Boga Alajos helynök és a kommunista rendszer

DOBES ANDREA

A kommunista rendszer számára a katolikus egyház rendkívül súlyos problémát jelentett, ugyanis spirituálisan és egyházjogilag egyaránt a Szentszéknek rendelte alá magát, amelyet a kommunisták „a nemzetközi reakció központjának” tekintettek.[1] A román kormány eltérő hozzáállást fogadott el a katolikus egyház két ágazata esetében. Ha a görögkatolikus egyház esetében radikális megoldásként annak megszüntetéséről döntött 1948. december 1-jén, a többségükben magyar nemzetiségű római katolikusok esetében a rendszer a vatikáni ellenőrzést a bukarestivel igyekezett felváltani.[2] A kommunista rendszer idején a római katolikus egyház megtűrt státussal rendelkezett, mint ahol hatalmát az állam csak részlegesen érvényesíthette.[3] Az egyházi vezetők és jelentős számú pap ezzel együtt sem menekülhetett meg a kommunista hatóságok zaklatásaitól, amelyek számos ítéletben, hosszú börtönévekben nyilvánultak meg, amit a szekuritáté alapos megfigyelései követtek.

1948. augusztus elején, a Vallástörvény megpróbálkozott a Vatikán hatáskörének korlátozásával a romániai római katolikus egyház esetében, ugyanis annak 41. cikkelye kimondta: „a román állam területén idegen vallást gyakorló egyházaknak nincs hatásköre a hívek felett”.[4] A törvény szerint minden egyháznak saját statútumot kellett a vallásügyi minisztériumhoz jóváhagyásra előterjesztenie. A római katolikus egyház javaslatát, amelyet 1948. október 24-én Márton Áron, Anton Durcovici és Iuliu Hossu püspökök ismertettek, a kormány elutasította. A vallásügyi minisztérium 1949. január 12-i válaszában pontosították, hogy a javasolt 46 cikkelyből csak hármat fogadtak el.[5]

Válaszában Márton Áron püspök rámutatott, hogy nem fogadhat el olyan statútumot, amely négy alapvető elvet nem tartalmaz: „A katolikus egyház vezetője a pápa, akinek hatásköre a teljes katolikus egyházra kiterjed, országhatárokra való tekintet nélkül; a püspökök kinevezése a helyi templomok felsőbb vezetői minőségébe a Szentatya hatáskörébe tartozik; a pápát illeti meg az egyházmegyék szervezésének és felfüggesztésének kizárólagos joga; a püspököknek jogukban áll szabadon kommunikálni a Vatikánnal, a hatáskörükbe tartozó papokkal és hívekkel”.[6] Minekutána egyezségre jutni nem sikerült, a római katolikus püspököket, számos ellenszegülő pappal együtt, letartóztatták.[7]

Tanulmányunk a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye általános helynökének, Boga Alajosnak a hozzáállását kívánja ismertetni a kommunista hatóságok azon törekvéseivel szemben, hogy a római katolikus egyházban befolyásuknak érvényt szerezzenek, de méltó magatartásának következményeit is, amelynek során a katolikus egyházi vezetőt bebörtönözték, és végül az életével fizetett. A tanulmány nagyrészt a szekuritáté dokumentumain (összefoglalók, jelentések, tájékoztató jegyzetek, nyilatkozatok) alapul, kiegészítve az Országos Börtönigazgatóság levéltárában a börtönévekről talált információkkal valamint különböző szaktanulmányok megállapításaival.

Boga Alajos 1886. február 18-án született, a Csík vármegyei Csíkkozmáson,[8] közép parasztcsaládban. A csíksomlyói és a székelyudvarhelyi római katolikus líceumban tanult, 1906-ban érettségizett. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, 1910-ben szentelték pappá. A kolozsvári egyetemen, 1914-ben, a filozófia doktora lett. Az első világháborúban tábori lelkész volt. Vallástanár volt, 1919-től 1928-ig, a székelyudvarhelyi római katolikus líceumban, majd 1933 őszéig igazgató. 1933-ban kinevezték a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye kanonokjává, az erdélyi római katolikus iskolák püspökségi tanfelügyelője lett, majd 1939-től kezdődően pápai prelátusként Kolozsváron tevékenykedett.

Az 1945. március 6. után Kolozsváron berendezkedett kommunista hatóságok Boga Alajos kanonokban, konzervatív magatartása miatt,[9] lehetséges ellenfelet láttak, akit azonnal „a népi demokratikus rendszer ellenséges elemeként” könyveltek el.[10] A Kolozs megyei sziguránca irataiban Boga Alajost ismételten olyan személyként mutatták be, mint aki „a népi demokratikus rendszernek ellenszegülő erőteljes tevékenységet folytat, különféle módszereket használva, amelyekből nem hiányzik a kémkedés, a sovinizmus szítása, a vallásos köntösbe rejtett antidemokratikus diverzió”.[11] A sziguránca ügynökei által 1945‒1946-ban összeállított személyes iratcsomójában az alábbiakat írják: „A kolozsvári dr. Boga pápai prelátus közismert az Erdélyben betöltött politikai szerepe miatt. Az erdélyi római katolikus egyház elöljárójaként szoros kapcsolatban áll a Vatikánnal. Mind a múltban, mind napjainkban titkos rendeleteket kap a Vatikánból, az itteni katolikusság politikai vezetésére. Barátai, akikkel jelenleg kapcsolatokat ápol, az erdélyi magyar arisztokrácia tagjai, az aktuális demokratikus rendszer közismert reakciósai és ellenségei. A jelek szerint román reakciósokkal is kapcsolatban áll, ugyanis ismételten együtt látták dr. Ion Poppal,[12] a  PNŢ [Partidul Național-Țărănesc ‒ Nemzeti Parasztpárt (NPP)] vezető politikusával, [Iuliu] Maniu helyettesével.”[13] A sziguránca egyik feljegyzése megemlíti Boga Alajos kanonoknak a szatmárnémeti és nagyváradi római katolikus teológia diákjai előtt 1947. február végén elhangzott szónoklatában megnyilvánuló antikommunista magatartását: „Szónoklata nem volt egyéb puszta szovjetellenes és kommunistaellenes uszításnál. Arra buzdította a papokat, hogy ne hagyják a lelkeket belesüllyedni a mai rendszer mocsarába, tartsák életben a bolsevizmus sátánja elleni lángot. Lehet, hogy ez a viselkedés mártírokat követel, ám ettől a veszélytől az igazi papoknak nem szabad félniük”.[14]

A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye[15] helynökévé történő kinevezése után, Boga Alajos, 1948 januárjában, Fehérvárra költözött, és Márton Áron püspök fő munkatársa lett. Költözésével egyidejűleg került a Fehér megyei sziguránca megfigyelése alá. A sziguránca, majd a szekuritáté tisztjei által szerkesztett jelentésekben és feljegyzésekben a római katolikus helynök tevékenységét így jellemezték: „1948-ban kinevezik általános helynöknek Gyulafehérvárra. Ettől a pillanattól kezdve, Márton Áron rendelkezései alapján, élénk demokráciaellenes tevékenységet folytat, mindent elkövetve annak érdekében, hogy a római katolikus klérust megakadályozza abban, hogy a rendszerrel szemben lojális magatartást tanúsítson, és a papokat a R. P. R.-vel [Republica Populară Română ‒ Román Népköztársaság (RNK)] szembeni engedelmesség megtagadására buzdítja. Gyulafehérvárra érkezése óta baráti kapcsolatokat ápol a különböző gyulafehérvári mánistákkal, köztük Pop Ioannal,[16] a Maniu-féle NPP Fehér megyei szervezetének elnökével. Márton Áron püspöksége alatt annak fő munkatársa volt, s vele együtt rendszerünk ellen irányuló sovén tevékenységet folytattak. (…) Olyan ember, aki a régió papjait folyton a jelenlegi rendszer elleni propagandatevékenységre buzdítja, csak a pápát látja, és irredenta politikát folytat. Kapcsolatban áll a bukaresti amerikai és angol képviselettel valamint a Vatikánnal, ahonnan segítséget kap.”[17]

A Boga Alajost érő leggyakoribb vádak között szerepelt az úgynevezett sovén tevékenység, amelyet állítólagosan a gyulafehérvári egyházmegye helynökeként tanúsított volna az 1940–1944 közötti magyar államigazgatás idején. Ilyen példát említ a Szeben Tartományi Sziguránca Felügyelőségének 1948. június 21-i feljegyzése, amely szerint: „1941-ben, dr. Boga Alajos kanonok a Csík vármegyei Csíkkozmáson, egy magyar zászló felszentelése alkalmával sovén szónoklatot tartott, amelyet a kolozsvári Magyar Újság 1941. október 1-jei számában közölt.[18] A jelentés 1948. március 9-i tájékoztató feljegyzésen alapul, amely idézi Boga helynök beszédét,[19] ám a szöveg elemzése során nem azonosíthatóak olyan hangsúlyeltolódások, amelyek mentén a szöveg sovénnek lenne minősíthető.[20] Az úgynevezett „sovén” és „irredenta” tevékenység a politikai rendőrség igazi rögeszméjévé vált, ugyanis 1963. február 28-án a Szekuritáté Kolozs Tartományi Igazgatósága a Boga Alajosra vonatkozó 69 089. számú ügyirat operatív levéltárban történő megőrzéséről döntött, Boga Alajost ugyanis ekképpen jellemezte: „irredenta és sovén magyar, aki a többi papot a népi-demokratikus rendszer elleni ellenséges propagandatevékenységre igyekezett rávenni”.[21]

