Jóllehet nagy szeretettel készítettem, és a helyszínre szállítottam, szinte lemaradt a könyvbemutatós kóstolásról. A nagy izgalomban egyszerűen megfeledkeztem róla. Mindamellett, hogy lelkesen beharangoztam a beszélgetés során, már javában tartott a kóstolás, amikor észbe kaptam, hogy a palacsintákat nem kínáltuk fel. Megeshet tehát, hogy aki korábban távozott, lemaradt erről a különlegességről, de ha még így is történt, akkor sincs semmi veszve, mert a következő leírás alapján elkészítheti.
Ennek a palacsintának az az érdekessége, hogy cékla kerül bele, ezért a színe gyönyörű rózsaszínű lesz, királykisasszonyok bálján jó eséllyel sikerszám lesz. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy bizony az idősebb királyfik sem utasítják el, sőt az öreg király és királyné is boldogan fogyasztja.
Csupa egészséges hozzávalóból készül, én tönkölybúzalisztet használtam, a színe így is szép rózsaszín maradt, de készülhet fehérlisztből, vagy ha nem annyira fontos a világos szín, akkor nyugodtan mehet bele a teljes kiőrlésű liszt is.
A cékla az egyik legfantasztikusabb zöldségünk, mégis ritkán élünk vele. Elképesztően sok jó tulajdonsága van: javítja a vérkeringést, csökkenti a vérnyomást, erősíti az immunrendszert, méregtelenít, és segíthet a sportteljesítmény növelésében. Emellett antioxidánsokban gazdag, így hozzájárulhat a sejtek védelméhez, az öregedési folyamatok lassításához, segíthet a rák kialakulásának megelőzésében. Hagyományosan savanyúságként fogyasztjuk, újabban különböző salátákban is találkozunk vele. Felhasználásának tárháza ennél sokkal tágabb, és hát miért ne, még palacsintába is tehetjük. Nagyobb baráti társaságok számára könnyedén elkészíthető ez a különleges palacsinta, amit most úgy készítettem el, hogy magában fogyasztható legyen, s ne kelljen kenegetni lekvárral, vagy mártogatni vele szószokat. Valljuk be, sok esetben házigazdaként az is szempont szokott lenni az ételek megválasztásában, hogy mekkora felfordulással jár az elkészítése és fogyasztása. Senki sem szeret órákat takarítani egy-egy esemény, rendezvény után, hacsak nincs bejárónője, akire rábízhatja ezeket a feladatokat.
A sok fűszernek köszönhetően ez a palacsinta büszkén vállalható magára is, no de vegyük szépen sorba, s lássuk, mi kerül ebbe az egészséges és gyönyörűséges palacsintába.
Hozzávalók:
300 g liszt (fehérliszt, tönkölybúzaliszt, teljes kiőrlésű liszt)
200 g zabpehely
1 citrom reszelt héja és leve
1 hüvelykujjnyi gyömbér
4 tojás
7 ek. cukor
50 ml olaj
1 dl tej (lehet növényi tej is)
másfél kk. sütőpor
másfél kk. vaníliakivonat
1 közepes méretű cékla
2 nagy alma
csipetnyi só
Elkészítés:
Első lépésben elkészítem a palacsintatésztát: a lisztet, a zabpelyhet, a cukrot, a sütőport, a tojást, a sót, az olajat és a tejet összekeverem. Bevallom, nem mértem le pontosan, hogy mennyi tejet tettem bele, a tészta állaga ilyenkor kicsit kemény, de ez nem gond, mert a cékla, az alma, a vanília és a citromlé mind-mind hígítani fogja. Ha a tészta túl száraznak tűnik, akkor teszek még bele egy kis tejet, de mindenképpen kevesenként adagolom, számolva azzal, hogy még következnek hozzávalók, amelyek lazítani fognak az állagán.
Lereszelem a citrom héját, a gyömbért, majd a céklát is ugyanazon az apró lyukú reszelőn végigfuttatom. Az almákat nagyobbra reszelem. Mindezeket a citrom kifacsart levével és a vaníliával együtt belekeverem a tésztába. Ezzel el is jutottam a kedvenc műveletemhez, amikor a sötétvörös cékla kezdi megfesteni a tésztát. Szemet gyönyörködtető látvány, szinte azt mondanám, terápiás művelet. A céklának a palacsintatésztához való keverését az egytől ötig terjedő skálán minimum nyolcasra értékelem. Csakhogy a szépség nem elég, hisz a palacsintának finomnak is kell lennie. Ebben van segítségünkre a gyömbér és a citrom, az alma pedig a palacsinta puhán tartását szolgálja. Ne hagyjuk ki az almát belőle, mert akkor a kész palacsinta túl kemény lesz. Ha finomra is reszeljük, és megsül, a cékla nem lesz annyira puha, mint az alma. Az sem segítene, ha növelnénk a cékla mennyiségét, mert az állaga nem lesz annyira jó, s az íze is sokkal intenzívebben érződne. A megadott mennyiségekkel viszont pihe-puha, gyönyörű és ízletes palacsintát kapunk.
A bekevert tésztának a színe mennyei, az állaga pedig közepesen folyós. A kanálból ki kell csordulnia, amikor belemerítem, amennyiben nem csorog le, azt jelenti, hogy túl keményre sikeredett, és kavarok még hozzá kevés tejet. Ezt követően nagykanállal merítek egyet-egyet a tésztából, s az olajjal kikent tapadásmentes serpenyőben négy-öt kisebb palacsintát sütök meg egyszerre, annak függvényében, hányat tudok befértetni úgy, hogy hely is maradjon közöttük. Szebbek lesznek, ha nem érnek össze, ráadásul csak úgy tudom kényelmesen megforgatni őket, ha van kis hely közöttük. A halomba mért tésztát szétlapítom a serpenyőben, majd nem túl erős lángon, mindkét oldalát megsütöm. Fontos az alacsony láng, különben kívül megégnek, belül pedig nyersek maradnak a palacsinták.
A megadott mennyiségből akár egy teljes királyi udvar és annak vendégserege ellátható. Ha csak házi használatra készül, lehet a mennyiségeket felezni, de amennyiben nagy palacsintaevők vannak a családban, bátran lehet teljes adaggal készíteni, mert nem fognak szégyenbe maradni.
