A Bálványos Intézet az Erdélystat-tal s a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel közösen végzett február-márciusban egy nagyobb méretű adatfelvételt; a Bálványos Intézet alapvetően a vegyes iskolák nyelvi térképére vonatkozó aspektusokat vizsgálta, a kérdőívek kitöltésére az intézményvezetőket kérték meg. Három iskolát leszámítva, minden olyan oktatási helyszín vezetői részt vettek a felmérésben, ahol magyar oktatás – is – zajlik jelenleg az országban.
A nyelvi tájképet mindazok a jelzések, feliratok, hirdetőtáblák alkotják, amelyek egy adott térben fellelhetőek, s amelyek tükrözik, hogy azon a helyen milyen nyelven beszélnek – magyarázta Toró Tibor. Az iskolák esetében is, a nyelvi tájképhez tartozik minden olyan jelzés, ami a nyilvános terekben megjelenik. A felmérés azokra a feliratokra vonatkozott, amelyeket formális szabályoknak megfelelően alakítottak ki, továbbá összefüggéseket kerestek a nyelvi tájkép s az iskolában érvényesülő nyelvhasználat között.
Tekintve, hogy az iskolák általában a helyi önkormányzatnak alárendelt közintézmények, így a helyi közigazgatás törvényét kellene alkalmazni a intézményben való nyelvhasználat vonatkozásában is. A 2002-ben elfogadott közigazgatási törvény 76. cikkelye szerint, amennyiben egy adott közigazgatási egységben élő nyelvi, etnikai közösség aránya eléri a 20 százalékot, a közintézménynek minősülő iskola köteles olyan embereket alkalmazni, akik beszélik az adott kisebbség nyelvét – mondta el Illyés Zsolt.
A nyelvi tájképnek a leghangsúlyosabb s legszimbolikusabb eleme az iskola homlokzatán feltüntetett név – amennyiben az etnikai kisebbség a közigazgatási terület lakosságának legalább 20 százalékát teszi ki, az iskola nevét a kisebbség nyelvén, azaz magyarul is ki kell írni. A 131. cikkelye a 2002-ben elfogadott törvénynek pedig azt mondta ki, hogy amennyiben az adott kisebbség aránya 20 % alá csökkenne – a legutóbbi népszámlálási adatokhoz képest –, a már megszerzett jogok megmaradnának – részletezte az ügyvéd. A sürgősségi kormányrendelettel hatályba lépett új közigazgatási törvénykönyv szerint viszont a szerzett jogok nem maradnak meg, ha a népszámlálási adatok változnak.
Az oktatási törvény 97. cikkelye mindemellett előírja, hogy amennyiben egy iskolában van legalább egy magyar osztály, az igazgatónak magyarul is kellene tudnia. A törvény meghatározza különben azt is, hogy ahol a kisebbségi közösség 20%-os arányban él, ott a közérdekű hirdetéseket is ki kell tenni kisebbségi nyelven, 1 – 4 osztályokban a tanulók jegyeit is anyanyelvükön kell közölni szóban és írásban –tudatta Illyés Zsolt.
A kutatás a magyar tannyelvű iskolákra, az adott esetekben ezek alárendeltségébe tartozó oktatási helyszínekre, a vegyes tannyelvű iskolákra vonatkozott, illetve az olyan oktatási helyszínekre, amelyek nem magyar nyelvű iskolához tartoznak – mondta el Toró Tibor. A felmérésben szereplő magyar iskolák mintegy 60 %-a egyébként Székelyföldön, a vegyes iskolák nagy része pedig Közép-Erdélyben s Partiumban van.
A felmérés adatai szerint, a vegyes iskolák 14%-ában van csak kitéve a kétnyelvű névtábla, abban az esetben, ha a kisebbség aránya 20 % alatt van – ismertette Toró Tibor. A belső feliratok kategóriában a tantermeket, a szolgáltatásokat, az adminisztratív helyiségeket jelölő táblákra kérdeztek rá; mint kiderült, a magyar iskoláknál a terem-feliratozás több esetben kétnyelvű. Az alárendelt oktatási helyszíneken szintén hasonlóan járnak el, viszont ezekben sok terem nincs feliratozva. A vegyes iskolák esetében az egynyelvű román feliratok vannak első helyen. Azokban az iskolákban, ahol vannak kétnyelvű táblák, ott többnyire minden felirat kétnyelvű.
