A Kaláka néptáncegyüttes 30 évét ünnepelték
1990-ben kezdtünk táncházat szervezni, mesélt a kezdetekről Balázs-Bécsi Attila, akinek Balla Tibor, Fülöp Ildikó, Puskás Etelka segített. Attila tanár úr történelmet tanított sok generációnak, de a lenyűgöző órákon túl táncházat szervezett a középiskolások számára. A helyi középiskolások hamar sajátjuknak érezték e szórakozási formát, főleg, hogy egy vagy fél magyar osztály tanult a helyi román középiskolában. A heti rendszerességgel tartott táncoktatásról ritkán hiányzott valaki, mert mindenki várta a következő lépést, figurát. Az első szabad táncok nagy megelégedéssel töltöttek el, hogy magunktól is össze tudtuk kapcsolni a lépéseket. A fiúk egész szüneteket végigcsapásoltak, a lányoknak szép, gyöngybetűvel megírt énekes füzetük volt. Lassan hozzájutottunk az első kazettákhoz. Százszor is meghallgattuk, hogy megértsük a szöveget.
1992. december 27-én A mi hajnalunk… című volt a szamosújvári táncházasok első előadása. Létrejött a Kenderkóc néptáncegyüttes. Menőztünk szőttes tarisznyával, Kenderkóc-kitűzővel, hosszú szoknyával, varrott mellénnyel. Mindig és mindenhol együtt voltunk.
Számos barátra találtunk, Bodor Karcsi egyik közülük. „Már az ünnep első beharangozása után megindultak bennem az emlékek. Sok együtt töltött pillanat és sok nagyon szép élmény. A lányok szívet vigasztaló jó kedvre biztató éneke, a sok barátság, ami ma is tart. Az az út, amit kezdetektől bejártok, számomra örök csoda. A megmaradás, a létezés csodája” – írta a néptáncegyüttes 30 éves születésnapja kapcsán. „Nem vagyok képes felsorolni a sok évet, mert hátha kimarad valaki, de természetesen minden pillanat arcokhoz, emberekhez köthető. Kívánjuk nektek, hogy nagyon boldog legyen a mai ünnepetek, és még sok szép közös élményünk lehessen a jövőben. Kedves Attila, fogadd külön köszönetünket és gratulációnkat a hosszú, kitartó, állhatatos hittel teli munkádért és a barátságodért” – fogalmazott Bodor Dezső Károly, a Szentgáli Szűrös Táncegyüttes vezetője.
1993-tól a csoportot Balázs-Bécsi Vilmos vezette. Neki köszönhető, hogy létezik ez az együttes, ő vezette be a szakmai köztudatba. A csoport szakmai felkészítésében jelentős szerepet vállalt Kis Hajnal és Kis Katica. Vilmos javaslatára 1994-től felvettük a Kaláka néptáncegyüttes nevet, elkezdtük a külföldi és belföldi turnékat. Félig-meddig a buszon laktunk, és folyton énekeltünk. Irigyeltük azokat az együtteseket, akiknek zenekaruk volt.
1995-től a Kenderkóc nevet az utánpótláscsoport vette fel. Miután Balázs-Bécsi Vilmos Csíkszeredába költözött, a csoport szakmai irányítását Póka Enikő és Budai Csaba vette át. Elkezdtük a néptáncoktatást a kisebb korosztályoknak, sőt a környező településekre is kijártunk. A piros Wartburggal, az 1300-as Daciával mentünk fűtetlen termekbe, néha jeges színpadon táncoltunk. Nem akartunk senkit és semmit menteni – nagyon jó volt táncolni, énekelni. Ekkor alakult meg az első zenekar, a Sóvirág.
2003-tól a Kalákát Székely Melinda és Feketelaki Tibor készítette fel. Az együttes vezetője Nagy Annamária, utána napjainkig Egri Hajnal. Ebben az időszakban jött létre a Kiskaláka és a Kamara Kaláka. Tudatosabbak lettünk, az első generációk befejezték az egyetemet. El kellett dönteni, hogy hol telepedünk le. Egymás esküvőjét ünnepeltük, megszülettek az első gyerekek.
Melinda és Tibi után Szabó Boglárka és Szabó Bence vette át az együttes vezetését, majd napjainkig Lakatos Ágnes és Kispál Nándor felel az együttes felkészítéséért. A Kaláka, Kamara Kaláka, Kiskaláka és Kenderkóc csoportokban 30 év alatt több mint 500-an táncoltak. Köztük a gyerekeink. A sajátjaink és azok, akiket tanítva ugyancsak kicsit a mi gyerekeink lettek.
