Amint a műsorfüzetből és Potyó István karnagytól megtudhattuk, Horváth Márton Levente 1983-ban született a magyarországi Tapolcán, majd 2011-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója volt orgona és zeneszerzés szakon. 2003 és 2013 között a budapest-kőbányai Szent László-templom orgonistája volt, 2010-től kezdődően különböző budapesti zenei tanintézetekben tanított – többek között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban zeneszerzést –, jelenleg pedig a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia orgonatanára az egyházzene tanszéken. 2016-ban Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki. A különféle forrásokat végigböngészve sikeres és elismerésekben gazdag pálya bontakozott ki előttem.
Mostani koncertjének műsorán D. Buxtehude, J. S. Bach, Liszt Ferenc, C. Ph. E. Bach művei, illetve egy saját szerzeménye szerepelt. Horváth Márton Levente előadóművész mögött közel két évtizedes sikersorozat áll: ennek alapját egyrészt tehetsége, másrészt több mint egy évtizedes komoly felkészülés és gyakorlás képezi. Előadóművészként teljes mértékben birtokolja mindazt a technikai tudást, amely bármilyen zenetörténeti korban íródott mű interpretálásához szükséges.
Horváth Márton Levente zeneszerzői tevékenységét a magyar zenei élet rangos személyiségei és zenetörténészek méltatják évek óta. Ahhoz, hogy megértsem Loyola-versets című művét – amely a hétfői koncerten is elhangzott –, a zeneszerző korábbi sajtónyilatkozata volt segítségemre: „A kortárs zene végül is a ma írt komolyzene, bár ez eleve nagyon általános kategória, hiszen a kortárs zene rendkívül heterogén. A befogadásához mindenképp szükséges kíváncsiság és érdeklődés az iránt, hogy ma milyen művek születnek ebben a műfajban. (…) A kortárs zene elsősorban a fülnek szól, nem okoz különösebb megrázkódtatást, illetve nem követel különösebb magyarázószövegeket.”
Amikor kortárs előadók beiktatják saját műveiket is egy-egy előadóestjük műsorába, azok általában utolsókként hangzanak el, mintegy megkoronázva az illető koncertet. Ezúttal a saját kompozíció után Horváth Márton Levente D. Buxtehude-művel zárta fellépését. Mindez számomra az előadó zene iránti elkötelezettségét és alázatát jelentette, annak elismerését, hogy a kortárs zene mellett a barokk muzsika az alfa és az ómega, a kiinduló- és végpont az orgonaművész számára – ahonnan illik elindulni és ahová illik megérkezni.
Zárszóként elmondhatom: a kortárs magyar komolyzenei élet egyik kimagasló személyisége koncertezett városunkban, osztatlan sikert aratva.
(Borítóképen Horváth Márton Levente a kolozsvári fellépésén. Fotó forrása: Facebook/Egyházzene-Kolozsvár)