Márton Áron püspököt, 1949. június 21-én, útban a tövisi vasútállomás felé, ahonnan vonattal utazott volna Bukarestbe, letartóztatták. Gyanakodva arra, hogy letartóztatása készülőben van, Márton Áron előzőleg két titkos ordináriust (ordinarius substitutus) nevezett ki esetleges helyettesítésére: Boga Alajos és Imre Sándor helynököket.[22] Mivelhogy Márton Áron püspök nem érkezett meg Bukarestbe, de Gyulafehérvárra sem tért vissza, lehetséges letartóztatásáról a római katolikus püspökség klérusának soraiban híresztelések kezdtek terjedni. Ilyen körülmények közepette, Boga Alajos helynök 1949. június 30-án levelet írt Stanciu Stoian vallásügyi miniszternek, tájékoztatást kérve Márton Áron püspök helyzetéről: „Szeretném tájékoztatni, hogy Márton Áron püspök úr folyó év június 21-én 11 óra körül elhagyta a püspökség székhelyét azzal a szándékkal, hogy Excellenciáddal fontos egyházi ügyekben párbeszédet folytasson. Távozásakor arról tájékoztatott, hogy június 28-ig visszatér. Sajnos az említett napig nem tért vissza, és személyére vonatkozóan a plébánián és papjaink sorában aggasztó hírek terjedtek el. Kitartóan arra kérjük, tisztelt miniszter úr, tájékoztasson bennünket ebben az ügyben, hogy megnyugodhassunk-”[23] A kérésre azonban Stanciu Stoian miniszter nem válaszolt.

Márton Áron püspök letartóztatása után, a titkos ordináriussá vált Boga Alajos helynöktől ismételten kérték, hogy fogadja el a római katolikus egyház statútumának megszerkesztését, a kommunista hatóságoknak megfelelő változatában. Boga Alajos a hatóság javaslatait határozottan elutasította, azzal az indokkal, hogy ezt az ügyet elsősorban a Pápai Nunciatúrával kell megtárgyalni, amely a Szentszék romániai képviselete. Bogának az álláspontja a katolikus statútummal kapcsolatban kiderül az 1949. december 6-i feljegyzésből, amelyben a Szekuritáté Szeben Tartományi Igazgatóságának vezetője, Gheorghe Crăciun ezredes ismertette bukaresti feletteseivel a szekuritáté egyik informátora és Boga Alajos közötti beszélgetést: „Jelentjük, hogy a római katolikus ügyben kijelölt informátorunkkal folytatott beszélgetése során dr. Boga Alajos a következőket mondta: Megértem, hogy a jelenlegi kormánnyal megegyezési politikát kell folytatnom. A statútumokkal kapcsolatosan kijelentette: Folyó év nov. 7-én, a Vallásügyi Minisztériumtól átirat érkezett arról, hogy a többi egyház már benyújtotta a statútumait, amelyeket jóvá is hagytak, ám a római katolikus egyházmegye mind a mai napig nem nyújtotta be azokat. Folyó év nov. 12-én válaszoltunk miniszter úrnak, hogy forduljon a Bukarestben működő Pápai Nunciatúrához, amely teljesítheti miniszter úr kérését. Kijelentette az alábbiakat is: a kánonjog szerint a fontosabb ügyek a Szentszék hatáskörébe tartoznak. Aki vét e jog ellen, azt exkommunikálják és kitagadják. Ne kérjék tőlem, hogy lelkészként olyat tegyek, ami miatt exkommunikálnak és kitagadnak. Az állam és az egyházmegye közötti egyezség érdekében a Szentszék meghatalmazása szükséges. Márton Áron püspöknek volt ilyen meghatalmazása, és megszerkesztette a Statútumokat, amelyeket átadtuk miniszter úrnak, aki viszont elutasította azokat. Később, a püspök úr újabb statútumokat szerkesztett, és amikor Bukarestbe indult velük, letartóztatták. Innen kezdve nem tudom, mit történt ezekkel a statútumokkal. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e egyezségre jutni a kormánnyal, így válaszolt: A dolog nagyon egyszerű, csak formaság. A bukaresti nunciatúra kérjen meghatalmazást a Szentszéktől a statútumok szerkesztéséhez, amit a Szentszék biztosan meg fog adni, én pedig készen állok arra, hogy Bukarestbe menjek, ahol minden erőmmel és befolyásommal azon leszek, hogy a miniszter úr által elfogadható statútumok szerkesztése megtörténjen. Segítségemmel lesz egyezség, ám mindaddig, amíg nincs meg a Szentszék meghatalmazása, ebben az ügyben pozitív fordulatra nem számíthatunk.”[24]

A szekuritáté jelentéseiben ismételten említették a helynöknek, a statútum ügyében, a püspökséghez tartozó római katolikus papság körében tanúsított úgynevezett bujtogató magatartását: „1949 júniusában dr. Boga Alajos körlevelet küld az egyházmegye espereseihez, amelyben elrendeli, hogy küldjék tovább a tájékoztatást a papoknak Márton Áron rendelkezéseit arról, hogy a papok utasítsák el az államtól kapott fizetést.[25] Az alsóbb katolikus klérus megtévesztése és a rendszer elleni uszítás érdekében Boga körlevelet küld az egyházmegyében, amelyben a valós adatokat meghamisítva igyekszik bizonyítani, hogy az állam a hibás a római katolikus egyház és a kormány közötti jelenlegi nézeteltérések miatt. Ebben a körlevélben tehát azt a tényt hangsúlyozza, hogy mivel Márton Áron, Durcovici Anton és Iuliu Hossu püspököket letartóztatták, és mivel a katolikus egyháznak nincsenek más kompetens vezetői, akiknek hatáskörébe tartozhatna dönteni az egyház és az állam közötti kapcsolatokat illetően, ezért a püspökök által szerkesztett és a Vallásügyi Minisztériumnak benyújtott statútum nem módosítható. Boga jelenleg az alsóbb katolikus klérus körében erőteljes uszító tevékenységet végez a békéért harcoló bizottságok és a katolikus státus újraalapítási mozgalma ellen.”[26]

Elutasítva a kommunista hatóságok azon törekvéseit, hogy a római katolikus egyházat ellenőrzésük alá vonják, Boga Alajos ugyanakkor a Katolikus Akcióbizottság heves ellenzői közé tartozott. Ennek létrehozásával a hatóságok azt akarták, hogy aláírásokat gyűjtsenek a stockholmi békefelhívás részére, amely dokumentum átvette a korszak legjelentősebb jelmondatait, és amelyben a „küzdelem a békéért” és a „nyugati reakció” elleni kampány központi helyet foglalt el. A valóságban arra törekedtek, hogy a római katolikus egyházat az államnak rendeljék alá,[27] és a Vatikánnal mindenféle kapcsolatot megszakítsanak.[28]

Miközben a hatóságok,[29] a Katolikus Akcióbizottság közbenjárására az 1950. április 27-i marosvásárhelyi találkozó[30] előkészítésén dolgoztak, 1950. április 19-én, Boga Alajos levelet küldött a Vallásügyi Minisztériumnak, és annak másolatait eljuttatta a püspökség valamennyi plébániájára. Gesztusát a római katolikus helynök az általa képviselt egyház érdekeinek védelmére való törekvéssel indokolta: „A levél megírására kettős ok késztetett: a levél első részét illetően azt reméltem, hogy komoly lépést jelenthet az állammal való békés kapcsolat helyreállításában, ugyanis a pápa békés politikáját a sajtóban és találkozókon támadták, őt magát pedig harcias szándékokkal vádolták. Ugyanakkor meggyőződtem arról is, hogy híveink körében a Rómától való leszakadásra agitálnak. Papjaink írásban és szóban jelezték, hogy jó előre eltervezett, úgynevezett római katolikus találkozóra kerül sor, amelyre őket meghívták. Ilyen körülmények között én, mint a klérus vezető feje, tudom, hogy hivatalos kötelezettségem részemről megkövetel valamilyen védekezési lépést, és hogy erről papjainkat is értesítenem kell. Ennek érdekében az illetékes minisztériumhoz fordultam, hogy segítséget kérjek a klérusunk ellen a béke jelmondatával előkészített akció megakadályozásához, abban bízva, hogy ezt a segítséget meg is kapom.”[31]

