ESZTÁNY ZSÓFIA
A program június 26-án zajlott a Vallásszabadság Házában, és a nyári hőség ellenére már jóval a szerző érkezése előtt zsongott a terem a jókedvű beszélgetéstől.
A moderátor, Demeter Zsuzsa irodalomtörténész rögtön az elején kiemelte, hogy ez az alkalom más, hiszen ott és akkor bármiről lehetett kérdezni a szerzőt. Ez teret engedett annak, hogy a hagyományos könyvbemutatók protokollját hátrahagyva olyan személyesebb kérdések is terítékre kerüljenek, amelyekre máskülönben ritkábban nyílik alkalom.
Demeter Zsuzsa indításként arra volt kíváncsi, hogyan látja az erdélyi magyar irodalmat egy magyarországi író, megfogalmazva a provokatív felvetést is: mintha az erdélyi szerzők önmagukban nem lennének elég nagyok, ezért magyarországi vendégekkel kell legitimálni a könyvheti eseményeket. Nyáry Krisztián válaszában rámutatott: sokszor nehéz pontosan eldönteni, ki számít erdélyi írónak. Ennek ellenére, szerinte létezik markáns erdélyi irodalom, amelyre a magyarországi közegnek sokkal jobban oda kellene figyelnie. Nyáry szerint az anyaországi, túlzottan Budapest-központú irodalmi élet példát vehetne az erdélyi és kolozsvári rendezvényekről. Ezek ugyanis bizonyítják, hogy kisebbségi létben is lehet minőségi irodalmi találkozókat szervezni, amelyek lehetőséget teremtenek a magyarországi és erdélyi alkotóknak az egymással és olvasóikkal való találkozásra.
Az irodalom mint identitásmegtartó erő
A beszélgetés elkerülhetetlenül a politikai tematika felé terelődött, amely akármilyen kényes kérdés is, sokakat érint és foglalkoztat. Nyáry új perspektívába helyezte a kérdést, mégis hogyan lehet újjászervezni az irodalmi életet a mindenkori politikától függetlenül. Szerinte az önmagában még nem politikai függés, ha egy könyvhetet részben közpénzből valósítanak meg. A hangsúlyt az eredményre helyezte, amely, ha jó hatással van a közösségre, akkor a politikai befolyás másodlagossá válik. A valódi veszélyt Nyáry inkább abban látja, hogy globálisan csökken a szépirodalmat olvasók száma. Mint fogalmazott, az anyanyelven történő olvasásnál nem találtak még fel jobb eszközt a kreativitás, az empátia és a kritikus gondolkodás karbantartására. Ha ez hanyatlásnak indul, a közösség vagy akár az ország is sokkal kevésbé tudja szellemi szinten megvédeni magát.
A BookTok kora
Az előző gondolatmenet alapján gyorsan eljutott a beszélgetés a 21. század modern irodalomkritikusaihoz, a közösségi média könyves influenszereihez, akik ezreket képesek motiválni az olvasásra. Régen a kritikusok szava határozta meg, hogy mi a jó irodalom, ma az internetes közösségek és az olvasóklubok vették át ezt az iránymutató szerepet. A fiatalok olvasási szokásaira jelenleg a TikTok, azon belül is a BookTok gyakorolja a legnagyobb hatást. Hogy mekkora befolyása lehet egyetlen néhány másodperces videó a TikTokon, arra példa az a dániai eset, amikor húszezer példány fogyott el egy könyvből az egyik influenszer ajánlásának hatására. Nyáry megosztotta azt is, hogy pont ebből kifolyólag szereti összeállítani a tízes listákat, amelyek lényegre törőek, a céljuk a figyelemfelkeltés, de hatékonyan vonzanak be olvasókat – mint például a 10 legjobb piros borítós könyv. Ezeken a listákon pedig tudatosan igyekszik erdélyi műveket is ajánlani, diskurzust kezdeményezve olyan kötetekről, amelyek Magyarországon gyakran teljesen ismeretlenek.
Kánon nélkül, de szabadabban?
Demeter Zsuzsa a strukturális nehézségeket is szóba hozta, kiemelve, hogy az erdélyi intézmények és folyóiratok gyakran egymástól elszigetelten működnek, illetve nincs még megoldás arra sem (főként az erdélyi kánon hiánya miatt), hogy az egyéni írói sikerek láthatóvá váljanak a nemzetközi piacon is. Nyáry ugyanakkor a kánon hiányának pozitív oldalára is rávilágított, hiszen éppen emiatt a politika nem tud rátelepedni az erdélyi irodalomra, vagy ahogy Demeter Zsuzsa kiegészítette, a román politikát nem érdekli a magyar irdalom. Magyarországon viszont sokkal jellemzőbb a politikai nyomás, különösen az iskolai kánon tekintetében. Az író szerint az irodalomoktatás egyik legnagyobb hibája, hogy a diákok számára a szerző egy halott személyt jelent, ami annak az egyenes következménye, hogy a jelen íróit, köztük őt sem engedték be az iskolákba. Emellett kiemelte, milyen üdítő tizenévesekkel beszélgetni az irodalomról, akik még nem tanulták meg, mire gondolt a költő. Nyáry szerint kulcsfontosságú, hogy a fiatalok megtapasztalják azt, hogy az irodalom elsősorban örömforrás.
A jó hangulatú találkozó végén a fókusz a helyi folyóiratok, könyvkiadók, színtársulatok jelentős és értékmegtartó szerepére terelődött, kiemelve az elvitathatatlan erdélyi sikertörténeteket. A beszélgetés Demeter Zsuzsa zárszavával ért véget, aki arra buzdította a hallgatóságot, hogy beszélgessünk egymással, és végre törjük fel az irodalmi buborékokat.
