RARIGA IMOLA BEÁTA
Amikor 1997-ben elkezdtük, két nap sem volt elég arra, hogy minden mezőségi adatközlő táncost, zenészt, énekest színpadra vigyünk, hogy bemutassák saját közösségük sajátos értékeit. Azóta lemondtunk a színpadról, mivel rájöttünk, hogy közvetlenebb formában jobban megnyílnak, hitelesebb és őszintébb az előadásmódjuk. Ahogy Miklósi Ferenc szépkenyerűszentmártoni származású alapító Kalákás is megfogalmazta: „…de a seregszemle végső tánca mutatta meg a mezőségi táncnak a lüktetését, amikor a palatkai Codoba család zenéléssel egybefogta ezeket a mezőségi embereket egy közös táncra…”
Az eltelt 28 év alatt sajnos majdnem minden fesztiválon elbúcsúztunk valakitől, valakiktől a mezőségi közösségből. Az élet rendje szerint távoztak el, és vitték magukkal az őseiktől örökölt tánc, zene és énektudásukat, a kultúra szerves átöröklésének folyamata azonban nem szakadt meg. Ha más átöröklési módszerek és eszközök által, de a mezőségi falvak fiataljai átvették és újra táncolják, éneklik, muzsikálják őseik gazdag örökségét. A mostani rendezvényen visai és szováti fiatalok mutatták be, hogy saját közösségük táncrendjét hűen – szakmailag is hitelesen – sajátították el. Dicséretes, hogy számukra nem a hagyományőrző néptánccsoportban való szereplés a meghatározó, hanem a közösségben felolvadó szabad tánc és mulatság. Ilyenek különben a vajdakamarási, a magyarpalatkai fiatalok is, akik idén sajnos nem jutottak el a rendezvényünkre. Mindenhol kell, kellett egy kovászember, aki foglalkozzon velük, tanítsa őket, és folyamatosan erősítse meg bennük saját önértéktudatukat. Ugyanakkor merjük remélni, ehhez a folyamathoz a Téka is hozzájárult, hiszen amikor elkezdtük szervezni a fesztivált, egyik legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy a közönséggel levő közvetlen kapcsolat által a mezőségiek bemutassák és átadják tudásuk tartalmát, annak szellemiségét és érzelmi jelentőségét a fiatal nemzedéknek.
A fesztivál pénteken kezdődött a Prücskök táncával, ahol a szamosújvári kisgyermekek serege, Katona Annamária és a Bagó Banda irányításával játszott, táncolt kedvére. Szemkápráztató volt a sok kis apró piros szoknya pörgése. Utánuk a palatkai Codoba Florin tartott mesterkurzust a Téka Népzeneiskola diákjainak, és hangszersimogatót szervezett az Ördöngös Zenekar és a Bagó Banda.
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Simon Előd konzul úr gondolataival nyílt meg hivatalosan a rendezvény. Rendhagyó módon kezdődött, mivel ebben az évben a Magyar Banda volt a vendégünk. A banda 2020-ban alakult a magyar népzenei mozgalom elismert fiatal muzsikusaiból. Újszerű, friss élőadásmódjuk rövid idő alatt népszerűvé tette őket. Megpróbálnak válaszolni arra a fiatalok felől érkező igényre, hogy a népzene váljék populárisabbá, de ugyanakkor nem engednek az autentikus magyar népzenei vonalból – már ami az alapritmikát, az alaphangszerelést és a tájegységek archaikus stílusjegyeit illeti.
Sodró, dinamikus koncertük megmozgatta a magyar iskola tornatermét megtöltő több mint háromszáz nézőt – az első sorban tomboló gyermekekkel együtt. A zenekar részről meglepetés volt, hogy a cimbalom mellé a Kossuth és Prima Primissima díjas Balogh Kálmán ült. A koncert után a Codoba Banda, az Ördöngös Zenekar és a Bagó Banda kíséretével éjfél utánig tartott a táncház.
Szombaton délután Mi van a széki fersing alatt? címmel Székely Melinda előadása és Juhos-Kis Erzsébet viseletbemutatója vonzott be szép számmal érdeklődőket a Kemény Líceum aulájába. A széki szakmai napot Bardóczi Lehel és Bardóczi Katalin néptáncoktatása Zsoldos Erik és bandája kíséretével, valamint a széki népdaloktatás Szabó Boglárkával tette teljessé.
Este kezdődött a fesztivál csúcspontja, a Mezőség hagyományőrző táncosainak és zenészeinek bemutatkozása. Tizennyolc településről közel kétszáz táncos, énekes, zenész mutatta be a tudását. „… úgy táncolni, ahogy a táncházmozgalom felfedezte, csak itt lehet, egy ilyen eseményen, ami Szamosújváron van, a XXVIII. Mezőségi Fesztivál. Mezőségi emberek, mezőségi zenekarok együtt. Mind helyi értékek, otthonról hozott hagyomány! A talpalávalót a széki Pali Marci és társai, a palatkai Codoba család bandája, a fiatal helyi Ördöngös Zenekar és tanítványai szolgálták a mezőségi falvakból viseletes táncot szerető, idős és fiatal, vidám, táncoló adatközlőknek. A mezőségi térség minden fontosabb faluja eljött…!” – fogalmazott Miklósi Ferenc. Külön színfoltja volt a rendezvénynek a székely-mezőségi, mezőbergenyei és mezőpaniti táncosok dinamikus bemutatkozása.
A bemutató előadások után az össztáncba kapcsolódott majdnem kétszáz tíz és kilencven év közötti magyar és román gyermek, illetve felnőtt a magyarpalatkai táncrend sodrásába. Az utána következő táncház a magyarpalatkai bandával, Pali Marcival és bandájával, a Bagó Bandával, az Ördöngös Zenekarral és az adatközlő zenészekkel nem is érhetett véget hajnal előtt.
Az idei rendezvényt támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és az RMDSZ Communitas Alapítványa, a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Erdélyi Hálózata és Románia kormányának Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala. Partnerek a Tóvidék Egyesület, a Szamosújvári Népművészek Egyesülete és a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum voltak.