Boga Alajos helynököt, 1950 tavaszán, két ízben is Bukarestbe hívták, a Vallásügyi Minisztérium képviselőivel tárgyalni a római katolikus egyház statútumának a rendszer által preferált változatban történő elfogadásának lehetőségéről. A hatóságok minden erőfeszítése dacára Boga Alajos nem módosította viszonyulását, továbbá is hű maradt a Márton Áron püspök által megfogalmazott elvekhez. 1950-ben, a nyomozás idején rögzített nyilatkozatában, Márton Áron püspök pontosította a meglátása szerint az állam és az egyház kapcsolatát meghatározó alapvető elveket: „Az állam jogai az isteni törvényekben gyökereznek, így az állam nem léphet át az isteni törvényeken. Az egyháznak jogában áll és hatásköréhez tartozik a konkrét helyzetekben felmérni, hogy bizonyos törvényei által az állam túllépett-e jogi határain. Az egyetemes egyház nevében a római pápa szólal meg, az egyházmegye nevében pedig a püspök. Az állam törvényei általában minden állampolgár számára kötelezőek. Ha azok olyan erőteljes mértékben ütköznek az isteni törvényekkel, hogy a római katolikus egyház a dogmák és kánonjog értelmében kénytelen meggátolni az azokhoz való alkalmazkodást, akkor az állampolgárok nem kötelesek tiszteletben tartani az államnak a szóban forgó törvényeit. A római katolikus egyház csak rendkívül súlyos esetekben folyamodik ehhez az eszközhöz és kizárólag akkor, ha az állam nem hajlandó áttekinteni az általa hozott intézkedéseket, amelyek az isteni törvényekkel ellentétesek.”[32]

A szekuritáté 1950. április 17-i feljegyzése összefoglalta a helynök tevékenységét, hangsúlyozva a római katolikus vallás statútumának és az állammal való kapcsolatának problémáját: „Boga Alajos, 1950. február 5-én, az egyházmegye valamennyi espereséhez[33] körlevelet juttat el azzal a megjegyzéssel, hogy ne írásban, hanem bizalmasan terjesszék. A körlevél 4 pontot tartalmaz, az első három a béke, az egyház és az állam viszonya és a sajtónyilatkozatok témakörre vonatkozik. Az 1-es pontban a körlevél a béke fenntartásáért küzdő bizottságok bojkottjára uszítja a papokat, a következő mondattal: sajnálatos, hogy az eddig megjelent békenyilatkozatokat vallásellenes célokra használták, emiatt magunkat ezektől a nyilatkozatoktól távol kell tartanunk. A 2-es pont olyan paragrafusokat tartalmaz, amelyek ismételten eltorzítják a valóságot az RNK római katolikus egyházának szervezési statútumát illetően. Így tehát a körlevél megjegyzi, hogy a statútumot időben nyújtották be 1948-ban, a Vallásügyi Minisztérium észrevételeire pedig az a válasz született, hogy nem lehet kompromisszumot kötni a Vatikán által kijelölt szabályok megsértése nélkül, ugyanis Romániában nem létezik autonóm egyház, 1949. szeptemberben pedig újra benyújtották a statútumokat az illetékes módosításokkal, anélkül, hogy rámutatás történt volna a bemutatott statútumok provokatív jellegére. A körlevél igyekszik bizonyítani a római katolikus vezetőség azon óhaját, hogy egyezségre jusson az állammal, rámutatva, hogy e célból az egyház vezetősége elvetette az előző rendelkezéseket, engedélyezve, hogy a papok az állami fizetést a jövőben elfogadják. És itt történik meg az igazság elferdítése, ugyanis ez a határozat csak nemrég született az alsóbb római katolikus klérus köreiben egyre gyakrabban megnyilvánuló elégedetlenkedés hatására, és nem a katolikus egyház és az állam kapcsolatának javítását célzó szándék vezérelte. Szintén a 2. pontnál létezik a következő sértő szövegrészlet a RNK-ra nézve: a statútumok benyújtása megtörtént, bár más civilizált országokban ehhez hasonló igény nem merült fel a katolikus egyházzal szemben. A statútummal kapcsolatosan a körlevél megjegyzi: fájdalommal állapítjuk meg, hogy egyes papokat és híveket megtévesztett az a jelmondat, miszerint az egyház és az állam viszonyát az alsóbb papok és a hívek rendezni tudják. Hozzátéve, hogy a katolikus egyház alapja Szent Péter és követői, és nem pedig a papok és a hívek. Szintén a 2. pontban olvasható az a paragrafus, amely bizalmatlanságot kelt a jelenlegi rendszerrel szemben: katolikus hitünk dogmáit nem módosíthatjuk aszerint, ahogyan a kormányok változnak. A körlevél 3. pontja megtiltja a papok részvételét az egyház által nem engedélyezett találkozókon, és sajtónyilatkozatok közlését, ugyanis a szavak könnyen torzulhatnak. A görög katolikus ellenállási mozgalomnak a római katolikus klérus általi támogatásával kapcsolatosan az szerepel, hogy az esperesség területén tevékenykedő papokat tájékoztatni kell a Vallásügyi Minisztérium rendelkezéseiről arra vonatkozóan, hogy a római katolikus papok hagyjanak fel a misék (házasságkötések, keresztelők, temetések) megtartásával az ellenállási mozgalomban részt vevő görög katolikusok számára, azzal a szóbeli megjegyzéssel, hogy onnan kezdődően a görög katolikusok számára a házasságkötéseket és keresztelőket csak éjszaka végezzék, és kizárólag az illető család tagjainak a jelenlétében.”[34]

A dokumentum végén javasolták a római katolikus helynök letartóztatását: „Figyelembe véve a fentieket, valamint Boga tervezett szerepét a csíksomlyói búcsú rendszerellenes megmozdulássá való átalakításának előkészítésében, javasoljuk diszkrét letartóztatását és kivizsgálását.[35] A letartóztatási javaslatot a Belügyminisztérium 1950. május elején elfogadta, és annak végrehajtásával a szekuritátét bízta meg.

Annak érdekében, hogy Boga Alajos helynök álláspontját megismerje, a szekuritáté a hozzá közel állók köréből szervezett be informátort. Az elkészített ügynöki beszámolók alapján, a szekuritáté tisztjei több jelentést készítettek, amelyek szerint a helynök kettős tevékenységet folytatott, formálisan kifejezve azt az óhaját, hogy egyezségre jusson a kormánnyal, ám a valóságban a rendszer ellenségeként cselekedve: „Olyan informátort helyeztünk mellé, akiben megbízott, és aki egyben nevezettnek jó barátja . Ez megpróbálta ismételten szóra bírni, ám fent nevezett igyekezett demokratikus színben feltüntetni magát, ami azt jelenti, hogy igen óvatos. Nem beszél akárki előtt a tevékenységéről. Az informátorunkkal folytatott beszélgetéseiből az látszik, mintha mindenáron szeretné kibékíteni a római katolikus egyházat az állammal. Amikor a minisztérium a statútumokat kérte, nem akarta elküldeni azokat, arra hivatkozva, hogy csak a Pápai Nunciatúra áll kapcsolatban a kormánnyal. Úgy fejezi ki magát, miszerint a Szentszék engedélye nélkül semmit sem adhat át abból, amit kérnek tőle, másképpen őt a Szentszék exkommunikálja. A tevékenységéről nincs sok információnk, ugyanis a lehető legnagyobb diszkrécióval dolgozik, mégis a rendelkezésünkre álló információk szerint utasításokat ad az egész erdélyi római katolikus egyháznak. Teljes levelezésük a lehető legtitkosabban zajlik, és magyar vagy latin nyelvű, továbbá kizárólag különleges küldönc kézbesíti. Láthatjuk tehát, hogy tevékenysége két részre osztható: elsősorban a látszólagos tevékenységre, amely azt mutatja, hogy bármikor készen áll a római katolikus egyház és az állam között megkötni az egyezséget, így akarván megnyerni ennek az egyháznak a vezetői címét, hogy azután majd kedve szerint dolgozzon a kormány meghatalmazásával, és a második a jelenlegi rendszer ellen irányuló titkos tevékenysége, ami többször megállapítható azáltal, hogy csak a Szentszék irányelvei alapján dolgozik.”[36]

