„A klasszikus nagy volumenű seregszemle helyett a Barabás Miklós Céh kolozsvári és Kolozsvár környéki képzőművészei kis kamarakiállítással jelentkeztek a 15. Kolozsvári Magyar Napok keretében – kezdte méltatását Portik Blénessy Ágota művészettörténész.
Gratulált a kiállítás kurátorának, Forró Ágnesnek, valamint Koncz-Münich Andrásnak és néhány képzőművésznek, akik segítettek a tárlat anyagának elrendezésében.
A művészettörténész elmondta: a céh legnépesebb, körülbelül hatvan tagot számláló. a kolozsvári és Kolozsvár környéki festőket, szobrászokat, grafikusokat, keramikusokat, textil- és fotóművészeket egyesítő csoportja idén februárban már megszervezte szokásos évi tárlatát a Bánffy-palotában, a megalakulásától számított 95., az újjáalakulástól számított 30. születésnapján.
„Most újabb lehetőség nyílt a bemutatkozásra, hiszen minden egyes tárlat egyfajta megújulási lehetőséget, frissességet, újabb inspirációt és munkakedvet ad művészeinknek” – fogalmazott Portik Blénessy Ágota. Jelen kiállításon 36 művész és három meghívott képzőművész alkotása szerepel.
A BMC szokásos csoportos kiállításai tematikai és stiláris megkötés nélkül, a minőségre koncentrálva a legnagyobb változatosságban sorakoztatják fel a tagok közelmúltban készített alkotásait. A festészeti, grafikai, szobrászati, kerámia, fotó- és más vegyes műfajú alkotások szép egységekbe rendeződve, egymással dialógusba lépve nyújtanak korszerű látképet. A változatosság nem csupán műfaji és technikai sokrétűségre vonatkozik. A BMC már kezdetektől fogva nem egyfajta művészeti ideológia mentén szerveződött, hanem sokkal inkább az erdélyi művészek egységes képviseletének igényéből, részletezte a művészettörténész.
Borítókép: Szentes Zágon / KMN
Rámutatott: a BMC tagjai az erdélyi hagyományok és a modern kor művészetének találkozásából merítettek, és merítenek mind a mai a mai napig inspirációt, az örökös kísérletezés és megújulás céljából, sajátos érzelem- és gondolatviláguk tükrében. „Ennek a sokszínűségnek köszönhetően az egyéni hangok egységes dallammá, melódiává állnak össze, amely így hatványozott érzelmi többlettel felruházott, maradandó élményt nyújt a látogatónak” – fogalmazott. Hozzátettel: ahogyan a kortárs zenében is megvan a figyelemfelkeltő vagy érzelmi szerepe a disszonanciának, úgy a kiállításon belül is eltérő, merőben különböző stílusjegyeket vagy gondolkodásmódot képviselő alkotások is erősíthetik egymást, ha nyitott, befogadott szemekre találnak. Így jól megférhet együtt a klasszikus tájkép, portré vagy csendélet műfaja a kortárs, kísérletező jellegű grafikával, fotográfiával vagy digitális printtel, a realista ábrázolásmód az absztrakt vagy szürrealista hangvétellel. „A művészet célja az emberi lélek legmélyebb érzéseinek és gondolatainak tolmácsolása, annak esetenként dallamos, máskor inkább viharos és disszonáns formájában” – emlékeztetett Portik Blénessy Ágota.
Emlékeztetett: Kós Károly az 1930-ban rendezett BMC-megnyitón elhangzott mondatában, úgy fogalmazott: a „a Barabás Miklós Céhben tömörült művészek (...) jelképezik az erdélyi magyar képzőművészet fiatalságát, ők jelentik az iskolák béklyóiból való kiszabadulást, ők jelentik a mai kultúrára általánosan jellemző keresést, ők jelentik a mát.” „Kívánom, hogy a jelenlegi fiatal generációk is kedvet és helyet kapjanak a céh keretében, friss szemléletet és új energiákat hozva, amelyek régebbi tagok tapasztalatával és tudásával párosulva igazán aktív és gyümölcsöző együttműködést eredményezzenek” – zárta beszédét a művészettörténész.
