Soha be nem gyógyuló seb: az örökbeadás hat hete és örökkévalósága

Szakonyi Noémi Veronika filmjével kezdődött meg a Filmtettfeszt Kolozsváron

Soha be nem gyógyuló seb: az örökbeadás hat hete és örökkévalósága
Erős filmmel indította ötnapos kolozsvári programját a 22. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle: Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című első nagyjátékfilmje az örökbeadás és örökbefogadás rendkívül megosztó témájával foglalkozik, állásfoglalás helyett azonban az egyénre, a lélekre, az érzésekre helyezi a hangsúlyt. A Hat hét szerda esti vetítése után közönségtalálkozón mesélt a film létrejöttéről a forgatókönyvíró-rendező, Szakonyi Noémi Veronika, forgatókönyvíró társa, Vincze Máté, valamint a film főszereplője, Román Katalin. Az alkotókat Farkas Boglárka Angéla filmkritikus kérdezte.

Már az első jelenetekből kiderül, hogy a film főszereplője, a versenyszerűen asztaliteniszező középiskolás Zsófi terhes, csapatával karrierje – és megélhetése – szempontjából fontos megmérettetésre készülnek, a lány pedig meglehetősen nehéz családi helyzetét is felmérve születendő gyermekének örökbeadása mellett dönt. Bár kezdetben határozott, a szülést követően kétségek merülnek fel benne: a magyarországi törvények értelmében az örökbeadásról szóló papírok aláírásától számítva hat hét áll Zsófi rendelkezésére, hogy meggondolja magát, felbontsa az örökbeadást és visszakérje gyermekét, a kis Hannát örökbefogadó szüleitől. Az alkotás innentől a főhős hormonális és érzelmi hullámvasúthoz hasonlító hangulatváltozásain, bizonytalanságain keresztül láttatja azt a főként legbelül zajló, de a külvilágra is kiható drámát, amely a gyermekét elengedni készülő, majd visszaszerezni próbáló fiatal anyában megy végbe.

Dokuból fikció

A közönségtalálkozón kiderült, az örökbeadási papírok aláírását követő hathetes szabályról eleinte nem fikciós nagyjátékfilmben, hanem dokumentumfilmes formában szerettek volna mesélni az alkotók. Szakonyi Noémi Veronika elmondta: Vincze Mátéval mindketten dokumentumfilm-rendezői szakon végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE), forgatókönyvíró társa pedig már régóta kutatta az örökbefogadás témáját. „Amikor először mesélt nekem Máté a hat hétről, akkor úgy gondoltuk, nagyon jó lenne erről a törvényről dokumentumfilmet készíteni. Viszont ahogy elmélyedtünk a témában, és egyre több érintettel beszéltünk, azt éreztük, hogy nem szeretnénk a kamerával extra stresszt helyezni egyik félre sem ilyen törékeny helyzetben” – mesélte a film előzményét a rendező. Hozzátette: mérlegelést követően úgy döntöttek, lemondanak dokumentumfilmes tervükről és a kutatásaikra alapozva inkább megírják ők a történetet, mindez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a lehető legközelebb mehettek a témához anélkül, hogy ez bárkinek is lelki sérülést okozott volna.

Vincze Máté elmondta: sokat köszönhetnek azoknak a magyarországi civil szervezeteknek, akik óriási energiát fektetnek abba, hogy ez a hathetes időszak minél gördülékenyebben menjen, rájuk támaszkodtak a forgatást megelőző időszakban és ők tették lehetővé azt is, hogy örökbefogadókkal és örökbeadókkal is találkozhassanak, beszélgethessenek. Vincze Mátétól megtudtuk: Magyarországon évente hozzávetőleg 1000 örökbefogadás történik, ebből mindössze 200 zajlik a filmben is ábrázolt nyílt módon, a hathetes időszak alatti visszakérésből pedig évente 3-10 esetet jegyeznek.

A siker kulcsa az elengedés

varosnapokHirdetés

A Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával létrejött film szereplőválogatásán igyekeztek megtalálni a tökéletes Zsófi karaktert – mesélte Vincze Máté –, végül egyik volt osztálytársuk említette meg Román Katalin nevét, az első meghallgatáson pedig már számukra is egyértelművé vált, hogy megtalálták, akit kerestek.