Boga Alajos helynök meg nem alkuvása a hatóságok azon próbálkozásaival szemben, hogy a római katolikus egyházat ellenőrzésük alá vonják, a szekuritáté 1950 tavaszán készített számos iratából következik. A római katolikus helynök tevékenysége lecsapódásának módját a legjobban a szekuritáté 1950. március 12-i beszámolója illusztrálja: „Fent nevezettre vonatkozó információk és nyomozás alapján következik, hogy a népi-demokratikus rendszerre nézve nagyon veszélyes elem, az erdélyi római katolikus egyház egyik olyan vezetője, aki szoros kapcsolatban állt a Vatikánnal, ahonnan titkos jellegű utasításokat, rendelkezéseket kapott az országunk katolikusságának politikai vezetésére vonatkozóan. Jelenleg ellenálló magatartást tanúsít a római katolikus egyházba behatolni próbáló bármilyen demokratikus befolyással szemben, utasítva a papokat és átokkal fenyegetve azokat, akik megpróbálnak írásos vagy szóbeli nyilatkozatot tenni a statútummal kapcsolatosan, s kifejtve, hogy nekik a pápához kell hűségeseknek maradniuk bármely kockázat esetén is. Ugyanakkor, fent nevezettet hallották beszélgetésekben a demokratikus szervezetek elleni gyűlöletéről beszélni, mivelhogy azok szerinte igyekeznek eltávolítani a híveket a vallástól, mi több, bizonyos demokratikus megvalósítások ellen is megnyilvánult, így például a kollektivizálás ellen. Általában jelenleg is rendszerünk aláaknázásáért tevékenykedik, és rendelkezéseket ad az erdélyi római katolikus papoknak arra vonatkozóan, hogy legyenek egységesek az állam irányelvei ellen. Ez a pap valamennyi utasításait szóban adja ki, így tehát nem fejezi ki magát csak azok jelenlétében, akikben rendkívüli módon megbízik.”[37]

A gyulafehérvári szekuritáté, 1950 márciusában, számos adatot gyűjtött Boga Alajos helynök tevékenységéről, amelyek különféle társadalmi-szakmai kategóriához tartozó személyektől származtak. Néhány részlet igen kifejezően illusztrálja azt, hogy a helynök tevékenységét miképpen mutatták be: „A múlt héten a várban voltam, közel a templomhoz, és találkoztam Boga Alajos helynökkel a római katolikus püspökségről, aki megállított, és hogylétemről érdeklődött. Azt válaszoltam, hogy jól vagyok. Azután több mindenről beszéltünk, ő pedig megkérdezte, hogy miért nem járok a templomba, mert rég nem látott, és még megkérdezte, hogy mikor áldoztam utoljára, amire én azt feleltem, hogy nagyon régen. Ő azt mondta, hogy ezzel nagy bűnt követtem el. Tovább beszélgetve azt mondta, hogy lehet én is az UPM [Uniunea Populară Maghiară ‒ Magyar Népi Szövetség (MNSZ)] és a PMR [Partidul Muncitoresc Român ‒ Román Munkáspárt (RMP)] szervezetbeliek példáját követem, mert csak azok nem járnak templomba, és csak ők pogányok. A beszélgetésben eljutottunk a kollektivizáláshoz, amire azt mondta, hogy az ember egész életén át dolgozott, és most gazdának kell majd szolgálnia, és hogy az embert rákényszerítik, hogy csatlakozzon a termelőszövetkezethez. Azt mondta, hogy ez nem helyes, és ha a nép nem enged, akkor a kollektivizálás nem valósul meg. Azt is mondta, hogy a Szovjetunió fel akarja számolni a kolhozrendszert, hogy ezáltal az ember minden jogait és szabadságát is elveszítse. A végén azt is mondta, hogy imádkozzunk többet, hogy megszabaduljunk ezektől a nehéz próbatételektől.” (Dihui Ştefan, cipész)[38]; „Többször beszélgettem Boga Alajos általános helynökkel, akivel több éve ismerjük egymást. Minden egyes közös beszélgetés során megállapítottam, hogy ez az ember a jelenlegi rendszer ellensége. Római katolikus vallású vagyok, érdekel a római katolikus egyház és az állam közötti nézeteltérések tisztázása, ezért ismételten megkérdeztem, hogy állunk a statútummal. Azt mondta, hogy úgy, ahogyan a Vallásügyi Minisztérium akarja, az egyezség semmiképpen nem születhet meg. Továbbá elmondta, hogy történjék bármi, ő határozottan kiáll az állam által törvényben szavatolt egyházi törvények mellett, tehát semmiféle törvénytelenséget nem követ el, ám hitét és vallását nem hagyja, és ezt senki sem kérheti tőle mindaddig, amíg az állam a vallásszabadságot az alkotmányban biztosítja.” (Harali Adalbert, nyugdíjas tanár)[39]; „Boga Alajos általános helynök rendszerünk igen ellenséges eleme és minden úton-módon, főleg a vallás által, arra törekszik, hogy rendszerellenes tevékenységet folytasson. Láttam, hogy mennek hozzá asszonyok és más különböző hívek, akiknek aztán utasításba adja, hogy menjenek a hívekhez, és győzzék meg őket, hogy menjenek templomba. Láttam, hogy a hozzá járó asszonyok között vannak görög katolikusok is, az egyiket felismertem, Abrudan Maria a neve, őt gyakrabban láttam. Ő azt mondta, hogy ez a pap igazi szent, aki küzd az istenbe vetett hitért minden úton, még a kommunisták ellen is. Abrudan azt mondta, hogy nekem is tennem kellene valamit az egyházért és a vallásért, ugyanis jelenleg a hitet és az egyházat a sátán/kommunisták fenyegetik.” (Szancsali Etelca, háztartásbeli)[40]; „Amikor különböző javításokat kellett végezni, észrevettem, hogy a püspökségre több asszony jön, akik Boga Alajos általános helynököt keresik. Érdeklődésemre megtudtam, hogy ezek az asszonyok utasításokat kapnak Bogától, hogy látogassák meg a római katolikus híveket, és győzzék meg őket, hogy menjenek templomba. Ezek az asszonyok minden délután a hívekhez járkálnak, hogy propagandát végezzenek köreikben. Munkám végeztével el akartam menni, amikor a püspökség udvarán sétált Boga Alajos, aki megállított, és megkérdezte, hogy befejeztem-e a munkát, mire igennel válaszoltam. Utána beszélgetni kezdtünk, megkérdezte, milyen az életem. Aztán tovább beszéltünk, ő azt mondta, hogy elromlott a világ, és Isten nehézségekkel büntet minket. Ezért imádkoznunk kell istenhez, és templomba kell járnunk, hogy ezektől a nehézségektől megszabadítson. Elváláskor azt mondta, nagyon jó, hogy nem politizálok, mert holnap-holnapután a dolgok megváltoznak, és nem lesz kellemetlenségem.” (Costea Ştefan, villanyszerelő)[41]

Boga Alajos helynök személyes dossziéjában két pozitív kicsengésű jelentés is szerepel,[42] amelyeket baloldali meggyőződésű személyek írtak, ám a szekuritáté tisztjei ezeket nem használták fel a tevékenységére vonatkozó összefoglaló szerkesztésekor. Íme, egyik 1949. november 29-i nyilatkozat részlete: „Több mint 10 éve ismerem nevezett püspöki helynököt. Iskolaigazgató volt, később a római katolikus státus referense Kolozsváron. Mindenki korrekt, becsületes, őszinte embernek ismerte, demokratikus szellemnek, akit szívesen láttak, és megtiszteltek a más vallásbeliek is. 1944-ben, amikor Kolozsvárról Auschwitzba szállítottak 18 ezer zsidót, hogy ott kivégezzék őket, fent nevezett helynök a státus erdeiben 154 zsidót bújtatott el, ahol azok dolgoztak, és ezáltal megmentette az életüket. Ha a magyar nyilasok[43] vagy a Gestapo tudomására jut, akkor dr. Boga szabadságát vesztette volna, vagy az életével fizetett volna. Amikor a kényszermunkáról 1500 zsidó tért vissza, és nem volt hol lakniuk, nevezett helynök a római katolikus tanulók bentlakását bocsátotta rendelkezésükre. Láttam nevezett helynöknél a Zsidó Hitközség eredeti levelét, amelyben megköszönik a jóságát.”[44]

