E két véglet között tömérdek árnyalata van az etnikai másság elfogadásának (taszításának), de az összkép gyorsfotó-jellegén ez mit sem változtat. Idővonalas elemzésben az előzményekhez viszonyítva felfejlik néhány trendszerű vonulat: ezek a folyamatok általában – néhány enyhe kivétellel – nem biztatóak. 2016-tól az adatsorok rendre fokozódó türelmetlenségre utalnak: az ókirályságbeli percepció következetesen negatívabb, mint az erdélyi románoknál kialakult magyarságkép. Országos szinten mintegy 15-20 százaléknyi a pozitív hozzáállás aránya. Magyarán legfeljebb minden ötödik többségi vélekedik empátiával rólunk. Kevés ez, vagy reménykeltő, amennyiben a közeljövőben kedvező körülményekkel számolunk? És melyek lennének azok… az uniós politikában hangsúlyosabbá váló minoritáspárti lobbi, hazai modernizációs folyamatok felerősödése, magyar kormányzati jelenlét, régiós geopolitikai fejlemények, gazdasági stabilizálódás? Mindenikből pontosan annyi, amennyit – gasztronómiai szakszóval – az anyag felvesz. De valóban tapad a hazai anyaghoz mindez? Ha igen, milyen tartósan és mennyire válik szerves részévé a masszának? Kibírja-e a lassú lángon való sütést, vagy az első hőhullámnál repedezni kezd. A kölcsönös érdektelenségben például egálban vagyunk: a romániai minta 19 százalékot jelez, ezen belül a hazai magyar közösségben szintúgy ennyit. Legalább ebben megegyezünk. Persze egyéb tekintetben is, de ott már igen alapos eltérésekkel. Hogy magyar polgármester vagy parlamenti képviselő is szereplője lehessen a honi közéletnek, nos erre 96–40 arányban bólintanak rá magyarok és románok, a területi autonómiánál még nagyobb: 85–13-as arányban térnek el a vélemények. Arról, hogy konfliktusos-e a román-magyar viszony, szintén áthidalhatatlannak tűnő különbséggel gondolkodnak; míg a magyarok 42 százaléka érzékel feszültségeket e téren, az országos mintában 22%-os az ellentéteket jelzők aránya.
Nem szerencsés viszont, ha a magyarellenességet és annak dinamikáját önmagában tekintjük, ha nem vetjük össze az egyéb kisebbségekhez való többségi viszonyulással, és újabban az országba betelepedők iránti elfogadó-elutasító attitűddel. Itt például nem hagyható figyelmen kívül, hogy míg a felmérés magyar válaszadóinak 57%-a gondolja azt, hogy túl kevés joga van a romániai kisebbségeknek, egyúttal az országos átlagot meghaladó mértékben véli úgy, hogy a Romániába érkező idegeneknek soha ne legyenek ugyanolyan jogaik, mint a már itt élő állampolgároknak. Elgondolkodtató, továbbgondolandó, mint ahogyan a Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet közös munkájában fellelhető egyéb, a fejlődési idealizmusra, regionális identitásra, korrupciópercepcióra és demokráciafelfogásra vonatkozó kvantifikált válaszai.
http://szabadsag.ro/-/a-roman-ertelmiseg-meg-nincs-felkeszulve-a-regionalizmusra
Borítókép: Musai-Muszáj
