Nők, gyerekek elleni erőszakmegelőző kampányzáró
„Mindenre és mindenkire féltékeny volt. Utálta a barátaimat, a munkámat, nem voltak közös programjaink. Egyik barátom nem létező férjnek nevezte, mert sosem látott minket együtt.” „Június 28-a volt a szabadulásom napja.” Ilyen és további döbbenetes mondatok hangoznak el abban a tizenkét videóban, amelyben nők vallanak arról, mi történt velük, hogyan kerültek egy bántalmazó kapcsolatba, majd hogyan vergődtek ki belőle (részletek a kiemelt szövegrészekben). Van köztük olyan is, ahol a felolvasó felhívja a felnőttek figyelmét, hogy csakis gyermekek jelenléte nélkül hallgassák végig a történetet. A videók az erőszakellenes kampány kéthetes online rendezvénysorozata alatt kerültek ki a közösségi hálóra biztatásként azok számára, akik még nem látják a kiutat, esetleg még azt sem látják, hogy bántalmazó kapcsolatban élnek. Azok számára, akik ismerősükön, barátjukon szeretnének segíteni. Azok számára, akik úgy gondolják, semmi felelősségük és szerepük nincs abban, hogy gyermekük, tinédzserkori futó szerelmük, akivel egyébként is csak két hétig jártak, később bántalmazó kapcsolatba fut. És miért is ne? Azok számára, akik bántalmazóként azt hiszik, hogy velük minden a legnagyobb rendben.
A segítségre azonnal van szükség
Még véget sem ért a kampány, amikor Melindával az interjúról egyeztetni kezdtünk. Kérdések, válaszok, határidők, amelyek egyre csak tolódtak, mert a központnál váratlan esetek adódtak. És a segítség azonnal kell. Nem holnap, nem jövő héten, és nem félóra múlva. Most. Amikor az évek óta vergődő áldozat, esetleg gyerekeivel együtt, rengeteg bizonytalansággal és félelemmel úgy döntött, elég. A segítség rögtön kell. A megerősítés, hogy nincs egyedül. Hogy ezt képes megcsinálni. A biztató példa. S hogy a visszaút nem opció. Minden bizonnyal ez munkálhatott azoknak a hősnőknek a fejében-lelkében is, akik névtelenül megosztották történeteiket: tapasztalataikkal segíthetnek azoknak, akik három hónappal, két évvel ezelőtt még ők maguk voltak. És ki tudja, hány életet menthetnek meg így. A törekvés aktuálisabb, mint valaha: a járvánnyal együtt járó bezártság felerősítette a szunnyadó problémákat, március óta jelentősen megnőtt a családon belüli erőszakos esetek száma.
– 1991 óta november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (az emberi jogok világnapja) között világszerte megrendezik a nemi alapú erőszak elleni 16 akciónapot. A kampány általános célja a nők és gyermekek elleni erőszak elutasítása, megelőzése és megfékezése, az áldozatok védelme, valamint a közösségek tagjainak, civil és állami intézményeknek az ösztönzése és bevonása az erőszakkal szembeni küzdelembe. Az idei kampány dominánsan stratégiáiban, de a kiemelt témák fókuszának tekintetében is eltér a korábbi évek kampányaitól a járványhelyzet következtében – ismerteti Abrudbányai Melinda. – A 2020-as kolozsvári kampánynak a PATRIR volt a gazdaszervezete, amely összefogta a kolozsvári szervezetek és intézmények által tervezett tevékenységeket, és aktív részt vállalt ezek népszerűsítésében.
Abrudbányai Melinda: Fontos, hogy a segítő szolgáltatások az áldozatok anyanyelvén legyenek elérhetők, hiszen sokszor az elszenvedett erőszak leírásához szükséges román kifejezések nem képezik aktív szókincsének a részét FOTÓ: ROHONYI D. IVÁNA járványhelyzetre való tekintettel a BBTE erőszak-megelőző tanácsadó központja az online kampánytevékenységek keretében arra összpontosított, hogy olyan, már meglévő erőforrásokat tegyen láthatóvá és minél többek számára elérhetővé, amelyek a nehezen megvalósuló találkozások időszakában mégis egyfajta kapcsolódási lehetőséget, támaszt, megerősítést nyújthatnak az érintetteknek.