Erdei Ildikó igazgatónő megállapította: minden teremnek feliratozva kellene lennie minden egyes iskolában. Egy 12 évvel ezelőtti felmérés eredményeit felidézve elmondta: a Temes megyei vegyes iskolákban sehol nem jelent meg kisebbségi nyelven felirat, még ott sem, ahol az adott kisebbség aránya elérte a 20 százalékot. Az elöljáró úgy vélte, alapvetően az iskola vezetőségén múlik az, hogy mit és hogyan feliratoz az intézmény belső tereiben. Sok esetben nincsenek meg az anyagiak sem a feliratozáshoz, de egy tudatosan kiépített stratégiával ezt a kérdést meg lehet oldani. A kolozsvári Sigismond Toduţă gimnáziumban például, minden terem ki van jelezve, a magyar osztálytermeket kétnyelvű felirattal látták el, a szolgáltatások és adminisztráció helyszíneit pedig csak román jelöléssel, s a főhomlokzati névtábla is román nyelvű – ismertette Kállay-Miklós Tünde.
Rákérdeztek a kutatásban az iskolai ünnepségek, az iskolatanácsok üléseinek, a hivatalos Facebook-oldalnak, honlapnak a nyelvére is. A magyar iskolák túlnyomó többségében magyarul zajlanak az ünnepségek, az alárendelt intézmények 40 százalékában két nyelven, a vegyes iskolákban vagy külön magyar és külön román ünnepségeket tartanak, vagy pedig két nyelven is zajlanak. Erdei Ildikó saját tapasztalatait idézve elmondta: az általa vezetett intézményben eljutottak oda, hogy a román anyanyelvű résztvevők csendben, türelemmel kivárják a magyar beszédeket, ugyanakkor vannak teljesen magyar, s teljesen román nyelven zajló rendezvények is.
Kállay-Miklós Tünde arról számolt be, hogy amennyiben az iskolai vezetőtanácsnak a helyi önkormányzatot képviselő tagjai jelen vannak a magyar nyelvű tanárok s szülői képviselet mellett, románul értekeznek. Az osztályközösségek Facebook-csoportjai megegyezés alapján határozzák meg a használt nyelvet, ha román szülők is vannak a közösségben; a magyar tagozat hivatalos közösségi oldala pedig értelemszerűen magyar, a honlap kétnyelvű. Erdei Ildikó hozzátette: az általa vezetett iskolában odafigyelnek arra is, hogy ha egy magyar tagozati szülőértekezleten adott esetben román anyanyelvű szülő is részt vesz, akkor számára is átadják a szükséges információkat.
A felmérésben az iskolai személyzet magyar nyelvtudására is kitértek; az oktatók közössége mellett külön kategóriaként kezelték az iskolai adminisztrációt és a nem oktatási személyzetet, vagyis az iskolapszichológust, iskolaorvost, asszisztenst, könyvtárost, s a kisegítő munkaerőt. Az eredmények azt mutatták, a magyar iskolákban jellemző módon minden igazgató tud magyarul, az alárendelt és vegyes iskolákban pedig a vezetőknek körülbelül a fele beszéli a magyar nyelvet. Továbbá, vannak olyan magyar tannyelvű iskolák, ahol a titkár nem tud magyarul, a vegyes osztályokkal rendelkező iskoláknak körülbelül a felében tud a titkársági személyzet magyarul; hasonlóképpen, a vegyes iskolák 45 %-ában beszéli a magyart az aligazgató. Iskolaorvos eleve kevés helyen van, az intézményeknek kevesebb, mint felében, és több helyen nem tudnak magyarul. A kisegítő személyzet viszont érdekes módon, a vegyes iskolák több mint 60%-ában beszéli a magyar nyelvet.
Az adminisztratív személyzet alkalmazása tulajdonképpen az iskola vezetőségétől függ: amennyiben a titkári, főkönyvelői állást úgy hirdetik meg, hogy előnyt jelent a magyar nyelvtudás, az meghatározza, hogy kik fognak jelentkezni – magyarázta Erdei Ildikó. Kállay-Miklós Tünde szerint, egyszerűen azért vannak többen magyar anyanyelvű emberek a kisegítő személyzetben, mert ezekre az állásokra jelentkeztek. Ugyanakkor, a gyerekeknek több kapcsolatuk van velük, mint például a titkárnővel, aki ha nem tud magyarul, folyton betűznie kell a diákok neveit…
A kutatás kimutatta azt is, hogy az iskolákban a könyvtári könyvek aránya a diákok létszámával arányosan alakul. A magyar identitáshoz kapcsolódó önszerveződési körök, például a néptánccsoportok, meghatározó módon a magyar tannyelvű iskolákban léteznek. A vegyes iskolák diáktanácsai ugyanakkor vagy csak román, vagy kevesebb arányban kétnyelvűek.
Összegezve, a magyar iskolákban szinte teljes körű a magyar nyelvhasználat, a vegyes iskolákban pedig a kétnyelvűség nagymértékben az iskolaigazgatón múlik. A magyar nyelvhasználat egyébként igencsak fontos az önbecsülés, az otthonosság érzetének is a kialakításában – emelte ki Erdei Ildikó.
Borítókép: KMN, magyarnapok.ro
