„A múlt súlyát könnyebb elviselni, ha ki tudjuk beszélni magunkból ezeket a szomorú eseményeket. Másrészt ezekből is tanulhatunk” – fogalmazott Kőrösi Viktor Dávid magyar konzul. 

„Puskás Lajos könyve a tényirodalom kategóriába sorolható: a tizenkét fejezet tartalmazza mindazt, amit a napló szerzője átélt. Hogyan tartotta édesanyád a kapcsolatot a családfővel?” – tette fel a kérdést Benkő Levente.

Puskás Attila elmondta: édesapja internálva volt, nem elítélve, ezért élelmiszert lehetett vinni a börtönbe. Édesanyja tiszta papírokat csavart az élelmiszeres kosár fogantyújára, majd rongyokkal is betekerte. Édesapja pedig ezekre a papírcsíkokra írta naplóját, majd a következő kosárcserével a megírt lapok eljutottak a feleségéhez. A napló által a család is tudomást szerzett a börtönben eltöltött időszakról. A napló egy részét Puskás Lajos latinul írta, hogy ne felejtse el a latin nyelvet.

Puskás Lajost 1947. május 5-én hajnalban otthon tartóztatták le, a karhatalmi erők felületes házkutatást végeztek az édesapa íróasztalán, majd elhurcolták Szamosújvárra. Az 1956-os magyarországi forradalommal való szolidarizálás miatt húsz év börtönbüntetésre ítélték. Ebből valamivel több mint öt évet töltött le a szamosújvári börtönben, majd közkegyelem által szabadult. Puskás Attila megemlítette az Alkonykor című könyvét is, amely 2025-ben jelent meg a sepsiszentgyörgyi T3 kiadónál, és amely a Háromszék folyóiratban megjelent írásait tartalmazza. 

„Puskás Lajos hatására választottam a tanári hivatást, amit öt évtizeden keresztül gyakoroltam. Puskás tanár úr volt a legnagyobb tanáregyéniség, akivel az életben találkoztam” – említette meg érdekes adalékként Csucsuja István nyugalmazott történész, aki 1953–1956 között a kisbácsi iskolában Puskás Lajos növendéke volt.