2022. december 17-én zsúfolásig megtelt a Kemény Zsigmond-líceum tornaterme. Régi, jelenlegi és jövendőbeli táncosok, családtagok, érdeklődők közösen énekelték, hogy Sok születésnapokat, miközben a jelenlegi kalákások az összes régi együttesvezetőnek szimbolikus ajándékot nyújtottak át. A gálaműsort az elemisek palatkai táncrendje indította, majd a Rozmaring népdalkórus énekelt Katona Annamária vezetésével. Őket a legkisebbek, az előkészítősök táncjátéka követte, amelyben arra buzdítottak mindenkit, hogy „táncoljatak tük is”. Both Zsuzsa és Nagy Gergő az utánpótláscsoportok oktatója, sok éve nemcsak táncolni tanítja, hanem neveli is a táncosait. Ugyancsak ők tanították a 4–5. osztályosok széki rendjét is. A Nádas zenekar után az általános iskolások kalotaszegi rendje következett, majd ismét zenekari blokk. Örömmel hallgattuk sok-sok zenészgeneráció képviselőjének zenéjét, a Sóvirág utódaként megalakult Harmadik, Codobanda, Botos és névtelen zenekarokat, akik jó példája nyomán majdnem 60 gyerek tanul hangszeren játszani a Téka Népzeneiskolában.
A középiskolásokból álló Kaláka néptáncegyüttes palatkai lakodalmast adott elő, majd az összes volt táncost táncba hívtak.A jubileumi műsort az Ördöngös Zenekar tagjai állították össze. Köszönjük Szabó Bencének és Miklósi Hunornak.A közös vacsora után hajnalig tartó mulatsággal folytatódott az ünneplés. A hatalmas torta körül ismét felcsendültek a régi nótáink, amelyekről eszünkbe jutott a következő, vagy egy-egy poén, történet. Összekapaszkodva, mint régen, „hátunk mögött Fodor Robi muzsikált”. Velünk szemben újabb generációk álltak, a gyerekeink pedig csodálkozva nézték, hogy újabb dallamok, újabb szakaszok jutnak eszünkbe.
Harangozó Imre néprajzkutató is nagyon jó barátunk. „Jó 35 éve Szamosújváron Marika néni gyönyörű szász bundákat mutatott nekem. Lelkesen beszélt róluk, én pedig hasonló lelkesedéssel, valósággal ittam a szavait: „Nézze csak meg, Imre! Csuda ez a csokor, a legszebb köszöntés lehetne! Akkor, kilépve Marika néni egyetlen lakás falai közé szorult örmény magyar miliőjéből – a múló értékek furcsán nyomasztó szürkesége lengte be a várost és az egész környéket. A holt tenger és a néma küzdelem levegője…” – idézte fel a néprajzkutató. „2022 karácsonya előtt gyönyörű, új sportcsarnokban zeng a mezőségi muzsika, száll az ének… Fiatal zenészek természetes hitelességgel húzzák. Tizenéves lányok, fiúk táncolnak, büszkén viselve, használva őseik viseletét, nyelvét, mozdulatait. Nyoma sincs itt semmiféle múltba révedésnek. Egyszerűen a jövő énekel, táncol, mulat most önfeledten Szamosújváron! Mert már van óvoda, iskola, zenekar, táncegyüttes, van magyar szó, van és lesz is élet! Isten éltesse és tartsa meg a 30 éve alakult Téka Alapítványt, és áldjon meg mindenkit, aki részese ennek a hatalmas, áldozatos és eredményes munkának!” – üzent az ünneplőknek a születésnap apropóján Harangozó Imre.
Pénteken kezdődött az ünnep, Prücskök játszóházzal és fotókiállítással. Paróczi Ákos által válogatott fotókon lehetett követni a Kaláka 30 évét. A kezdeti fehér-fekete fotóktól a telefonnal készítettekig. A kiállítást Balázs-Bécsi Attila, az együttes megalapítója, a Téka Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki arra biztatta a táncosokat, hogy legyenek büszkék arra, hogy itt táncoltak, hogy annyi élményt szereztek és bárhova kerülnek, tegyenek valamit a közösségért.
Az ő hajnaluk… most kezdődik. Kicsik és nagyok is táncházba járnak. Sokan irigykedve hallgatják, hogy de jó hely az. Lassan bekérezkednek közéjük, felnőnek hozzájuk. Kialakul a csapat. A próbákért, turnékért szembeszállnak a szülőkkel, tanárokkal. Közben élik a saját életüket. Lesz, aki marad, lesz, aki elmegy.
