Bordy Margit tárlata az unitárius egyházközségnél
Életének 80. évét töltötte Bordy Margit képzőművész és író, amelynek alkalmából öt évtizedes alkotói periódusából megtekinthetővé vált néhány alkotás. A Fényszőnyeg Erdélynek című kiállítás publikum elé tárja a festőművész különböző technikákkal való kísérletezéseit: az 1970-es évek grafikai alkotásaitól az elmúlt években készült pasztellképekig. Bár a tárlat inkább a művész sajátos színvilágában domináló pasztellrajzokat részesíti előnyben, megfigyelhetők a képzőművész korai tus- és szénrajzai is. Korábbi grafikai munkái festői hatásról árulkodnak, amelyek bár méretüket tekintve kisebbek az utóbbi évek pasztellmunkáinál, mégis sokkal sűrűbb vonalvezetésről és rejtett mitológiai motívumokról árulkodnak.
Jakabházi Annamária arra kérte az unitárius egyházközség termébe összegyűlteket, hogy pillanatnyi gondjaikat hátuk mögött hagyva engedjék, hogy Frédéric Chopin 13. Nocturne-je az alkotások világába kalauzolja őket. Chopin művét a zongora előtt ülő tízedik osztályos Somogyi Hunor idézte meg, aki bravúros zongorajátékával könnyen az őket körülvevő festmények helyszíneire „repítette” a hallgatóságot. Bár Bordy Margit pasztelljei nonfiguratívak, a zongora hangja megszólította a jelenlevőket, hogy az alkotások kontextusába zárják lényüket.
A kiállított művek szakmai szempontjait Zakariás Ágota művészettörténész prezentálta. Az 1980-as éveket követően megfigyelhető a tematikaváltás, ugyanis uralkodóvá válik a tájábrázolás Bordy Margit ars poeticájában. Az általa megjelenített tájábrázolások kettős mivoltáról árulkodik az időtlenség szembeállítása a pillanatok múló töredékével, vagyis az örökkévalóságot kifejező, egybenyúló domborzat ritmusa szemben az állandóan változó fény-árnyék viszony játékosságával. Az itt létrehozott, valóság határait átlépő világ titokzatosságot sugall, elérhetetlen vágyat ébreszt, amelyet a művész a fényviszonyok, egyedi nézőpontok és képkivágás eszközeivel teremt meg.
Az alkotó művészi világa a 20. században tevékenykedő szürrealisták megjelenítési szempontrendszereire emlékeztetheti a befogadót, főleg a tájképek akkori átalakuló formájára, a belső táj jelenségre. A szürrealizmus legendás alakjai váltva az addigi ábrázolással, olyan világot teremtettek, ahol a képbe sűrített viszonyrendszerek válnak fontossá, ahol bizonyos dolgok felbonthatók, újraalkothatók és újra is értelmezhetők. „Keresem az ember és természet ősi kapcsolatát. A formák és színek jelképét, a fény és árnyék kontrasztját a rend, vagy mozgalmasságon belül, amely az újraalkotott természetben időn kívüli lehet. Vallom, hogy az igazi művészet az emberi lélek, a földi és szellemi élet mélységeibe és magasságaiba világít, az emberi élet tragikumát nem egyszer elviselhetővé váltva az isteni szellem igazságának ragyogása által” – olvasható a Bordy Margit művészi hitvallásáról.
Munkásságára a korábbi korok kiváló művészei és azok egyedi nézőpontjai is hatást gyakoroltak. Amíg az igazi művészet eszmei magasztalását megtalálta Giotto di Bondone-nél, Piero della Francesca-nál, Rembrandt-nál, Eugène Delacroix-nál vagy az impresszionisták első behatást gyakorló világában, addig munkáin leginkább a René Magritte, Salvador Dali, Giorgio de Chirico szürrealisták impulzusai érzékelhetők. Zakariás Ágota művészettörténész a pasztellrajzokban Giorgio de Chirico Piazze d’Italia című festményeinek sajátos újrafogalmazását véli felfedezni, ahol a kihalt terekben az emberi tevékenységek nyomai jelennek meg, miközben maga az ember nem.
„A líra lefokozásának vagyunk tanúi a művészetben, vagy a szakralitásnak, a művészet szakralitás is. Ez ott kezdődik, amikor érezni lehet, hogy az ábrázolt dolgok mögött mély igazságok vannak, és ami igaz, az szent is. A művészet tulajdonképpen több a mindennapi életnél, varázslat, örökkévalóság, idő fölötti, ember fölötti”– idézte a művész egy korábbi véleményét.
A kiállítás megnyitón nemcsak a képek lírai megfogalmazása, hanem a szavakkal való lírai játék is reflektorfénybe került. Vindis Andrea színművész bemutatva az alkotó másik oldalát, írói pennájából származó verset adott elő. Mint mondta, Bordy Margit A színek ha ünnepet ülnek című verse 2008-ban jelent meg a Helikon folyóiratban.
Bordy Margit háláját fejezte ki mindazoknak, akik segítségére voltak a tárlatmegnyitó megszervezésében, valamint azoknak is, akik ezekben a boldog és egyben megtisztelő pillanatokban jelen vannak.
Lezárásként Kolozsi Tibor szobrász fejezte ki elismerését az alkotó pasztelltechnikája kapcsán, hiszen elmondta, hogy biztosan valami szakmai titokról lehet szó, neki sosem sikerült hasonló felületeket létrehozzon. Bordy Margit nagy mosollyal az arcán fordult a jelenlevők fele. „Ez nem szakmai titok, ez boszorkányság” – mondta.
A Fényszőnyeg Erdélynek című kiállítás 2025. január 10-ig tekinthető meg a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség termében (Brassai utca 6. sz.), hétfőtől péntekig, 10 és 17 óra között.
