A diákok teljes létszámban felsorakoztak, az óvodásoktól és az előkészítő osztályosoktól kezdve egészen a tizenkettedikesekig a Turzai Melán aligazgató által moderált megnyitón.
Mivel egy VIII. osztály végzett Nagyenyeden, de három IX. osztály – természettudományi, pedagógiai és egy pincérképző – szakosztály indult, a vidéki diákok hozzájárulása az összlétszámban igen jelentős. A líceumi tagozatra érkeztek diákok Gyimes környékéről, Maros, Kolozs és Hargita megyékből. Az ötszáz fős diákseregből 117 bennlakó diák, mindegyikük ösztöndíjas. Iulia Adriana Oana Badea külön üdvözölte a kisiskolásokat, kiemelte az iskolai teljesítmények és az egyéni hozzáállás fontosságát. Lőrincz Helga minden iskolai megnyitót örömteli eseménynek nevezett. Hozzátette: idén is van minek örülni, csak körül kell nézni az iskolában. Ladányi Árpád a szülői elvárások fontosságára hívta fel a figyelmet, arra, hogy az elvárások manapság nemcsak a lecke megtanulására irányulnak, hanem arra, hogy a diákok megtanuljanak gondolkodni és tájékozódni a nagyvilágban.
Gudor Botond az egyház és az iskola kapcsolatát hangsúlyozta, amiről szerinte nem lehet és nem szabad lemondani, mert fontos, hogy a közösség megmaradjon magyarnak és hívőnek. Szőcs Ildikó megnyitóbeszédében a szülőkhöz és a pedagógus kollegákhoz is szólt. – A szülők hosszasan gondoskodnak gyermekeikről, de a szegénysorsúakat támogatni kell, hogy színvonalas iskolában folytathassák tanulmányaikat. Ebben az iskolában felejthetetlen élményekben is van részük, mert gazdag a közösségi élet. Például a cserkészet sok örömet, elégtételt és gyakorlati tudást nyújt – fogalmazott az iskolaigazgató. – Ma is alapfeladat a nevelés, de a mai gyermekeket másképpen kell megközelíteni a családban ugyanúgy, mint az iskolában – mutatott rá.
A tanévnyitó részvevői a megnyitó ünnepség után megtekinthették a Barcsay-teremben megnyílt Magyar turáni ornamentika című kiállítást, amely Miskolcról érkezett. Galambfalvi Angyalka történelem tanár tartott bevezetőt. Huszka József rajztanár (XIX. sz.) kiállított munkái igazolják, hogy hosszú éveken át foglalkozott a magyar díszítőművészet kérdéseivel. Mint írja: „én a nagy turánságnak Ázsia nyugati részeibe, a Földközi-tenger keleti partjai tájékára került részeinek díszítő művészetét kutattam fel és állítottam áttekinthető csoportosítással rendbe, rendszerbe az elemeit.”