Pocsai-Szász Rozália, a központ szociális munkása 12 hősnő történetét olvasta fel és osztotta meg a központ Facebook-oldalán, akik arról mesélnek, hogyan sikerült kiszállniuk a bántalmazó kapcsolatokból. A cél az volt, hogy a példaértékű történeteken keresztül minél többen belelássanak, hogy mit is jelent a családon belüli/párkapcsolati bántalmazás. Emellett az 5 magyar nyelvű, és a sieureusesc.ro oldalról származó 7 román nyelvű történet bátorításként és inspirációként is szolgálhat azoknak a nőket, akik még nem találják a kiutat hasonló kapcsolatokból.
A másik tevékenységünk keretében egyetemistákból és pedagógusokból álló önkéntescsapattal dolgoztam együtt. A kampány 16 napján 16 könyvajánlót osztottunk meg a központ Facebook és Instagram-oldalán, amelyben túlélők, segítők és egyéb szakemberek ajánlanak abúzus és egészséges (pár)kapcsolatok témában alapvető, fontos olvasnivalókat.
– A Romániában 2016-ban honosított Isztambuli Egyezmény előírja például tanácsadó központok létrehozását erőszaktevők részére. Valójában viszont még ott tartunk, hogy az áldozatoknak sem jut elegendő segítség, rendszerszintű megoldás, védett ház. Mi a helyzet áldozatsegítés terén Kolozsváron? Van-e már próbálkozás erőszaktevőknek nyújtott tanácsadásra is?
– A Kolozsváron jelenleg működő áldozatoknak szóló szakszolgáltatások közül négyet említenék. A Comunitatea VeDe projekt keretében két intézmény dolgozik együtt: a Babeș–Bolyai Tudományegyetem erőszak-megelőző tanácsadó központja a kolozsvári ügyfelekkel, a vidéki áldozatokkal pedig a Kolozsvári Metropolisz Övezet Közösségfejlesztő Egyesülete. Emellett az áldozatok a Szociális és Egyészségügyi Igazgatóság által működtetett Családon belüli erőszak érintettjeinek létrehozott tanácsadó központ munkatársaitól is kérhetnek segítséget, vagy jelentkezhetnek a #șieureușesc nevű program nemrégiben Kolozsváron is elindított támogató csoportjaiba. Jelenleg nincs Kolozsváron menhely, amely fogadni tudná a helyi, krízisben lévő áldozatokat, a megye területén viszont elérhető ilyen szolgáltatás.
Agresszoroknak szóló szolgáltatásokból jóval kevesebb van, és azok is nehezen láthatóak. A Comunitatea VeDe projektben együttműködünk olyan pszichológus kollégával, aki képzett agresszorokkal való munkában, illetve a Szociális és Egyészségügyi Igazgatóság fent említett központjában kérhetnek segítséget az érintettek.
Kétnyelvűség: ha épp összedőlt a világod, az anyanyelven is elmondhatatlan
– A kéthetes kampány magyarul és románul zajlott, a bemutatott sikertörténetek és az ajánlott irodalom szintjén egyaránt. Miért fontos a kétnyelvűség a kampányban, és ez hogyan jelenik meg a központ tevékenységében?
– A központ egyik alapelve és törekvése, hogy az áldozatoknak anyanyelven tegyük elérhetővé a pszicho-szociális, jogi és prevenciós jellegű szolgáltatásokat, így a kampánytevékenységeket is. És ezt fontosnak tartjuk biztosítani függetlenül attól, hogy a kliens mennyire jól beszéli az állam hivatalos nyelvét.
