A Művészeti Szalon megnyitójának közönsége ezúttal sem hazudtolta meg magát: szép számban összegyűlt a kolozsvári művészetkedvelő közönség, hogy ünnepeljen – a szomorú csak az, immár sokadik alkalommal, hogy a hangzavar miatt jóformán csak azok hallják ilyenkor a méltatásokat, akik az első sorokban állnak. Aki pedig úgy dönt, inkább nem tart igényt a mikrofon használatára, szinte biztos, hogy „elvész a hangja”…
Örömmel nyugtázta Németh Júlia műkritikus, hogy a világ korántsem kedvező eseményei, az egymásnak feszülő impulzusok, a politikai harcok, az ígérgetések és a maximális feszültség korában a művészek ismét megteremthették a béke szigetét. – Találkozhatunk, együtt lehetünk ismét, és ha vannak is különbözőségek közöttünk, hiszen minden ember, minden művész egy-egy külön világ, ezek a különbözőségek mintha feloldódnának az évszázados falakon. Egy fedél alá teremtették a más-más stílusban, műfajban, technikában megnyilatkozó alkotókat, öregeket és fiatalokat, pályakezdőket és nemzetközileg elismerteket, diákokat és tanáraikat, mintegy bizonyítékául az interferenciák meglétének és pozitívumainak, valamint a másságban rejlő értékek felismerésének, tiszteletének, megbecsülésének – hangsúlyozta Németh Júlia.
Bár az Európa Kulturális Fővárosa cím „elúszott”, a kincses Kolozsvár megnevezést aligha lehetne elvenni a várostól: amint arra a műkritikus rámutatott, „kincseink vannak, maradnak és keletkeznek” – ezt igazolja a jelenlegi tárlat is, amely a pragmatizmus, erőszak, kulturálatlanság erőteljes nyomulásának időszakában a kultúra, a művészet szerepére hívja fel a figyelmet”. Különösen szükség van erre, amikor 16 éve eredményesen működő képzőművészeti osztályt szüntetnek meg, nem szabad elfeledkezni továbbá arról sem, hogy a képzőművészeti szövetség kolozsvári fiókjának még mindig nincs egy központi, híréhez és nevéhez méltó kiállítóterme. De hátha meghallja majd ezt is egyszer valaki…
A Művészeti Szalon 2017. január 8-ig tart nyitva a Bánffy-palotában (Főtér/Piața Unirii 30. szám).
