Kislányos zavar fogott el, amikor a jegyellenőrzésnél megláttam magam mellett Szirmai Gergőt tetőtől talpig rózsaszínben, széles mosollyal és óriáspopcornnal a kezében. Tudniillik Gergőt, a Hollywood Hírügynökség (HollywoodNewsAgency) nevű YouTube-csatorna arcát gimnazista korom óta hithű buzgalommal követem. A csatorna 2011-ben indult, tizenkét éve alatt majdnem félmillió követőt gyűjtött össze. A Hírügynökség atyja, Szirmai Gergő diplomás televíziós újságíró és riporter, filmkritikus, a magyar YouTube megkerülhetetlen alakja, egyike azon kevés tartalomgyártóknak, akik a videómegosztó magyar „berobbanása” óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Gergő anyagai nem agyatlan szórakozást biztosítanak, hanem filmek és azok kritikái kapcsán olyan beszélgetéseket indítanak el a videók kommentszekcióiban, amelyek ritkaságszámba mennek széles ez interneten.
Jó néhány éve rendszeresen sor kerül ilyen közösségi filmvetítésekre Budapesten és Magyarország más, nagyobb városaiban, idén pedig végre én is eljutottam egyre (11 éve készülök, az örömöm elmondhatatlan volt). Szerencsémre épp az új Barbie-filmre esett Gergő választása. Először megnéztük a filmet, majd a szervezők mikrofont adtak a youtubernek, aki a vászon előtt osztotta meg véleményét, benyomását a filmről. A közönség is kérdezhetett, elmondhatta meglátásait a friss, erősen rózsaszín élményről.
„Óvatosan beledugta a lábujját a férfigyűlöletbe, majd továbbment”
Rövid időre elengedem a találkozás okozta eksztázisomat, beszéljünk a filmről. Zseniális volt. Jó, kicsit elfogult vagyok, hiszen ez a film közel két órában visszahozta azt az élményt, amikor négyévesen, a gyerekszobám zöld szőnyegén Barbiebabákkal játszottam és mímeltem mindent, amire a kisgyerek vágyhat, de kisgyerek mivoltából kifolyólag nem valósíthatja meg. A színészek mozgása is azt imitálja, amit a gyerekek csinálnak a babákkal. Helen Mirren, a film narrátora a kezdő snittekben el is mondja: a gyerekvilágban a babák nem mennek le a lépcsőn, nem használják a konvencionális közlekedési módokat, ha arról van szó, a tetőről egyenesen az autóba ülnek be az ötéves Julcsika jóvoltából. A teljes filmélmény erre épít. Arra, ahogy a gyerekek Barbiebabákkal játszanak. Legalábbis vizuálisan mindenképp. Ahogy fentebb is írtam, habkönnyű, agresszíven rózsaszín élményre készültem. Ennek az egyik fele meg is valósult. A film agresszíven rózsaszín volt, a habkönnyű jelleg azonban, sokunk meglepetésére, elmaradt. Az elsősorban kislányokat célzó játékbabáról készült film kilépett a ciklámen forgatagból, és a néző arcába mondta, hogy mi a baj a patriarchátussal, mi a helyzet a férfiak és nők közti viszonnyal, mit rontott el a Barbie mint márka és milyen újításokat hozott. A stáblista után a mozitermen általános döbbenet uralkodott emiatt. Nem akarom lelőni a film poénjait, csattanóit, annyit azonban mindenképp el kell mondanom, hogy a feminista üzenet nagyon erős, de úgy, ahogy a parfümnek erősnek kell lennie: te fedezed fel, nem ő jelenti be magát. Van egy hosszú monológ a film utolsó harmadában, amely eléggé bejelentősnek hathat, de annyira kifinomult retorikával írták, hogy inkább elgondolkodtat, mint elborzaszt. A filmet három-négy hónap alatt forgatták le, ennek a monológnak a megírására azonban egy teljes évet szántak a készítők. Aki látta a filmet, érti. Aki nem látta, nézze meg és megérti.
„Amióta felvettem a rózsaszínt, folyamatosan csípőre teszem a kezem”
A vetítés után, mint mondtam, kezdődött a beszélgetés Szirmai Gergővel, aki a filmhez hűen tényleg teljes rózsaszín szerelésben érkezett. Sapkától zokniig a rózsaszín majd minden árnyalatát magára öltötte, elmondása szerint kizárólag a női részlegről vásárolt. Aki látott legalább egy Hollywood Hírügynökség-videót, az tudja, hogy Gergő a világ egyik leglelkesebb embere. Hihetetlenül energikus és szemmel látható, hogy mindent belead a munkájába. Ez a mozis beszélgetés sem volt másmilyen, mintha egyik videóját néztem volna, csak élőben. Abszolút önazonos, lelkes és energikus beszélgetés volt, ez pedig teljes mértékben Gergő hozzáállásának és megnyilvánulásának volt köszönhető. Az ember lánya – kissé előítéletesen – arra számítana, hogy a youtuber, aki kamerának beszél és nincs közönsége, több ezer ember előtt másképp fog viselkedni, lámpalázas lesz és izgulni fog. Nos, ez nem így történt. Meglepően jó előadókészsége van, el tudott jutni A pontból B pontba úgy, hogy a közönségben ülők meg is értették. Sziporkázó beszélgetés volt, bár a jelenlevőktől néha elhangzottak olyan megjegyzések, észrevételek, amelyek megmaradhattak volna inkább csendes gondolatnak.
Nagyon sok filmes utalást, értelmezést felfejtett együtt filmkritikus és közönsége. Például azt, hogy milyen intelligensen kezeli a film a feminizmus kérdését: amikor túlságosan kezdene nőbarát lenni, pluszpontot ad a férfiaknak egy poénnal, hogy kiegyenlítse az arányokat. Arra is választ találtunk, miért nem fejtették ki Ken karakterét jobban a készítők: Gergő meglátása szerint azért, mert a kislányok számára, akik Barbiebabákkal játszanak, Ken, vagyis a fiú szerepe ennyiben merül ki, mert ennyit értenek belőle. Amikor Barbie-val van, akkor fontos, de egyébként nem foglalkoznak vele. És ez tényleg így van. Legalábbis a négyéves, Barbie-kkal álmodozó énem is biztosan ezt csinálta.
A kicsit hosszú, de jó hangulatú beszélgetésben azonban elhangzott egy idézet, amely azóta többször is eszembe jut. Ahhoz, hogy ezt megoszthassam, le kell lőnöm a film végét. Szóval, aki nem nézte még meg, itt hagyja abba az olvasást. A film végén Barbie (Margot Robbie) azt kéri a Barbie megálmodójától, hogy ember lehessen. Mert most már nem eljátszani, hanem kreálni akar dolgokat. Sokan sokféleképpen értelmezték ezt a momentumot, azonban szerintem Gergő megfejtése a leghelytállóbb, és ez áll legközelebb a valósághoz. „A vége arról szól, amikor a lányok leteszik a babát.” Amikor nem játszunk többet Barbie-kkal, nem álmodozunk arról, hogy mik leszünk, ha nagyok leszünk, mert már nagyok lettünk. Nagyok lettünk, és kilépünk a gyerekszobánkból, becsukjuk a Barbie-álomház ajtaját, hogy a felnőttek való világában megvalósítsuk azt, amit az évek alatt begyűjtött babákkal oly sokszor elpróbáltunk.
Borítóképen a közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítés plakátja Barbie-val (Margot Robbie), Kennel (Ryan Gosling) és Szirmai Gergellyel. Fotó forrása: Facebook/Kultik Csepel mozi