Közvetlenül egy erőszaktapasztalatot követően, azaz krízisben, amikor a túlélő még nagy eséllyel súlyosan traumatizált állapotban van, a hatóságokkal és szakemberekkel való kommunikáció önmagában komoly nehézséget okozhat és okoz a túlélők számára. Azért, mert ahhoz, hogy a traumákat túléljük és túlvészeljük, gyakran az emberi tudat olyan megküzdési mechanizmusai lépnek működésbe, melyek funkciója eltávolítani és ezáltal elviselhetővé tenni a jelen történéseit addig, amíg a túlélő majd készen áll, hogy elinduljon a feldolgozás útján, és integrálja mindezt az élettörténetébe. Gyakran ezzel egyidőben az áldozatnak koherensen, minden fontos részletet világosan és meggyőzően kell elmondania és összefoglalnia a hatóságok számára. Szavakat kell találnia az akkor még elmondhatatlanra, egy tabutémával kapcsolatban, jogi/hivatali kontextusban és idegen nyelven. És itt még mindig nem azokról az esetekről beszélek, amikor az érintett kevésbé, mint nagyon jól beszéli az állam hivatalos nyelvét, és például az elszenvedett erőszak leírásához szükséges román kifejezések nem képezik az aktív szókincsének részét. Ezért is lehet kardinális fontosságú egy abúzus témában képzett szociális munkás/pszichológus/ügyvéd támogatása, aki akár fordíthat is, akár követheti az interakciókat, megelőzve a félreértéseket, amelynek komoly következményei is lehetnek a procedúra alakulására nézve.
Emellett a későbbiekben a traumafeldolgozás egyik fontos része az olyan nehéz érzelmekkel való munka, mint a düh, félelem vagy a szégyen. Az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés nyelvi akadályait vizsgáló kutatások, amelyek a mentálhigiénés és terápiás szolgáltatásokkal foglalkoznak, többek között arra is felhívják a figyelmet eredményeikkel, hogy kétnyelvű (pl. walesi vagy kanadai) kliensek bizonyos érzelmeket, illetve azok árnyalatait anyanyelvükön tudják megfogalmazni a tanácsadások során annak ellenére, hogy az állam hivatalos nyelvét is anyanyelvi szinten beszélik.
Ugyanakkor több kolozsvári kezdeményezést tudok még említeni, amelyik figyel a kétnyelvűség fontosságára. Az idei 16 napos kampányt koordináló PATRIR a kampánnyal kapcsolatos információkat román, magyar és angol nyelven is népszerűsítette. Egy másik példa lehet a polgármesteri hivatal családon belüli erőszak áldozatai számára biztosított lakbértámogató programjáról készült kétnyelvű tájékoztató anyag, amely már a rendőrségeken is hozzáférhető az áldozatok számára. És nem Kolozsvárhoz köthető, de mindenképp fontos említeni a családon belüli erőszak áldozatait segítő nemrég kidolgozott applikációt, amely a román mellett magyar nyelven is telepíthető.
– Milyen csapattal dolgozik a központ és milyen segítséget nyújt?
– A központban erőszak témában képzett pszichológusok és szociális munkások dolgoznak ügyvéddel és önkéntesekkel közreműködve. Családon belüli/párkapcsolati erőszak áldozatainak biztosítunk ingyenes pszicho-szociális és jogi tanácsadást, emellett támogató csoportokat szervezünk olyan túlélők számára, akiknek már sikerült kilépniük a bántalmazó kapcsolatból. Prevenciós tevékenységeink közül a jelenlegi járványhelyzetben online szervezett filmklubokat és női kávézókat emelném ki, amelyeket a központ Facebook-oldalán hirdetünk, céljuk olyan alkalmakat és biztonságos tereket teremteni, ahol lehetőség van az erőszakkal kapcsolatos témákról beszélgetni és megbízható információkat gyűjteni. Emellett van szakemberek képzését célzó tevékenységünk, és nyitottak vagyunk a közösség felől érkező igények megválaszolására is. A központ tájékoztató és időpont-foglaló telefonszolgálatán keresztül hétfőtől csütörtökig, a 0758 552 397-es telefonszámon, illetve a prevenireaviolentei_ubb@ yahoo.com e-mail címen lehet minket elérni kérdésekkel és kérésekkel.