A kommunista hatóságok rájöttek, hogy Boga Alajos helynök hajthatatlan marad a római katolikus egyház és az állam közötti kapcsolatokat illetően, ugyanis nem ért egyet a hatóság abbeli próbálkozásaival, hogy egy román katolikus egyházat hozzon létre, amely lemondjon a Vatikán fennhatóságáról, és így eldöntötték, hogy letartóztatják. A szekuritáté átfogó akciója során, 1950. május 11-éről 12-ére virradóra, Boga Alajost elhurcolták a gyulafehérvári püspökség székhelyéről, és a Belügyminisztérium bukaresti fogdájába szállították. Mişu Dulgheru ezredesnek, a szekuritáté nyomozó igazgatósága vezetőjének címzett, 1950. május 12-i jelentés leírja, hogyan zajlott Boga Alajos helynök letartóztatása:[45] „Dr. Boga Alajos letartóztatására vonatkozó parancsával kapcsolatosan a következőket jelentjük: folyó év május 10-én, 18 óra után, miután Ciupagea őrnagy elvtárs az utasításokat a küldetés mikéntjéről és célkitűzéseiről megkapta, a 10 elvtársból álló csapat minden anyaggal és a szükséges fegyverzettel (gépfegyverek, gránátok, könnyfakasztó gránátok, elemlámpák) távozott. A csapat hajnali fél 1 órakor érkezett Nagyszebenbe, ahol kapcsolatba lépett [Gheorghe] Crăciun alezredes elvtárssal. (…) Május 11-én, Crăciun ezredes elvtárs és Ciupagea őrnagy elvtárs a gyulafehérvári szekuritátéhoz ment, ahol az 1-es irodától megkapták a püspöki palota tervrajzát, lakóinak névsorával együtt. Megtörtént a vár felismerése, és megállapításra került, hogy két nagy kapuja van, amelyeket éjszakára bezárja a püspökség kapusa, aki az 1-es iroda informátora, és nincs lehetőség hátul elmenekülni, a várfal ugyanis 10 méter magas, és mély sánc övezi. A várba való behatolás érdekében elhatároztuk, hogy magunkkal visszük a püspökség kapusát, aki a művelet időpontjában a városban aludt. A küldetés érdekében, a IV. osztály csapatán kívül, mozgósította magát 12 elvtárs a Nagyszebeni Népi Szekuritáté Regionális Igazgatóságtól és 14 a gyulafehérvári szekuritátétól, így 35 elvtárs alkotta a csapatot. A püspöki palota tervei alapján, öt, egyenként öttagú csapat alakult, mindegyiknek 2-3 célponton kellett házkutatást végeznie, így a szobákat és az ott lakó személyeket pontosan meghatározták. Írásos utasításban tájékoztattak a rajtaütés és a házkutatás módjáról. A két kapunál, a vár mögött, a templomnál külső őrszemet állítottak, további kettőt a nagy belső udvaron. Három elvtársnőt a várbeli nők testi motozásának elvégzésére vittek magukkal. 22 óra 30 perckor, a kapussal együtt, megtörtént a kiszállás a püspöki palotához, bekerítették a célpontot, és csendben behatoltak a püspöki palotába, majd mindegyik csapat elfoglalta kiszabott helyét, s a behatolás egyszerre történt, 23 órakor. Annak érdekében, hogy nehogy véletlenül valamelyik helyiség a házkutatásból kimaradjon, mindegyik csapat krétát kapott, azzal a pontosan meghatározott feladattal, hogy az átkutatott szobák ablakait megjelöljék. A házkutatás az utasítások szerint történt, minden célpontot lezártak, a személyeket egyetlen szobába összegyűjtötték, igazoltatták és megmotozták. A püspökségen idegen személyeket nem találtak. Megkocogtatták a falakat, és mivel két csapatnak úgy tűnt, hogy kongó hangot hall, feltörték a falat, ám semmit sem találtak. Boga Alajosnál előkerült a miniszter elvtársnak szánt kérvény, körlevél formában, amely leírja a római katolikus egyház álláspontját a békével kapcsolatosan és néhány feljegyzést a csehszlovákiai római katolikus egyház peréről. Nem találtak fegyvereket, robbanóanyagot és más kompromittálóbb anyagot. Összesen 92 szobát, 18 folyosót, 3 pincét és két padlásteret kutattak át. Hajnalban ellenőrizték, hogy minden ablakon van-e jelölés, és minden rendben találtatott. A házkutatás reggel 6 órakor ért véget. A személygépkocsi, dr. Boga Alajossal, Bukarestbe ment, reggel 4 órakor, hogy ne lássák. Dr. Boga Alajost a házkutatás során talált minden anyaggal együtt a Belügyminisztérium fogdájában helyezték el. A teljes művelet, a célpontra való behatolástól a házkutatásig teljes csendben zajlott, mindenféle incidens vagy bonyodalom nélkül.”[46]

A fenti dokumentumok fordítását a cikk végén közöljük. Ott Boga Alajossal kapcsolatos további korabeli iratokat is láthatnak

A Boga Alajos cellájában elhelyezett informátor révén a szekuritáté tudomást szerzett véleményéről, beleértve az okot, amely a helynök szerint letartóztatását okozhatta: „Arról kaptunk tájékoztatást, hogy Boga azt hiszi, az ország katolikus papjaihoz írt levele miatt tartóztattuk le, amelyben rámutat, hogy a pápa nem háborús provokátor, és hogy a katolikus egyház a kormánnyal békét akar kötni. Ugyanabban a levélben Boga rámutat, hogy az ország katolikus papjai körében létezik egy mozgalom, amely a kormánnyal széleskörű egyezséget szeretne kötni. Boga úgy véli, hogy ezek a papok eretnekek, és arra buzdítja a többi papot, hogy ne hagyják magukat meggyőzetni az előbbiek által.”[47]

A vizsgálati eljárás során adott első nyilatkozatai és a cellájában elhelyezett informátor tájékoztató feljegyzései alapján, a szekuritáté nyomozási igazgatóságának tisztjei 1950. május 19-én összeállítottak egy feljegyzést, amely a katolikus helynök válaszait[48] a katolikus egyház és az állami hatóságok kapcsolatára vonatkozóan összefoglalja: „1949 szeptemberében dr. Boga Alajos meghatalmazást kért a Vatikántól, hogy megoldhassa a katolikus egyház és a román kormány közötti helyzetet. A Vatikán azt válaszolta, hogy non possum (nem lehetséges), ugyanis a RNK katolikus püspökeit letartóztatták, és a katolikus egyház ügyeit csak ők oldhatják meg. Bármely más egyeztetésre csak Márton Áron és Anton Durcovici jogosult, ugyanis ők az apostoli Szentszék képviselői az RNK-ban. Dr. Boga csak abban az esetben folytathat egyeztetéseket, ha újabb meghatalmazást kér a Vatikántól, és az megadná. Boga A. úgy véli, hogy a Magyar Népi Szövetség összeesküvést tervezett az RNK katolikus egyháza ellen annak érdekében, hogy az vezető nélkül maradjon, és így új vezetőt választhassanak a kormánnyal szimpatizáló buták közül, amely vezető megszakítaná a kapcsolatot Rómával és a pápával, és a kormánnyal bizonyos egyezséget kötne. Boga A. szomorú és szerencsétlen történetnek tartja a görög katolikus egyház egyesülését az ortodox egyházzal, ugyanis az ortodox egyház kommunista egyházként tekintendő. Tovább Boga A. azt tartja, hogy az egyesülés ténye önmagában nem érte el célját, a hívek ugyanis hűek maradtak Rómához, bizonyíték erre, hogy minden katolikus templomban sok görög katolikus hívőt lehet látni. Boga A. azt mondja, hogy ha szabad lenne, engedélyezné a csíksomlyói búcsú megtartását. Szerinte, ha a kormány be is tiltaná, a hívek akkor is elmennének, ugyan a menetet vezető kereszt nélkül, hogy feloldozásban részesüljenek Csíksomlyón, ahol tavaly csodák történtek. Azt mondja, lehetséges, hogy az idén már mintegy 300 ezer ember venne részt. Elmondta, bár körlevélben kérte, hogy a búcsút ne tartsák meg,[49] őrizetben szeretne maradni, hogy ne róhassanak fel neki semmit, ugyanis úgy gondolja, hogy egyes papok és híveik engedelmeskednek körlevelének, mások viszont nem, főleg, hogy a körlevélen Bukarest, május 18-i dátum szerepel, és ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatosan, hogy mit kereshet a főpap Bukarestben. Tudják, hogy Bogát letartóztatták, és a körlevél kiadására kényszerítették, tehát nem fogják azt figyelembe venni.”[50]

A Belügyminisztérium văcăreşti-i börtönében töltött év után, 1951. május 4-én Boga Alajos helynököt Zsilavára költöztették, majd onnan, 1951. szeptember 17-én, a máramarosszigeti börtönbe.

A XIX. század végén épített szigeti börtönt 1950 májusában kizárólag politikai börtönné alakították át, s a két világháború közötti Románia volt politikai, kulturális és egyházi elitje jelentős részének bebörtönzésére szolgált. A máramarosszigeti túlélők szerint a börtönbeli életet három fő elem határozta meg: az éhség, a hideg és az elszigeteltség, amelyek mindegyikének egyazon célja a fogva tartottak tervszerű megsemmisítése volt. Különben a teljes börtönrendszert mintha arra találták volna ki, hogy elembertelenítse, megalázza a fogva tartottakat, és belőlük gúnyt űzzön. Ezt a célt egyaránt szolgálta a napi bánásmód (a kényszermunka, kortól és egészségügyi állapottól függetlenül) és az étrend vagy az egészségügyi rendszer. Átfagyva, éhesen, terrorizálva, nem is annyira fizikailag, mint inkább pszichikailag, el kellett tűrniük még a szóbeli agressziót is, bármilyen képzettség nélküli emberek triviális megnyilvánulásait, akik egy csapásra egykori miniszterek, akadémikusok vagy magas rangú tisztek főnökeivé váltak. A fegyőrök váratlan ellenőrzéseinek alávetetten, írott vagy íratlan szabályok megszegéséért bűnösnek találtatva, a rabokat a „feketébe” dobták, ablaktalan kis cellába, közepén lánccal, ami nyáron kemencéhez, télen hűtőszekrényhez hasonlított. Az élelemadagot minimálisra csökkentették, és mindenféle kapcsolattartás tilos volt. A „feketében” töltött több nap a megbüntetett biztos megbetegedését jelentette.[51]

