A helyszínhez méltóan az ünnepség igeliturgiával kezdődött, amelynek bevezetőjében a házigazda, László Attila főesperes-plébános a diáksághoz szólt. „Teremtő erő, amellyel tele vagytok; azonban ha ezt szabadjára engedjük, nem teremt, hanem rombol. Arra hívlak, hogy ebben a néhány hete megáldott templomban nyissátok meg lelketek a megteremtett csodára. Áldást kérek rátok, pedagógusaitokra, szüleitekre, nagyszüleitekre, segítsenek Isten munkatársaként igaz emberré formálódni. Kívánom, hogy legyen a Báthory-líceum második otthona a Szent Mihály-templom. Ennek a helynek üzenete van: ahogy a bevonuló kisdiákok tanítónőik kezébe, úgy valamennyien ti is Istenbe kapaszkodjatok” – fogalmazott a főesperes.
Molnár Lehel piarista atya közvetlen hangvételű, a tanulókhoz intézett prédikációjában a csodálatos halfogás evangéliumi történetéből indult ki. A legkisebbeket arra bátorította, hogy bátran szálljanak be az iskola bárkájába, ahol a kormányos tanítókra hagyatkozva használhatják „evezőiket”, taneszközeiket. A nagyobbakat arra bíztatta, hogy legyenek nyitottak az együttműködésre egymással és a tanárokkal. Legyenek segítségére egymásnak, mint ahogy a második bárkában lévő apostolok is segítségére siettek társaiknak. A középiskolásokat buzdította, hogy „evezzenek a mélyre”. A fáradságos éjszakák és napok után is vessék ki a hálót mestereik szavára, mert nagy valószínűséggel éppen akkor fognak jelentősebb eredményeket elérni. A pedagógusokat emlékeztette, hogy szaktudásukon túl emberhalászok. Hogy a valaminek az átadásán túl nagyobb érték személyekért, a tanulók javáért fáradozni. Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítójának gondolata mélyebb értelmet képes adni a pedagógus munkájának és -életnek: „Isten dicséretére és felebarátaink javára!”
Az igeliturgiában illetve a tanévnyitón részt vett Vízi Zakariás címzetes esperes, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke, Bőjte Csongor segédlelkész, Tuzson Balázs gyakorlati éves kispap is.
Schuller Hajnal, a Báthory-líceum igazgatója tanévnyitó beszédében örömünnepnek nevezte az eseményt, utalva arra, hogy visszatérhettek a megújult Szent Mihály-templomba, hogy ismét élettel telik meg az iskola (39 osztályba több mint ezer tanuló jár), és hogy az idei tanévtől piarista atyák vállalnak részt az iskolai közösség lelki nevelésében. A diákokhoz szólva megemlítette az oktatásügyben bekövetkezett változásokat, biztosítva őket, hogy az érdekeiket szolgálják. Köszöntötte a legkisebbeket, akiknek az iskola lesz a legjobb barátjuk, ahol új kaland, érdekes élmény vár rájuk. A szülőknek megköszönte az iskola iránti bizalmukat. A mai kor információáradatával, a korlátlan lehetőségek ígéretével számos kérdést és kétséget is felvet a szülőkben, hogy mi lehet a jó megoldás. Az igazgató kiemelte a közösség erejét, a tanulás, a tudás és a fejlődés fontosságát. A pedagógusokhoz is szólva, egy bölcseletet idézett, amely úgy tartja: az emberiség tanítói az emberiség legnagyobb jótevői.
Szabó Gábor szaktanfelügyelő szintén kitért az új tanügyi törvényre, kiemelve, hogy az egyeztetéseket követően javaslatokat tettek a kisebbségi oktatás problémáit illetően. Örvendetesnek nevezte, hogy gyarapodik a Báthory-líceum, hiszen túljelentkezés következtében három helyett négy előkészítő osztály indult idén, ami az iskola népszerűségét jelzi.
Lőrinczi Zoltán megyei tanácsos a tanévet kezdő diákokat Maria Montessori idézetével köszöntötte, aki szerint „a gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert ő tudja megalkotni saját egyéniségét…” Történelminek nevezte az iskolakezdést, hiszen a mostani generáció az első, amely egy több évszázados és az elmúlt években felújított templomban kezdheti meg az iskolai évet. Úgy vélte, a Báthory-líceumban nemcsak egy nagy múltú oktatási intézmény diákjai lesznek, hanem egy nagy család, összetartó közösség részévé válnak.
A tanévnyitó ünnepség a gyönyörű latin nyelvű piarista himnusz eléneklésével zárult.
Borítókép és fotó: Iszlai Edith
