A föld világnapja (2021), a madarak és fák világnapja (2022) után idén a víz világnapjára esett a témaválasztás, az iskola által meghirdetett Azért a víz az úr pályázatra számos munka érkezett a város és a megye iskoláiból. A kerengőben kiállított munkák viszont az Apáczai-líceum diákjait dicsérik.
Nem is választhattak volna jobb témát és versidézetet erre az évre az iskola rajztanárai a Petőfi 200 évfordulóra – indította méltatását Forró Ágnes képzőművész. A Föltámadott a tenger 1848 márciusában, a forradalom kitörése után keletkezett, versében a költő egyetlen képbe tömöríti a történelmi eseményeket, amely egy új világrend kialakulásának kezdetét jelentette. Utolsó sora, az Azért a víz az úr! a mára is átértelmezhető, olyan időket élünk, amikor földünket számtalan katasztrófa, természeti csapás, villámárvizek sújtják. De a víz nemcsak rombol, jótékony hatását a gyerekek is megtapasztalják. A víz iránti tisztelet már az papíron is érvényesül, az ábrázolásokban látunk szörfdeszkán lovagoló gyerekeket, ami Jézus vízen járására emlékeztet, de van itt tengerpart, folyók partvidéke, ahol nem csak lubickolunk és napozunk, vagy labdázunk. A víz gyógyító, tisztító hatása is eszünkbe juthat. Vízesés, naplemente, vízen lebegő csónak felülnézetből, ahonnan lepillantunk a mélybe, ahol búvárkodás közben nyüzsgő és boldog halakkal, teknőssel, cetekkel és bálnákkal, és szerelmes rákokkal találkozunk. De hogy kerül majom a vízbe?
A munkák között szimbolikus ábrázolások is megjelennek, barlang mélyén kincsesládát őrző sárkánykígyó mellett vergődő ember, a vízben születés vagy megtisztulás. Több pannón tájképeket, óceáni szigeteket pillanthatunk meg, de vannak itt környezettudatos, környezetkímélő pillanatképek is. Sokatmondó a felcsavart folyó szimbóluma, képi világa. Ugye, ez nem a Szamosunk jövőképét vetíti elénk... A Most és jövő témakörben a városok lebegő és úszó szigetek, sziklák a felhők között. A plakát témára is érkeztek alkotások, bepillantást nyerhetünk New Yorkra és Tokióra, ezek egy része más kiállításokon látható.
Ami keramikusként megfogott – folytatta méltatását a művész –, az a gyerekek égetett agyagtárgyai, amelyek a júniusi sztánai táborban készültek. Akadnak köztük marokedények és korongoltak, észrevehető a kettő közötti különbség. A marokedények megmintázása könnyebb, mint a korongon formált, ehhez néhány technikai fogást kell elsajátítani, hogy az agyagtárgy ne deformálódjon, vagy ne repüljön le a sebesen forgó korongról. Van karcolt mintás, grafitos, első égetés után színezéshez engobét, földpátot használtak, volt, aki a mázzal is megbirkózott. Látunk itt „bronzkori” kultikus agyagszobrokat, domborműveket, maszkokat, és különféle nagyobb agyagtárgyakat, amelyeket több darabból állítottak és illesztettek össze. Ehhez viszont már alaposabb agyag- és technikai ismeret, tudás szükséges ‒ zárta beszédét a művész.
Méltó befejezés Dsida Jenő A búvár című verse, amit Román János 11. osztályos apáczais diák adott elő: Lemerült, felbukott, / lebukott, felmerült / (...) Különös tárgyakat hozott fel: / fénylő halakat, / királyok koronáját, / koldusok sírását, / eltűnt világok árnyékait, / segélykiáltásokat; / (...) süllyedt hajókból árboc-szilánkot.
A kiállítás csak a magyar napokon tekinthető meg a Farkas utcai református templom kerengőjében 10 és 18 óra között.
(-ó -s)