Azon egykori tisztségviselők esetében, akiket szigorúan politikai vagy ideológiai kritériumok alapján „a rendszer ellenségeinek” vagy „a nép ellenségeinek” címkéztek, a letartóztatásukhoz és a bebörtönzésükhöz már megvolt a jogalap. A letartóztatottak bűne mindössze annyiban állt, hogy bizonyos „kategóriához” tartoztak, amelyet az új társadalomból el kellett távolítani.[52] A Belügyminisztérium vezetőségének szintjén összeállított táblázatok alapján– a volt tisztségviselők az ortodox vallásra való áttérés megtagadása, a katolikus papok és egyházi vezetők a hatóságok egyházi ügyekbe történő beavatkozásának elutasítása miatt –, letartóztatott szigeti rabok többsége esetében nem létezett tárgyalás, sem ítélet; visszamenőleg internálták őket, 24 és 60 hónap között váltakozó időszakra. Ez történt Boga Alajos helynök esetében is. Miután másfél évnél hosszabb ideig mindenféle jogalap nélkül fogva tartották, a Belügyminisztérium 1952. január 30-i, 64. számú határozatával elrendelték adminisztratív internálását 24 hónapra „a Duna különleges nyilvántartó egységbe”, ami a máramarosszigeti börtön kódolt elnevezése volt a Belügyminisztérium irataiban. Büntetését később további 24 hónappal növelték, a Belügyminisztérium 530/953. számú határozatával.[53]

Az embertelen börtönkörülmények, a korral és az orvosi ellátás hiányával együtt, jelentősen hozzájárultak a szigeti rabok magas elhalálozási arányához. Így 1950. május–1955. július között mintegy 200 személy közül 53, azaz 25%-nyi meghalt. Köztük Boga Alajos helynök is, aki 1954. szeptember 14-én hunyt el, a 48-as cellában, Vasvári Aladár brassói római katolikus főesperes karjai között.[54] A fogva tartott személy halála esetén a börtönparancsnok egyszerű jegyzőkönyvet állított ki, két példányban, pecsét és iktatószám nélkül, a rab nevével és a halál időpontjával és okával.[55] Ezeket a jegyzőkönyveket aláírta a parancsnok, a börtönorvos vagy annak hiányában a szanitéc, néha pedig a börtön hírszerző tisztje.[56] A Boga Alajos helynök estében kiállított jegyzőkönyvben a halál okaként „keringési, szív- és veseelégtelenség” szerepelt.[57]

            Alexandru Satmari főhadnagy, a börtön operatív csoportjának vezetője, 1954. szeptember 16-án jelentette a Bukaresti 0128. számú katonai egység vezetőségének „Boga Alajos fogva tartott ellenforradalmár” halálát, aki „már hosszabb ideje keringési, szív- és veseelégtelenségben (helytelenül írva: „sindrom cardiorinal”) szenvedett”.[58]

A szigeti börtönben elhunytak tetemét éjszaka, szekéren szállították, és a város temetőjében hantolták el, majd 1952 közepétől Sziget külvárosában, a kórház temetőjében,[59] közös sírban. Boga Alajos helynököt, a Máramarosszigeten elhunyt katolikus püspökökhöz hasonlóan, teljes névtelenséggel temették el a Tisza parti földben, és földi maradványait mindmáig nem sikerült azonosítani.

A szigeti börtönben elhunyt politikai rabok esetében nem állítottak ki halotti anyakönyvet, ez csak 1957-ben történt meg, az eltűntek családjai részéről érkező nyomás hatására. 1955 nyarától kezdődően, amikor a szigeti börtön ismét köztörvényes jellegűvé vált, és egyes rabokat szabadon bocsátottak, a hatóságokra egyre nagyobb nyomás nehezedett az elhunytak családtagjai részéről, akik tudni akarták, mi történt az elmúlt az években. Mivel semmiféle törvényes okmány nem létezett, jogilag egész sor helyzetet nem tudtak szabályozni, amelyekhez, a törvény szerint, ilyen dokumentumokra lett volna szükség. A szigeti börtönhöz az első igénylés az ott elhunyt egyik rab halotti anyakönyvi kivonatának kibocsátására 1955. április 17-én érkezett. Boga Alajos helynök halotti anyakönyvéről volt szó, és a kérést Boros József, a gyulafehérvári római katolikus püspökség püspöki tanácsosa nyújtotta be.[60] Ebben az újfajta helyzetben Vasile Ciolpan főhadnagy, börtönparancsnok feljegyzést küldött a Börtönök, Lágerek és Telepek Igazgatóságának aligazgatójához, Ilie Bădică ezredeshez, eligazítást kérve arra vonatkozóan, hogy ezzel a kérvénnyel kapcsolatosan hogyan járjon el. A szigeti parancsnok kérvényére felírták a következő megjegyzést: „megvan a halotti jegyzőkönyv, hogyan válthatunk ki halotti anyakönyvet”,[61] amit valószínűleg a Lakosság-nyilvántartó Hivatal anyakönyvi okmányokért felelős alkalmazottjának címeztek. Nem találtuk meg a gyulafehérvári püspökségnek küldött választ, ha egyáltalán létezett, de minden valószínűség szerint a halotti okmány alapján kiállított kivonat kibocsátása nem volt lehetséges, tekintve, hogy maga az anyakönyv nem létezett.

Csak 1957-ben kezdték el a hatóságok a halotti anyakönyvek kiállítási kampányát, az 1957. május 6-i, 200. számú Határozat alapján, amely a börtönben addig történt és azonosított elhalálozások bejegyzésére vonatkozott.[62] Ilyen körülmények közepette kezdte el munkáját a Börtönök, Lágerek és Telepek Igazgatóságán Vasile Nica őrnagy, akit azzal bízták meg, hogy kapcsolatot teremtsen a börtönparancsnok és a Lakosság-nyilvántartó Hivatal vezetősége által kijelölt személy között, s akinek jeleznie kellett a Néptanács felé, „hogyan kell elvégezni a halotti anyakönyvek kiállítását”.[63] 1957 folyamán, Vasile Nica, a Lakosság-nyilvántartó hivatalnokával együtt végigjárta az ország több börtönét és polgármesteri hivatalát, köztük a temesvárit és kolozsvárit, mielőtt Szigetre érkezett volna. A Szigeten kiállított halotti okmányokat elemezve kiderül, hogy az 51 okiratból 42-t 1957. július 20-ára kelteztek, 9-et pedig 1957. augusztus 13-ára, és mindnek a bejelentője Vasile Nica, s akinek fiktív lakhelye Máramarossziget, Avram Iancu utca 26. szám volt. Ezek a halotti anyakönyvek, amelyeket az elhalálozás pillanatában kiállított jegyzőkönyvek alapján, visszamenőleg bocsátottak ki, a szigeti lakosság-nyilvántartó speciális főkönyvében találhatók,[64] és ezek szerint akadémikusok, egyetemi tanárok, püspökök vagy tábornokok semmiféle képzettséggel nem rendelkeztek, egész egyszerűen „foglalkozásnélküli személyekként” szerepelnek.[65] Boga Alajos halotti okmánya a 147-es számú, 1957. augusztus 13-án állították ki. A halál oka azonos a halál beálltát megállapító, 1954 szeptemberében kiállított jegyzőkönyvben olvashatóval: „keringési, szív- és veseelégtelenség”, ám a halál helyszíneként hamisan a szigeti kórház jelenik meg.[66] Ennek a feljegyzésnek, amely a börtönökben elhunyt más politikai foglyok halotti anyakönyveiben is megjelenik, minden valószínűség szerint az volt a szerepe, hogy azt az illúziót keltse, mintha a rabok a kórházban orvosi ellátásban részesültek volna.

Az erdélyi római katolikus egyház kiemelkedő személyisége, Boga Alajos helynök hajlíthatatlan álláspontra helyezkedett a kommunista rendszer első éveiben a hatóságok azon törekvéseivel szemben, hogy a római katolikus egyházat ellenőrzésük alá vonják. Hű maradt a Márton Áron püspök által vallott egyházi elvekhez, nem értett egyet a kommunista hatóságok azon próbálkozásaival, hogy a Vatikántól független, román katolikus egyházat hozzanak létre. A Márton Áron püspök letartóztatása után titkos ordináriussá vált Boga Alajos helynök több ízben határozottan elutasította a kormány javaslatait, arra hivatkozva, hogy a katolikus püspök letartóztatásának körülményei közepette ezt az ügyet elsősorban a Szentszék romániai képviseletével, a Pápai Nunciatúrával kell megtárgyalni.

Mivel hajlíthatatlan magatartása jelentős akadályt képezett a kommunista hatóságok azon törekvéseinek útjában, amelyekkel a római katolikus egyházat alárendeltté igyekeztek tenni, elhatározták a letartóztatását. Több mint négy éven át mindenféle tárgyalás nélkül tartották fogva, ám a börtönkörülmények, életkorával együtt, halálához vezettek, és egyben mártírrá avatták, aki a hite megőrzéséért folytatott küzdelemben inkább a végső áldozatot választotta.

