A város önkormányzata azzal indokolta a díszkivilágítást: így kívánják tiszteletüket kifejezni a magyar közösség iránt, amelynek meghatározó szerepe volt a három etnikum (románok, magyarok, németek) békés együttéléséről híres város fejlődésében.
A Cenken található nagyméretű feliratot először 2004-ben helyezték ki, ám mivel megrongálódott, 2006-ban felújították. 2018 óta szokás, hogy különböző alkalmakkor színes megvilágítást is kapnak a hófehér, hatalmas betűk.
A polgármesteri hivatal Facebook oldalán posztolt bejegyzést vasárnap délig tizenegyezren tekintették meg. Ezenkívül háromezer négyszáz megosztást és négyezer háromszáz hozzászólást eredményezett. Ezek között szép számmal akadtak pozitívak, és ezek ellenkezője is. (“Egy okkal több, hogy Brassót nyomorult városnak tartsam” – ilyenek.)
Bejegyzésében a polgármesteri hivatal kitért arra, hogy a 2011-es népszámlálás szerint Brassóban közel 23.000 magyar él, ami a Brassó megyei magyarok közel felét teszik ki. Ha azt vesszük, hogy a megyei jogú városban több mint 252.000 ember él, akkor a polgármesteri hivatal által említett 23.000 magyar még a tíz százalékot sem éri el. Ilyen vonatkozásban a gesztus nem csak megtisztelő, hanem „hősies” cselekedet is: lám, nem csak a húsz százalék kötelez… Rögtön arra gondoltam: vajon más erdélyi városban, ahol a magyarság aránya ugyanakkora vagy még nagyobb, sor kerül-e valamikor ilyesmire? Erre jelen pillanatban azonban alig látok valami esélyt - bár a kolozsvári polgármesteri hivatal toronyórájának Március 15-ére „hangolása” kétségtelenül ilyen irányba mutató gesztus.
De vajon csak én gondolom azt, hogy a brassói városvezetés „hősies” cselekedetet vitt véghez, vagy ez lenne tulajdonképpen a természetes, a magától értetődő? Különösen ilyen „nyugalmi” időszakban, amikor a választásokig még három év van hátra és ráadásul az RMDSZ is kormányon – ennek ugyanis valamelyest békítő-csillapító hatása kellene, hogy legyen a román közvéleményre.
Nem tudom elképzelni, hogy a brassói piros-fehér-zöld kivilágítás elrendelésének pontosan mi lesz a következménye. Esetleg felbátorodik a többi önkormányzat is látván, hogy Románia területi épségén nem esett csorba a „merész tett” következtében? Brassóban a jelek szerint már megértették, hogy a piros-fehér-zöld nem egy „idegen állam”, hanem az itt élő magyar közösség szimbóluma, amelynek használatát a törvény szavatolja. Bukarestben is illene végre belátni mindezt, és ha érti Bukarest, érteni fogják a székelyföldi prefektusok is, és a zászlóhasználatért kijáró bírságolásoknak, és egyéb ide kapcsolódó hecckampánynak egyszer és mindenkorra vége lesz.
Persze, az sem kizárt, hogy másképp sül el a dolog, és ennek a merész cselekedetnek igencsak negatív hozadéka lesz 2024-ben, a helyhatósági választásokon. Sajnos úgy tűnik, még mindig olyan időket élünk, amikor egy apró gesztus a romániai magyarok irányába is hősies tettnek számít, amit a többségi választó alkalom adtán az elöljáró – jelen esetben az USR-s Allen Coliban - orra alá dörgölhet.
