A milánói operaház a Holland Nemzeti Operával koprodukcióban hozta létre az előadást. Az operát Pierre Audi állította színpadra, a francia-libanoni rendező ezzel a művel debütált a Scalában. A milánói operaház zenekarát a német Markus Stenz, a holland rádió filharmonikus zenekarának vezető karmestere vezényelte.
A világpremier díszlet- és jelmeztervezője az osztrák Christof Hetzer. A négy énekes szerepben Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) lépett színpadra.
A 92 éves zeneszerző korábban elmondta, hogy 1957-ben, néhány hónappal a premier után látta Beckett darabját Párizsban és a színmű életre szóló hatással volt rá. A magyarul Végjáték címen is ismert darab az abszurd színház egyik kulcsműve, amelyben Beckett a halál órájában széthulló emberi személyiség pusztulását ábrázolta egy sakkjátszma utolsó lépéseiként.
Kurtág György az operán Alexander Pereira felkérésére kezdett dolgozni 2010 körül, amikor Pereira még a Salzburgi Ünnepi Játékok intendánsa volt és később a milanói Scala intendánsa lett. A hosszú ideig Franciaországban élő zeneszerző a művet Budapestre hazaköltözve fejezte be.
A La Scala honlapján Kurtágot a 20. századi zene egyik meghatározó alkotójaként méltatta, akinek „Beckett 1957-es klasszikusához illeszkedő szikár, koncentrált, szenvedélyes kompozíciója a zene világán túlnyúlva a színház és az irodalom területére is átlép”.
Kurtág György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, a kortárs zene világhírű alakja 1926. február 19-én született Lugoson (Lugoj). Ötévesen kezdett zongorázni, s már kisgyermekként Haydn- és Beethoven-szimfóniák, Mozart-nyitányok négykezes átiratait játszotta édesanyjával, életre szóló élményeként tízévesen ott lehetett Bartók Béla szülővárosában adott koncertjén. Temesváron a Bartók-tanítvány Kardos Mártától zongorát, Max Eisikovitstól zeneszerzést tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémia zongora és kamarazene, majd zeneszerzés szakán Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence órái is meghatározóak voltak számára. Főiskolai évei alatt kötött életre szóló barátságot Ligeti Györggyel, és ekkor nősült meg, feleségével, Kurtág Mártával számos alkalommal léptek fel együtt.
Diplomáját 1951-ben kapta kézhez zongora és kamarazene, négy évvel később zeneszerzés szakon. Rövid ideig a debreceni operatársulathoz szerződött, az ötvenes évek második felében Franciaországban vett részt mesterkurzusokon. Párizsi zenei élményei hatására újragondolta zeneszerzői elképzeléseit, hazatérése után született Vonósnégyese mögé írta az Opus 1. számot. (Ezt megelőzően már több művet írt, így 1953-ban a Koreai kantátát, 1954-ben a Brácsaversenyt.) A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd az Országos Filmharmónia szólistáinak volt a korrepetitora, 1967-ben lett a Zeneakadémián Kadosa Pál tanársegédje, később a kamarazene-tanszék legendás tanára. 1993 után Berlinben, Bécsben, majd másfél évtizedig Franciaországban élt és alkotott, néhány éve hazaköltözött Budapestre.
A hatvanas években több kamaradarabot jegyzett: első magyar zeneszerzőként komponált cimbalomra kamarazenét (Nyolc duó), 1968-ban született a Bornemisza Péter mondásai (Concerto szopránra és zongorára) című műve. A klasszikusokat eredetiben olvasó Kurtág szívesen fordul irodalmi alapanyaghoz, így született a Négy dal Pilinszky János verseire, A boldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseire), a József Attila-töredékek, a Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, a Kafka-töredékek.
Egyik legismertebb alkotása az 1973 és 1976 között megjelent, Játékok zongorára című, négy füzetből álló sorozat, a Bartók Mikrokozmoszához hasonló darabok a hangszeren tanulót egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják. 2009-ben az amerikai magyar kulturális évad keretében tartották Anna Ahmatova verseire írt dalciklusának ősbemutatóját, s első amerikai fellépésén ekkor adta elő feleségével a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére íródott, Bartók előtt tisztelgő művét. 2015-ben készült el Pierre Boulez előtt tisztelgő, szimfonikus zenekarra komponált alkotása.
A kortárs zene egyik legnagyobb alakját nevezték már „maximalista miniatüristának”, „a legkevesebb hangjeggyel a legkifejezőbb hatást elérő” zeneszerzőnek is. Művei között szóló- és kamaradarabok, kórusművek és nagyzenekari kompozíciók egyaránt találhatók. Elsősorban a kamarazene területén alkotott teljesen újat, szinte minden más kortárs komponistánál jobban hangsúlyozza a zenetörténeti hagyományok folyamatosságát. Zenéje Bartók művészetében gyökerezik, művei a legjobb magyar hagyományt követik, s a weberni elemek impresszionista hangszínnel keveredve jellegzetes egyéni stílust alkotnak. Műveit a rendkívüli koncentráció, az eszközök és a forma tömörsége, gazdaságossága jellemzi.
(Borítókép: Kurtág György és felesége, Kurtág Márta; Fotó: Marjai Judit)