Szépirodalommal is az erőszakról, traumafeldolgozásról
– 16 napon át 16 könyvet javasoltak túlélők, segítő szakemberek. Van köztük tudományos munka és kiváló szépirodalom, amely egyaránt szól áldozatoknak és aktivistáknak, biztatást és erőt adhat, amire sokszor a segítőknek is nagy szükségük van, akik valahol az ütköző szerepébe kényszerülnek az áldozat és az elkövető közötti konfliktusban abban a szerencsésnek mondható esetben, amikor az áldozat már segítséget kért. Lundy Bancroft Mi jár a bántalmazó fejében? című könyvének egyik legfontosabb hozadéka, hogy leveszi a felelősséget a bántalmazást elszenvedők válláról. A putyinok és trumpok orra alá borsot törő Pussy Riot feminista punkbanda egyik tagjának könyve bemutatja, hogyan lehet nőként egy erősen patriarchális társadalomban leleplezni a hatalmaskodásokat, hogyan lehet szembefordulni az erőszak különböző formáival, kibírni két évet orosz börtönben, majd folytatni az ellenállást. A Kolozsváron született Polcz Alaine története egy 19 éves lány világháborús megpróbáltatásairól szól, benne szerelemkeresésről, majd annak megtalálásáról, ami mégsem hoz felhőtlen boldogságot. Rachel Moran: Kifizetve. Utam a prostitúción át. – egy dublini lány története, aki 15 évesen sodródik a prostitúcióba, ahonnan csak hét évvel később szabadul. Elena Ferrante nápolyi regénysorozata sodró erejű család- és kortörténet Elena és Lila barátságáról, amelyen meghatározó erejű mellékszálként vonul végig az erőszak. Hogyan segítenek?
– Sokféleképpen. Az erőszak áldozataival való munka a biztonságos környezet megteremtésével kezdődik, és ezzel egyidőben nagyon fontos eleme az erkölcsi állásfoglalás, azaz annak egyértelmű kifejezése az áldozat számára, hogy az erőszak semmilyen formája, semmilyen körülmények között nem elfogadható, és az erőszakért kizárólag az elkövető felelős. A kampány keretében olyan szak- és szépirodalmi munkákat ajánlottunk, amelyeknek mondhatni ez az elv a közös kiindulópontja.
Az ajánlott szövegek közül néhány az abúzus rendszerbe ágyazottságára hívja fel a figyelmet, mások pedig az erőszaktapasztalatok következményeivel és a traumafeldolgozás lehetőségeivel foglalkoznak, önsegítő könyvként is használhatóak a túlélők és tágabb környezetük számára, és a jólléttel, jelennel kapcsolatos egyéni lehetőségeket és felelősséget is kiemelik.
Összességében olyan közérthető szövegek ezek, amelyek nem vétkeseket keresnek, hanem megbízható információkat közvetítenek a bántalmazásról és az egészséges kapcsolatokról, segítenek jobban megérteni az abúzust, és ötleteket adnak, hogy mit lehet ellene tenni.
Kapaszkodót adnak, példát mutatnak, megerősítést jelentenek a könyvek, sikertörténetek FACEBOOK– Konkrétan mit tehet, hogy ne tetézze a bajt az, aki a környezetében bántalmazó kapcsolatot tapasztal és segíteni szeretne?
– Nincs egyáltalán könnyű dolga annak sem, aki segíteni szeretne, gyakran érezheti magát tehetetlennek, dühösnek. A korábban említett erkölcsi tanúságtétel és a bántalmazás kérdésével kapcsolatos tájékozódás mellett, biztosan nem okoz bajt senki, ha megkérdezi az áldozatot, hogy miben van segítségre szüksége, és pontosan abban segít, amit az érintett kér. Szerintem a kapcsolat a fontos. Így ha a járványhelyzet ideje alatt egy ismerősünk, aki bántalmazó kapcsolatban él, izolált helyzetbe kerül, próbáljuk a nehézségek ellenére is tartani vele a kapcsolatot, de figyeljünk arra, hogy mikor, mit és hol írunk/mondunk neki, nehogy bajba sodorjuk. Van a budapesti NANE Egyesületnek egy Hogyan segítsünk? című gyönyörű videója ebben a témában, amelyben többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy sokat jelenthet az abúzust megélő érintetteknek, ha érzik, hogy nincs azzal kapcsolatos folyamatos elvárás, hogy jobban legyenek, vagy például van valaki, akinek nyugodtan sírhatnak. Ebben a videóban emellett még rengeteg hasznos tanács van.
