Az utóbbi hetekben, napokban számos alkotónál láthattunk szebbnél szebb nemzeti színű ékszereket, kiegészítőket. Nekünk, magyaroknak mindig megdobogtatja a szívünket, amikor közeledik március 15., hiszen ez a nap nemcsak egyszerű történelmi megemlékezés, hanem identitásunk, hagyományaink és közös értékeink megőrzésének ünnepe is. Ez alkalomból az érdeklődők az Erdélyi Hagyományok Háza kolozsvári székhelyén is elsajátíthatták a kokárda készítésének módját.
Mivel korábban gyöngyfűző, -szövő, valamint -varró tanfolyamon vettünk részt, nyilvánvalóan a kokárdáink is gyöngyből készültek. A hagyományos vonalat követve, de azért más ötletet is figyelembe véve, készültek el a szebbnél szebb kokárdák. Egyesek kisebb, mások nagyobb méretekkel próbálkoztak. A nagyobb kokárdák érdekessége az, hogy a közepükbe egy 10 forintos érmét foglaltak be – úgynevezett „befoglalásos” módszerrel – amelyen a magyar címer látható.
Évek óta tart a vita arról, hogy kívül pirosnak vagy zöldnek kell lennie a kokárdának. Olvasmányaink szerint, a heraldika szabályai alapján a zászló színeit mindig belülről kezdjük, ezért a kokárda színeinek a helyes sorrendje: kívül zöld, belül pedig piros. Azonban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejéből fennmaradt kokárdák kívül pirosak, belül pedig zöld színűek. Ennek tudatában arra jutottunk, hogy a kokárda mindkét változata elfogadható, úgyhogy a vitázás helyett inkább a fűzést, a munkát választottuk. A lényeg a színekben is rejlik: a zöld a reményt, a fehér a hűséget, a piros pedig az erőt jelképezi.
Miközben sorra varrtuk a piros-fehér-zöld színű gyöngyöket, már lelki szemeink előtt láttuk, hogy ki fogja viselni az általunk készített nemzeti kitűzőket március 15-én Kolozsváron. Mindez melegséggel töltötte el a szívünket, hiszen tudjuk, hogy aki majd kokárdáinkat a kabátján, mellényén vagy ingének hajtókáján, a szív tájékán viseli, büszkén teszi.
