakirodalomig akkor van több idő olvasni, azt nagyon szeretem.
Balázs Blanka (12 éves): Szeretek tavasszal, amikor virágzik a szilvafa, a parkban kiülni a fára.
Juli (nevetve): Ott nem zavar senki…
Hanna: Kint a parkban egy pokrócon sok-sok könyvvel, vagy bent az ágyamon a puffos pokrócom alatt, és akkor meg ne jöjjön senki a közelembe.
Gyorsan kiderül, hogy mindenki olvasott már életében takarodó után elemlámpával a takaró alatt, de ez nem túl gyakori ma náluk, és mint látszik, szükségtelen is.
Juli: Az simán működik, hogy lámapoltás ideje volt már nagyon, amikor azt mondták a lányok, hogy még van egy fejezet, azt teljesen megértem, hogy olyankor nem lehet aludni menni… Az ember rosszat álmodik.
