Évnyitó beszédében Kósa Mária igazgató Laczkfi János gondolataival kezdett és zárt. „Mindennek mindig vége van, valami minden percben véget ér” – búcsú a nagyvakációtól, amelynek elmúlása elszomorít. De a „…Beleírni-beleolvasni a tájba, beleírni-beleolvasni magadat” igaz mostanra is, hiszen a másfajta tájba, az iskolába is bele kell írjuk és olvassuk magunkat – mondta az igazgató. Kósa Mária külön üdvözölte az előkészítős, az ötödikes és a kilencedikes diákokat is, akik megtanulhatják azt is, hogy jó móka az iskola, de azt is, hogy ez az a hely, ahol tanulni kell, miközben élmények is teremtődnek, barátságok születnek, délutáni tevékenységek adódnak, kirándulások szerveződnek, amit kár kihagyni. Ha a szülő – diák – tanár hármas következetesen végzi feladatát mindennap, akkor Laczkfi szavaival mégis derűsen mondhatjuk: „Semminek sincs soha vége, / Minden valami másba átzuhog” – zárta beszédét az igazgató, aki végezetül boldog új tanévet kívánt mindenkinek.
Az előkészítő osztállyal a Brassaiban idén Hover Judit tanító foglalkozik, az osztály létszáma 16 – a kisdiákok hagyományos módon, taps kíséretében a színpadon átvehették az iskola nyakkendőjét az igazgatótól. A nagyobb tanulók zenés-verses összeállítással búcsúztatták a nagyvakációt és a nyarat, s köszöntötték az iskolakezdést.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség részéről Antal Géza mondott beszédet, amelyben az ünnepi szavak mellett ő is kitért az ominózus kormányrendeletre, elmondása szerint a szövetség küzdeni fog azért, hogy ezt visszavonják.
Végezetül Vajnár János Zsolt történelemtanár az új küzdelmekkel párhuzamot vonva felidézte azt a mintegy 2500 évvel ezelőtti szeptemberi napot (egyes számítások alapján éppen 10-ét), amikor Marathónnál az athéni hadsereg legyőzte a nagyszámú perzsa hadat. – Diákok is kemény készülődéssel és kitartással sikert érhetnek el a tudás hadával szemben – mondta a ceremóniamester, majd Szent-Györgyi Albertet idézte: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.” A zárszó pedig hagyományosan: Örökké Brassai!