Ikt. sz.: 43/41868

1950. május 12.

[A 3 oldalas (85-ös, 86-os, 87-es sorszámmal ellátott) dokumentum minden oldalán szerepel a négyszögletű bélyegző, a következő felirattal]: „C. N. S. A. S. (A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács), 2009. JANUÁR 28., ARCHÍVUMI IGAZGATÓSÁG, POPEȘTI LEORDENI”

[kézírással]: Dulgheru ezr. elvt.

A „KABINET” FIGYELMÉBE

A Dr. Boga Alajos letartóztatására és a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspöki palota részletes átkutatására vonatkozó, Önök által kiadott parancsot illetően, jelentjük az alábbiakat:

            Folyó év május 10-én, 18 órakor, azt követően, hogy Ciupagea őrnagy elvt. eligazítást kapott a művelet céljait, rendeltetését és a lebonyolítás módját illetően, a 10 elvt.-ból álló csapat elindult három különböző küldetésbe, minden szükséges anyaggal és fegyverzettel együtt (géppuskák, gránátok, könnygránátok, elemlámpák).

            A csapat éjjel 0.30 órakor megérkezett Nagyszebenbe, ahol kapcsolatba lépett Crăciun alezredes elvt.-sal.

            A lefolytatott megbeszélés következtében, közös döntéssel az alábbi határozatot hozták:

• A Gyulafehérvári Szekuritátéhoz menni, és ott megvizsgálni, hogy az 1. Irodának vannak-e információi és van-e tervrajza a Püspöki palotáról, az ott lakókkal együtt.
• A Püspöki palota felderítése.
• A palotába történő csendes behatolási módszer.
• A szükséges elvtársak mozgósítása.
• A művelet kezdetének időpontja.

Folyó év május 11-én Crăciun alezredes és Ciupagea őrnagy elvt.-ak elmentek Gyulafehérvárra, ahol az 1. Iroda átadta nekik a Püspöki palota tervrajzát és lakóinak névsorát.

Megtörtént a vár felderítése, és megállapítást nyert, hogy két nagy kapuval rendelkezik, amelyeket éjjel bezár a Püspökség kapusa, aki az 1. Iroda informátora, és hogy semmilyen más hátsó menekülési lehetőség nincs, ugyanis a várfal 10 méter magas, és mély sánc övezi. A palotába történő behatolás végett az a döntés született, hogy magunkkal vigyük a Püspökség kapusát, aki a művelet kezdetekor a városban aludt.

A művelet érdekében a D. IV. csapaton kívül mozgósítottak 12 elvt.-at a nagyszebeni Népi Szekuritáté Regionális Igazgatóságtól (D. R. S. P.) és 14-et a Fehér Megyei Szekuritátétól, így az elvtársak teljes létszáma 35-re emelkedett.

A Püspöki palota tervrajza alapján öt csapat alakult, egyenként öt elvtársból, mindegyik csapat 2-3 helyiség átkutatását kapta feladatául, a szobák és a benne lakó személyek megjelölésével, a csatolt küldetési parancsnak megfelelően.

Írásbeli eligazítás történt a kiszállás és a házkutatás végrehajtásának mikéntjéről, a csatolt minta szerint. A két kapunál, a palota mögött, a templomnál külső őrszemeket állítottak, további kettőt a nagy belső udvarban.

20 órakor a D. IV. csapat és a Nagyszebeni D. R. S. P. elvt.-ai elmentek Gyulafehérvárra, ahol, a művelet lebonyolítását illetően, a Gyulafehérvári Szekuritáté Szolgálat elvtársaival együtt egyórás eligazításban részesültek. Három elvtársnőt is mozgósítottunk a palotában tartózkodó nők testi motozásának elvégzésére.

22 óra 30 perckor, a kapussal együtt, szakaszonként megtörtént a kiszállás a püspöki palotához, bekerítették a célpontot, és csendben behatoltak a püspöki palotába, majd mindegyik csapat elfoglalta kiszabott helyét, és a behatolás egyszerre történt, 23 órakor.

Annak érdekében, hogy nehogy véletlenül valamelyik helyiség a házkutatásból kimaradjon, mindegyik csapat krétát kapott, azzal a pontosan meghatározott feladattal, hogy az átkutatott szobák ablakait megjelöljék. A házkutatás az utasítások szerint történt, minden célpontot lezártak, a személyeket egyetlen szobába gyűjtötték össze, igazoltatták és megmotozták.

A Püspökségen idegen személyeket nem találtak. Megkocogtatták a falakat, és mivel két csapatnak úgy tűnt, hogy kongó hangot hallanak, feltörték a falat, ám semmit sem találtak. A kongó hangot alighanem a kőfalakról levált vakolat okozta.

BOGA ALAJOS-nál előkerült a Miniszter elvt.-nak szánt kérvény, körlevél formában, amely leírja a római katolikus egyháznak a békével kapcsolatos álláspontját és néhány feljegyzést a Csehszlovákiai Római Katolikus Egyház peréről.

Egyik virágcserépben 76 dollárt találtunk fémcsőben elrejtve KOLLENER A. kisajátított földbirtokosnál, BOROS JÓZSEF papnál pedig 9 arany pénzérmét.

Valamennyi lakrészből összeszedték a jegyzeteket és a feljegyzéseket, az iratok lelőhelyének és tulajdonosának a megjelölésével.

Nem találtak fegyvereket, robbanóanyagot és más kompromittálóbb anyagot.

Összesen 92 szobát, 18 folyosót, 3 pincét és két padlásteret kutattak át. Hajnalban ellenőrizték, hogy minden ablakon van-e jelölés, és minden rendben találtatott. A házkutatás reggel 6 órakor ért véget.

A személygépkocsi, dr. Boga Alajossal, reggel 4 órakor indult Bukarestbe, hogy ne lássák. [Az eredeti dokumentumban innen több mint két sort töröltek.]

A házkutatást Cristescu Crăciun ezredes és Ciupagea őrnagy elvt.-ak felügyelték és ellenőrizték.

Csapatban zajlott a munka mind az akcióterv, mind a műveletek ellenőrzése során, minden erőfeszítéssel azon voltunk, hogy a számunkra érdekes anyagot megtaláljuk.

Dr. Boga Alajost, a házkutatás során talált valamennyi anyaggal együtt, a Belügyminisztérium fogdájában helyezték el.

A teljes művelet, a célpontba történő behatolástól a házkutatásig, tökéletes csendben zajlott, mindenféle incidens vagy bonyodalom nélkül.

Csatoljuk a csapatok küldetési parancsait és az írásos rendelkezéseket.-

G. Petrescu

Szekuritáté alezredes

olvashatatlan aláírás

[Fénykép, rajta szöveg]: „ARCHÍVUM IGAZGATÓSÁG POPEȘTI LEORDENI” feliratos négyszögletű bélyegzővel

Írószerrel feljegyezve: 8236

Több helyen rávezetve: 251

Oldalszám: 38.

D. G. S. S.: 251

Igazgatóság: VIII.

Ügyosztály: III.

Vizsgálati ügyirat száma:

A. S. ügyirat száma:

SZEMÉLYI LAP

Család- és keresztnév: BOGA ALAJOS

Születési időpont és hely: Csíkkozmás, Csík megye, 1886. február 18.

Nemzetisége, állampolgársága: magyar – román

Társadalmi származása:

Társadalmi helyzete (vagyonos-e vagy vagyontalan):

Utolsó lakcíme: Gyulafehérvár, Karl Marx utca 27. szám

Tanulmányok: Teológiai Főiskola

Szakmája, betöltött tisztsége: a gyulafehérvári egyházmegye általános helynöke

Párttag-e vagy sem: nem

Politikai előélete: nem került megállapításra

Letartóztatás időpontja: 1950. május 12.

A letartóztatás okai: A magyar nacionalisták problémájával kapcsolatosan.

Igazságügyi hatóságnak történő átadásának időpontja:

Ítélkező joghatóság. Ítélet száma és keltezése:

Kiszabott büntetés:

A büntetés végrehajtásának helye:

Megjegyzések: Átadva a börtönrendszerű munkaegységnek, az 1951. július 11-i hat. alapján. Áthelyezve a Máramarosszigeti Főbörtönbe, 416060. parancs, 1951. szeptember 7.

[számbélyegzővel]: 2.

[Négyszögletű bélyegző, a következő felirattal]: „C. N. S. A. S. (A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács), 2009. JANUÁR 28., ARCHÍVUM IGAZGATÓSÁG, POPEȘTI LEORDENI”

F E L J E G Y Z É S

Nevezett Boga Alajos a Belügyminisztérium 1951. június 21-i keltezésű 246. sz. határozata szerint 24 hónapra soroltatott be a munkatábori rendszerbe.

            Büntetése 24 hónappal növelve az 530/953. sz. Határozat szerint.

            Büntetése lejár 1955. június 21-én.

