Nagypénteken kicsit felszusszanunk, a takarítással megvagyunk, nagy valószínűséggel már azt is kitaláltuk, mi fog kerülni az ünnepi asztalra. A lányos házaknál különösen fontos arra is gondolni, hogy a piros tojás mellé valami harapnivaló is kerüljön, hiszen a messzebbről érkező legények megéheznek, megszomjaznak. Kortyolnivaló mindig akad, és rendszerint többféle édes falat várja őket, nagy előnybe helyezve az édesszájúakat. A sósakat illetően már nem annyira egyértelmű a helyzet. Bár a sós pogácsák tárháza elég nagy, sokan sós kekszeket, rudakat sütnek, amelyek mind nagyon finomak, de azok vélhetően időigényesek. Aki pedig annyira idült időhiányban szenved, mint én, különös nyitottságot mutat a gyors és egyszerű megoldások iránt. 

Muffint ugyebár mindenki süt, ez a világ egyik legegyszerűbb süteménye, gyermekek nagy kedvence, nem csoda, hogy népszerűsége évtizedek óta töretlen. Nem tévednék sokat, ha azt mondanám, hogy kezdő háziasszonyok, fiatal édesanyák első süteménye is egyben. 

Kevesen tudják azonban, hogy a muffin valójában a 11. századi Walesből ered, a muffin őse pedig a szegények eledeleként szolgáló, maradék felhasználó étel volt, ugyanis régi, száraz kenyérdarabokból készült. Jóval később, a 18. században, az angolok révén kezdett népszerűvé válni teakísérő süteményként, de az akkori változat is nagyon különbözött attól, amit ma muffinként ismerünk. Élesztővel készült a tésztája, még csak nem is sütőben, hanem serpenyőben sütötték, inkább lapos kenyérhez hasonlított, mint a mostani süteményhez. Kettévágva, pirítva fogyasztották. Egy évszázaddal később, a sütőpor elterjedésével a muffinok karriere meredeken felfele kezdett ívelni, olyannyira, hogy átkelt az Atlanti-óceánon, meghódította Amerikát, majd az egész világot. Ezt már a ma jól ismert formájában tette. A muffin változatok száma végtelen, de leginkább édes ízekben szoktuk elképzelni. A most hozott sós változat nagyon finom, nem csak locsolóvárásra ajánlom. Nagyon jól csomagolható kirándulásra, iskolába, baráti beszélgetések kiváló borkorcsolyája, munkahelyre is könnyedén szállítható, kefirrel kiegészítve gyors ebédnek is beválik. 

De most húsvét idején, ha könnyen elkészíthető, egyszerű sós süteménnyel szeretnénk vendégeinknek kedveskedni, ezt a bazsalikomos-spenótos muffint ajánlom sok szeretettel, bazsalikomimádók pedig ki ne hagyják!

Hozzávalók: 

360 g liszt
1 ek. sütőpor
1 kk. só
3 nagyobb méretű tojás, vagy 4 kisebb
160 ml olívaolaj
240 ml tej
1 citrom reszelt héja
200 g pesto
60 g friss spenót/bébispenót
80 g reszelt mozarella 

Elkészítés: 

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A száraz hozzávalókat, azaz a lisztet, a sütőport és a sót edényben elkeverem. Egy másik edényben a nedves hozzávalókkal teszem ugyanezt. Ebbe a tálba kerül a tojás, a tej, az olaj. Miután mindezt jól összekevertem, a spenótot csíkokra vágom, és azt is belekeverem. 

A száraz hozzávalók közepébe öntöm a tojásos egyveleget, majd elkeverem. Ekkor adom hozzá a sajtot és a pestot, addig kavarom, amíg nagyjából elvegyül. Nem szükséges teljesen egyenletesre, simára keverni, a tésztának és a külalaknak sem tesz jót, ha tökéletesen sima. 

Papírral kibélelem a muffin sütőformát. Ha valaki úgy jár, mint én, és akkor veszi észre, hogy nincs muffinpapírja, akkor ne keseredjen el, vágjon sütőpapírból. Egy ív sütőpapírt hosszában félbe hajtottam, majd a kapott sávot három egyenletes részre vágtam, végül pedig a kapott darabokat, a hajtás mentén elvágtam. Így két ív sütőpapírból meg is lett a 12 darab muffin forma úgy, hogy egyenként megnedvesítettem, és egyszerűen csak belenyomtam a formába. A nedvesítés azért szükséges, hogy a papír a kívánt formát könnyen felvegye, és tartsa is meg. Nedvesítés nélkül, a papír túl merev lenne, a tehetetlenség törvénye szerint eredeti formáját szeretné megtartani, így szinte lehetetlen lenne a tésztát beletenni. A nedvességtől hirtelen formázhatóvá, kezelhetővé válik, könnyedén bele tudtam tenni a tésztát. 

Miután a formákat háromnegyedig megtöltöttem, 20-25 perc alatt pirosra sütöttem. A tepsit félidőben megfordítottam, hogy a tetejük egyenletesen piruljon meg.

Ez a mennyiség 16 muffinra volt elég, de ha kisebbre vettem volna a muffinokat, még 20, akár 24 darab is lehetett volna belőle. Bizony vendégfogadásra a kisebb méretű sütemények szerencsésebbek, nem azért, mert sajnálnám a vendégektől a finom falatokat, hanem mert a kisebbre formázottak mutatósabbak, elegánsabbak. 

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy locsolóink a muffinokat nem falták fel mind egy szálig, akkor másnap reggel főtt tojás társaságában príma reggelit alkotnak. 

Áldott húsvétot kívánok!