Álpozitív statisztikák = közösségi csend, hallgatás és tabusítás
– A rendelkezésre álló európai uniós statisztikákat tekintve ellentmondásos képet látunk Romániáról. Az uniós átlag alatt marad például azoknak a nőknek a száma, akik 15 éves koruk után erőszak áldozataivá váltak, jóval kevesebb azoknak a romániai nőknek a száma, akik bántalmazástól tartva olykor elkerülnek bizonyos helyzeteket vagy helyeket. Ez azt sugallja, mintha európai uniós sorstársaiktól eltérően a hazai nőknek nem kellene bántalmazástól tartaniuk Romániában, ahol pedig olyan népi bölcsességeink vannak, minthogy az asszony verve jó, és bataia-i rupta din rai. Vagy inkább arról lenne szó, hogy a hazai nők nem ismerik fel az erőszakot?
– Az, hogy az Európai Uniós, összehasonlítható statisztikákban a nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos romániai számok az átlag alatt maradnak, számomra inkább a probléma súlyosságát és társadalmi szintű feldolgozatlanságát jelzi, és a bántalmazás jelenségéhez szervesen hozzátartozó, közösségi szintű csend, hallgatás és tabusítás jelenségét juttatja eszembe. Meg még olyan további kérdéseket, hogy kik készítik és hogyan ezeket a méréseket, kik vannak felhatalmazva a közösségeinkben arra, hogy a nők elleni erőszakról beszéljenek, milyen fórumokon, és még kinek kéne feltétlenül teret és szót kapnia.
– Nyugaton a nők és a gyerekek is pontosan tudják, hol kell segítséget kérniük: az EU-ban a nők 81%-a legalább egy segítő intézményt ismer, míg Romániában a nők 74%-a (EU-ban 19%) egyetlen intézményről vagy szolgáltatásról sem tud, amely a nők elleni erőszak áldozatait segítené. Ebből azt is gondolhatná egy távoli elemző, hogy itt nincs erőszak, hát segítő intézmények sincsenek, amikről tudhatnának a nők. Szakemberek éppen lennének, évről-évre sokan végeznek szocmunkás szakon és kerülnek kényszerpályára. Mit tehet a civil szféra, az állami szociális hálózatok annak érdekében, hogy a gyerekek, nők, férfiak felismerjék, ha áldozatokká válnak, tájékozottabbak legyenek az elérhető segítséget illetően és merjenek lépni?
– Egyenként, közvetett vagy közvetlen érintettként, abúzus témában nem képzett szakemberként tájékozódhatunk a lakhelyünkön elérhető szolgáltatásokról, információt gyűjthetünk, hogy jobban megértsük az erőszak jelenségét, és hatékonyabban részt tudjunk venni az ellene való küzdelemben, akár a környezetünkben élő áldozatok támogatása vagy egyszerű kocsmai beszélgetések során, szülőként, iskolákban, kampányokban stb.
A tágabb szakmai közösséggel kapcsolatban – beleértve a segítőket, hatóságokat, pedagógusokat, orvosokat, kutatókat, egyházakat, ügyvédeket, újságírókat, művészeket, aktivistákat, politikumot – az együttműködés fontosságát emelném ki a markáns belső törésvonalak ellenére is, mivel enélkül az erőszak elleni harc gyakran csupán néhány szakember erőfeszítése maradhat, ami korántsem elhanyagolható jelentőségű, de tartós és rendszerszintű változtatásokhoz nem lesz elég – fejtette ki Abrudbányai Melinda.
Teendőből nagyon sok lenne szociális téren általában, a nők-gyerekek elleni erőszak terén is. Egy jóléti társadalomban pedig elkelne a jelenleginél jóval kiterjedtebb állami, rendszerszintű segítő hálózat. Amíg ez nem létezik, addig az állam az ő feladatait ellátó különféle független segítő szervezetek fenntartásához szükséges anyagiakat biztosíthatná, így a segítő szakemberek az áldozatokkal, magával a jelenséggel, a segítséggel foglalkozhatnának, nem kellene a működéshez szükséges pénz előteremtéséről is gondoskodniuk. Az erőszak-megelőző tanácsadó központ projektje az Európai Szociális Alap finanszírozásával 2021 februárjáig biztosan tart, a folytatáshoz pedig újabb sikeres pályázatban reménykednek.