            Szabadlábra helyezés időpontja ..................... végrehajtója .......................... –

A BIZOTTSÁG TITKÁRA

E. Drăgănescu aláírása                                                             OPERATÍV MUNKATÁRS

                                                                                               olvashatatlan aláírás

Máramarosszigeti Főbörtön

Operatív Csoport

Ikt. sz.: 0054

Kelt: 1954. szeptember 16.                   [szám- és dátumbélyegzővel]: 588479, 1954. SZEPT. 21.

                                                                       [számbélyegzővel]: 245

[a dokumentum bal oldalán, kézírással]: n. c.! 8236

[négyszögletű bélyegző, a következő felirattal]: „C. N. S. A. S. (A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács), 2009. JANUÁR 28., ARCHÍVUM IGAZGATÓSÁG, POPEȘTI LEORDENI”

BELÜGYMINISZTÉRIUM

F I G Y E L M É B E

- 0128. SZ. KATONAI EGYSÉG -

BUKAREST

Jelentjük, hogy 1954. szeptember 14-én elhunyt BOGA ALAJOS ellenforradalmár fogoly, aki már hosszabb ideje keringési, szív- és veseelégtelenségben [helytelenül írva: „cardiorinal”] szenvedett.

            Fentnevezett fogoly adatai pedig a következők:

1.Család- és keresztneve: BOGA ALAJOS, született 1886. február 18-án Csíkkozmás községben, Alsó-Csík rajonban, Csík Tartományban, Alajos és Katalin fia, utolsó lakcíme Gyulafehérvár, Karl Marx utca 25. sz.

2.Anyagi helyzete a múltban és jelenleg: internálása időpontjában semmiféle vagyonnal nem rendelkezett, a múltban pedig tulajdonát képezte 1 (egy) ház és 15 hold szántóföld,

3.Családi állapota: Egyedülálló. Tanulmányai pedig, a teológia doktora.

4.Alapszakmája: Kanonok, később általános helynök, kinevezve.

5.Társadalmi származása: Polgári.

6.Politikai hovatartozása: Feljegyzéseinkből kiderül, hogy nem politizált.

7.Katonai helyzete: Az 1907-es kontingenshez tartozik, tartalékos századosi ranggal.

8.Mikor és ki tartóztatta le: 1950. május 11-én tartóztatta le a Gyulafehérvári Szekuritáté.

9.Volt-e pere és született-e ítélet az ügyében: Feljegyzéseinkből és nyilvántartásunkból kiderült, hogy elítélve vagy bíróság elé állítva nem volt.

Ezek voltak a volt ellenforradalmár fogoly azonosítási adatai, aki 1954. szeptember 14-én a Máramarosszigeti Főbörtönben hunyt el.

                                    Az Operatív Csoport Vezetője

                                    Satmari Alexandru főhadnagy

                                    olvashatatlan aláírás

ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG                                             [keretben]: NÉPTANÁCS

[címer]                                                                                   Város: Máramarossziget

I. 147. sz. HALOTTI OKIRAT                                                Rajon: Máramarossziget

Év 1957. hónap augusztus nap 13.                                                                                          

ELHALÁLOZÁS HELYSZÍNE

Régió Nagybánya  Rajon: Máramarossziget

2

Város (Község): Máramarossziget Falu: -

3

1)CSALÁDNEVE

2)UTÓNEVE

Boga

Alajos

4

SZÜLŐK NEVE

APJA Alajos

ANYJA Katalin

5

HALÁL IDŐPONTJA

Év: 1954. Hónap: szeptember Nap: 14. Óra: 16.

6

NEME

férfi

7

Életkora: 68 év; 7 hónap; 14 nap

8

CSALÁDI ÁLLAPOTA

Egyedülálló. Házas. Özvegy. Elvált. Ismeretlen *)

9

SZÜLETÉS HELYE ÉS IDŐPONTJA

Tartomány: Magyar Autonóm  Rajon: Csík

Város (község): Csíkkozmás  Falu -

Év: 1886. Hónap: február Nap: 1.

10

NEMZETISÉGE

román

11

ÁLLAMPOLGÁRSÁGA

román

12

Utolsó elvégzett iskola és osztály

-

13

A munka mezején dolgozott vagy eltartotta (az állam vagy valaki más)

*) a munka mezején tevékenykedett

Eltartott (az állam vagy valaki más által)

14

FOGLALKOZÁSA

foglalkozás nélküli

15

A vállalat vagy intézmény neve, ahol dolgozott

-

16

Hány kiskorú gyermeke van

-

17

Hol halt meg

Máramarosszigeti Kórház

18

Hol volt az állandó lakhelye

Tartomány: Vajdahunyad Rajon: Gyulafehérvár

Város (Község): Gyulafehérvár, Falu: -

Utca: Püspöki Palota

19. A HALÁL OKA A HALÁL BEÁLLTÁT MEGÁLLAPÍTÓ ORVOSI BIZONYÍTVÁNY SZERINT: keringési, szív- és veseelégtelenség

20

Az elhunyt orvosi kezelés alatt állt-e (igen, nem)

igen

21

HALOTTI BIZONYÍTVÁNY:

A halál beálltát ellenőrző okirat megnevezése és keltezése: kicsoda állította ki

A halál beálltát megállapító irat 605. sz. Keltezése: 195? [olvashatatlan év]. szeptember 14.

Kibocsátotta: Máramarosszigeti Kórház

22

Az elhunyt személyi igazolványának száma, valamint az átadási igazolás (száma, keltezése és a hatóság)

Személyi igazolvány szériája: -   száma: -

Az átadás igazolása:

nem rendelkezett vele

23

A nyilatkozattevő NEVE és lakcíme

Név: Nica Vasile

Település: Máramarossziget

Avram Iancu utca 26. sz.

Személyi igazolvány: szériája: Mt   száma: 845733

24

A kiállított halotti bizonyítvány száma (valamint a másodpéldányoké)

Halotti bizonyítvány

Me 370597  TÖRÖLVE

25

A nyilatkozattevő aláírása

olvashatatlan aláírás

26

Különleges megjegyzések

„RNK – Máramarossziget Város Tanácsa” feliratú bélyegző, olvashatatlan aláírás

Börtön: Máramarosszigeti Fő[börtön]                      [kézírással]: 48. sz. szoba

                                                                                   Személyes adatlap száma: ________

                                                                                   Év ____ hónap __________ nap ___

BÜNTETŐÜGYI SZEMÉLYI LAP

1. Név: Boga Alajos

Becenév: -

1. Született 1886. év február hónap 18. napján, Csíkkozmás község, Alsó-Csík Rajon, Csík Tartomány
2. Alajos és Katalin fia
3. Lakhelye: község: Gyulafehérvár K. Marx utca 25. szám, Gyulafehérvár Rajon, Déva Tartomány.
4. Foglalkozása a letartóztatás idején: általános helynök; a múltban: kanonok.
5. A fogoly vagyona a letartóztatásakor: –; a múltban: egy ház és 15 hold föld
6. Házastárs foglalkozása: – ; jelenleg: –; a múltban: –
7. Házastársa vagyona: –; jelenleg: –; a múltban: –
8. Szülők foglalkozása jelenleg: elhunytak; a múltban: földművesek
9. A szülők vagyona jelenleg: –, a múltban: egy ház és 20 hold föld
10. Társadalmi származása: földművesek gyermeke; tanulmányok: a teológia doktora
11. Állampolgársága: román (külföldi állampolgár esetén feljegyezni, hogy van-e útlevele).
12. Családi állapota: egyedülálló; házastárs neve: –; gyermekek (fiúk/leányok): –
13. Katonai szolgálat: 1907-es ktg., rang: tart. százados; az egység, amelyhez tartozik –
14. A fogoly politikai hovatartozása a letartóztatáskor: –; a múltban –

ISMERTETŐJEGYEK: Magassága: 1,74 m; homloka: széles; orra: átlagos; szája: átlagos; álla: átlagos; arca: kerek; szeme: fekete; haja: fehér; szemöldöke: ősz; szakálla: nincs; füle: átlagos; bajusza: nincs; sajátos ismertetőjegyei: –

JOGI HELYZETE:

1. Büntetőjogi előélete: –

Visszaeső bűnöző-e: –

1. Előzetes letartóztatás, megkezdés dátuma ______, bekísérte _________ , a _______/195___ számú letartóztatási paranccsal, az alábbi cselekedet miatt _________________________ tvc. _______________

A cselekedet rövid leírása_____________________________________________ 

A ____________/195___ számú végleges rendelet által, amelyet kibocsátotta __________________________, letartóztatásban marad a bírósági eljárás befejezéséig.

1. Internálva a Belügyminisztérium Szekuritáté által, a _______ számú paranccsal.

Megjegyezzük még, hogy vizsgálati fogságban/internálva a _______ számú paranccsal/rendelettel

Ideiglenes kilépések__________________________________________________

Visszatérés ideiglenes kilépések után ____________________________________

Fegyelmi büntetések _________________________________________________

Magaviselete ____________ Hogyan dolgozott ____________________________

Végleges kilépések ___________________________________________________