Zsófi, a film főszereplője

Román Katalin elmondta: Zsófi karakterének felépítéséhez és megformálásához rengeteg segítséget kapott Noémiéktől a forgatások során, továbbá lehetősége nyílt beszélgetni örökbeadó anyákkal és olyan nőkkel is, akik terhességük utolsó hónapjaiban voltak, emellett rendszeresen járt pingpongedzésekre is. Hozzátette: a próbákon és a forgatásokon kívül is állandóan a szerepre készült, fizikálisan és mentálisan is próbált belehelyezkedni a karaktermegformálásba.

Közönségből érkező kérdésre válaszolva a főszereplő elmondta: nagyon sok közös dolgot, hasonlóságot fedezett fel Zsófiban és saját magában, ezekből próbált építkezni, és mivel nem végzett profi színész, így egyszerűen a karakter tulajdonságaira, jellemzőire gondolt, nem pedig arra, hogyan tudná színészetből megoldani az alakítást. „Sokszor nagyon nehéz volt, de azt hiszem, végül is az a legegyszerűbb magyarázat, hogy amikor elengedtem a próbálkozást, akkor sikerült a legjobban” – fogalmazott Román Katalin.

Szintén egy néző által feltett kérdésre reagálva mondta el Román Katalin, hogy a szülei nagyon büszkék voltak rá a szerep miatt. „A magyarországi premier után odajött hozzám az édesanyám sírva és azt mondta: »Azt hittem, hogy hercegnő leszel az első szerepedben!«” – mesélte a főszereplő nevetve, majd hozzátette: nem sokat mesélt szüleinek a szerepről a forgatás közben, úgy ültek be megnézni, hogy nem tudták mire számítsanak, „éppen ezért nem is aggódtak”.

A Hat hét és az idő

„Sokat beszéltünk a forgatókönyv írása közben a hat hét és az idő viszonyáról, szerettük volna, ha ott lebeg ez a hat hét a főszereplők feje fölött, de mégsem akartuk kimondani. Azt éreztük, hogy semmi más nem számít, csak Zsófival kell menni, őt kell követni, minden lélegzetét, és nem az időre, hanem a főszereplő lelki világára kell koncentrálni” – fogalmazott a film időbeli elhelyezése kapcsán a rendező.

Jelenet a filmből

Az idő azért is érdekes, mert azt is nehéz volt eldönteni, honnan kezdjék a történetet: arról a bizonyos hat hétről szerettek volna filmet készíteni, de mivel nagyon sok más kérdést is érint a téma, így a film elején a szülés előtti néhány hét eseményei is megjelennek – tette hozzá Szakonyi Noémi Veronika. Farkas Boglárka Angéla kifejtette: nagyon tetszett számára, hogy a filmben nincs kiírva nagybetűkkel, hogy „még 23 nap van hátra a hat hétből”, mégis nagyon szépen van megoldva a napok múlása, érezni lehet, ahogy telik az idő és  egyre közelebb kerül a döntés megváltoztatásának lejárati ideje.

Magyar valóság

Mindenképpen picit mást mond a film a magyarországi közönségnek és mást a globálisnak – fogalmazott a rendező, hozzátéve: ez a hat hét egyébként valamilyen formában majdnem mindenhol jelen van a világban – Amerikában is hat hét, Németországban viszont már ugyanez az időszak nyolc hétig tart. „Ez a film a magyar valóságba van ágyazva, és fontos volt nekünk, hogy ez felismerhető legyen” – fogalmazott.

A rendező elmondta, tavaly megszüntették Magyarországon az örökbefogadást megelőző – sokak szerint bárki számára nagyon hasznos – tanfolyam kötelezettségét, és a civil szervezetek mellett állva szeretnék a filmmel felhívni a figyelmet a tanfolyam visszavezetésének fontosságára.

Mire vágyik Zsófi igazából? – tette fel a kérdést Farkas Boglárka Angéla, válaszában Szakonyi Noémi Veronika pedig úgy fogalmazott: Zsófi szeretne újra a helyén lenni, azt érezni, hogy nincs semmi baj és joga volt az örökbeadás mellett dönteni. „Mindez tudat alatt működik, Zsófit a zsigerei hajtják, (…) viszi valami a mellkasánál fogva. A forgatás előtt lehetőségünk volt beszélni egy örökbeadó lánnyal, aki azt mondta: olyan seb ez, amely soha nem gyógyul be, de az ember megtanul vele együtt élni – és valahogy a film vége is ez” – fogalmazott a rendező.

(Fotók forrása: imdb.com)